Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bány9 Bár Bányásztársaság, Bányásztársulat, fn. bányarészvényesekből álló társulat. Bányásztiszt, 1. Bányahivatalnok. Bányatisztség, 1. Bányahivatal. Bányásztörvény, 1. Bányajog, (2). Bányásztörvényhatóság, fn. (b.) bányai ügyeket rendező törvényhatóság,szék. 1. Bányabirószék. Bányász-tudomány, fn. (b.) bányamivelés, célszerű űzésére oktató tudomány, -újonc, fa. bányamívelést tanuló személy, -ünnep, fn. a bányászok által sajátos szertartással megünnepelt nap. -ur. 1. Bánya-birtokos. Bányász-világ, 1. Bányászmécs. Bánya-taligás, fn. köveket, földet taligán ideoda toló bánya-munkás. Bánya-támasz, 1. Bányagyám. Bánya-tan. 1. Bányásztudomány. Bánya-tanácsnok, fn. tanácsnoki rangú bányahivatalnok. -tapló, fa lúgban megpuhitott fűzfa-tapló, -társ, 1. Bányarészes. Bányatársulat, 1. Bányásztársulat. Bánya-tér, fn. (b.) a bányászásra engedményezett, meghatározott tér. -tiszt, -tisztség, 1. Bányahivatalnok, Bányahivatal. Bányatorok, 1. Bányászáj. Bányatörvény, 1. Bányajog, (2). Bánya-tudomány, fn. (b.) bányászati ismereteket tárgyaló tudomány, -urjog, fn. (b.) a fejedelemtől vkinek vmely bánya birtoklására adományozott jog. -ügy, fa. vmely bányát illető mindenféle dolog, ügy. Innen: "Bányaügyi, mn. -ügyelő, fa. a bánya-legénységre, mesterekre, esküdtekre vigyázó bányahivatalnok, -vám, fn. (b.) a bánya-részesek által a fejedelemnek fizetett adó. -város, fn. város, melynek határában bányák vannak.-véső, fa. az érces kövek széthasogatására használt véső. -virág, fn. (ásványt.) jegecült félig átlátszó üvegszerü kö. Innen: Bányavirágos, mn. -viz, fn. vmely bányaüregben levő viz. -vizsgáló, 1. Bányaügyelő. Bánya-zöld, fn. földdel vegyes, lágy, zöldes réz (Ochra Veneris). Banyilo, 1. Banya. * Banyol, cs. összehány-ver, fércei. Bányol, cs. anyert fémet feldolgozza, külön. pénzt ver. Innen: Bányolás, fn. Bányoló, fn. Bányoló-adó, fn. (b.) pénzverési szabadalomért adóul fizetett pénzösszeg.-bér, 1. Bányoló-adó. Bar, 1. Állat. Bár, ksz. 1) jóllehet, ámbár, bár sokat tud, még sem szól; 2) a. m. vajha, bárcsak; bár megtörténnék; 3) a. m. akár, bár miként óhajtsam; 4) használtatik mint nyomatékszócska is ; ugye bár, nemde bár ! Barabás, fn. finév. Baraboly, fn. tt.-t. (nt.) növény az öthímesek és kétanyások osztályából (Chaerophillum). * Barabora, 1. Bögőhegedü. Baraborás, fn. brugóféle zeneszeren játszó személy. Barack, fn. a csontormagvak osztályához tartozó gyümölcsi tengeri, kajszi, őszi,duránczi,magva-való , vérbelü barack; 2) ha hüvelykujjunkat gyermek fejére szegezve, a többi ökölbe szorított négy ujjal a koponyát megkoppantjuk, ezt tréfásan baracknak mondják; (szőj.) kell-e barackul a. m. kell-e ütleg? Innen: Barackfa, m. (szőj.) rég, hogy ezen barackfa alá jár, azaz: rég űzi mesterségét. Barackmag, fn. Barack-kermcs, fn. (állati.) barackfa kérgén élődö s annak nedvét kiszivó állatka,levelész, fn. (állati.) barackfa leveleit pusztító levelész. Barackos, mn. 1) barackban bővelkedő; 2) barackkal készített, barackos rétes; 3) barackkal befent. Barack-pálinka, fn. barackból főzött szeszes ital. -piros, mn. a barackéhoz hasonló sárgáspiros szinü. * Baradla, 1. Barlang * Baralint,,l. Tömkeleg. Báran, 1. Ámbár. Harang, mn. vándor-nomádéletet élő. —, fn. 1) vándor-, nomádéletet élő személy; 2) (állatt.) homokos helyen tenyésző rovar.-élet, fn. vándor-, nomádélet. -pl. k. minden cél nélkül ide-oda járkel, kóborol, csatangol. Innen: Barangolás, fn. Bárány , fn. tt.-t; juhfaju állatok fia; kos-, jerkebárány; kocabárány, melynek anyja elveszett; rúgott bárány, mely többé nem szopik;fattyúbárány, mely a szokott időnél korábban v. későbben lett; (szej.) szelíd,mint a bárány;tűr, szenved, mint a bárány ; olykor bárány, olykor farkas ; bárány és farkas együtt; még bárányban is benn a harag; (km.) hol kevés a bárány, nehezebben vész, azaz: nehezebben esik, ha vész ; nyakametszett báránynak sóhajtás a vége; kin a bárány, ben a farkas, játék neme; a farkasnak soha sem lesz bárányfia; nehéz a farkast a báránynyal összebékéltetni; 2) á. é. ártatlan, szelíd természetű személy: Isten báránya, Jézus Krisztus. Baranya, m. Magyarország egyik megyéje; (km.) bejárta Tolnát, Baranyát, v. Toronyát, Baranyát, világlátott ember; (km.) nem egész világ Baranya, laknak Somogyban is. -i, mn. Baranyamegyéből való; (szől.) egész baranyai ember lett belőle; (km.) oldalán kamarája (azaz tarisznyája) mint a baranyai embernek. Bárány-akol, fn. (gazd.) a juhakolban kerített hely, hol a rúgott bárányokat tartják. -béllés, fn. báránybőrből készített öltönybéllés. -bőr, fn. a bárányról lehúzott gyapjas bőr. (szől.) báránybőrbe öltözködött farkas, szelidséget színlő kegyetlen ember, -burok, fn. 1) a született kisdedet boritó vékony hártya; 2) az emberi petét boritó hártya, -cimer, fn. a leölt báránynak hátulsó negyede, -csecs-fű, fn. (nt.) báránycsecshez hasonló levelű fű (Sedum acre), -dermend, fn. közvetlen az ellés után a bárányokon tapasztalható görcsös nyavalya, -ellés, fn. 1) az anyajuhok megszaporodása, szülése; 2) időszak, mikor a juhok ellenek. -farsang, fn. húsvét és pünkösd közötti időszak, -felhő, fn. fodros, fehér, ritkás felhő; (szőj.) tarka, mint a bárányfelhő, -fi, fn. kis bárány. -himlö, 1. Juhhimlö. Bárány-hurut, fn. 1) a bárányoknak köhögésféle nyavalyája; 2) á. é. egyik hurutos emberi betegség. -ka, fn. kis bárány, -láb, fn. a bárány lába. (km.) farkasnak mondják: mi atyánk Isten, ő azt feleli: bárányláb. -nyelvfa, 1. Borágó. Bárányos, fa. tt.-t; 1) bárányokat őrző suhanó; 2) 1. Bárányakol., mn. 1) báránynyal bővelkedő; 2) bárányfelhős; (km.) ha bárányos az ég, harmadnapra eső lesz. Bárányozik, kellik a juh.