Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Alko zás, fn. alkalmazásba vinni, alkalmazni,ékony, mn. magát a körülményekhez viszonyokhoz szabni tudó. Innen: Alkalmazékonyság. -ható, mn. bizonyos célra, működésre használható ; minden munkára alkalmazható ember. Innen: Alkalmazhatóság. •kodás, fn. a körülményekhez, viszonyokhoz való magaszabása, -kotlik, k. a körülmények, viszonyokhoz szabja magát, illeszkedik, -ott. mn. 1) vmihez illesztett, szabott, a testhez alkalmazott ruha; 2) elmélet után gyakorlatba vett, alkalmazott mértan. Alkalmaztat, Alkalmaztatás, 1. Alkalmaz, stb. Alkalmi, mn. bizonyos alkalomra való, bizonyos alkalomra illő, készült; alkalmi költemény, bizonyos alkalomra készült költemény,lag. id. ha alkalom adódik, történetesen; alkalmilag elmegyek hozzád. Alkalom, mn. 1) vmely cél eléréséhez módot nyújtó v. vmely cselekvéshez illő körülmény; kedvező, jó, kívánt, véletlen alkalom; használni, keresni, megragadni az alkalmat; adni, nyújtani, venni alkalmat vmire; elmulasztani, elszalasztani a jó alkalmat; adandó alkalommal írni fogok; 2) á. é. a. m. vminek ideje, időpontja; vásár, gyűlés alkalmával; 3) szállítási v. utazási jármű , a. m. alkalmatosság; 4) + * a. m. alku, egyesség. Alkalommal: 1. Alkalmilag. Alkalomszerű, mn. Alkalomszerüleg, id. alkalomszerinti, az alkalomhoz szabott, alkalom szerint. Alkancellár, m. másodrendű kancellár. Innen: Alkancellári. Alkapitány, fn. a kapitány után elsőrangú katonai v. polgári tiszt. Innen: Alkapitányi. Alkáplár, fn. (bt.) szabados, fzájter, legalsó rangú altiszt a katonaságnál. Alkar, fn. (bt.) a karnak könyök és kézfej közti része. ? Alkar, fn. (kér.) alkusz, a vevő és eladó között alkudozás végett közbejárószemély; (b) régenten oly megesketett egyén, ki eladandó beányáról igazságos adatokat volt köteles közleni a vevővel (luxkraenzler). Alkarika. fn. a puskacső alsó felén levő réz-v. vaskarika. Alkat. fn. bizonyos alak szerinti szerkezet; test alkata; kül alkat; bel alkat; véralkat, -os, mn. helyes, szép alkati. Innen: Alkatosság,rész, fn. tárgy lényegét képező rész. Alkép, fn. álarc, álca, lárva. Alkerék , fn. órában a legnagyobb alsó kerék. Alkeresztyén, fn. nem valódi, csak színleg keresztyén. Alkerincs, a. m. Vérfürt. Alkezes, fn. kezesért kezességet vállaló.Innen: Alkezesség. Alkhntatlnii. mn. a kivel nem lehet megalkudni; a mire nem lehet megalkudni. Alkírály, fn. a király személyét képviselő v. annak hatalmával felruházott egyén. Alkirály, fn. a törvényes királyhoz való külhasonlatosságnál fogva annak hatalmát bitorló egyén. *' Alkodhatatlan, mn. rész lelkiismeretű. Alkalmatos, Alkalmatosság, stb. 1. Alkalmas stb. Alk Alkony, m. tt. -t. 1) azon,idő este felé, midőn a nap nyugvó félben van. Édes illattal tele kél az alkony hús szele (Kisf. K.). 2) nap lenyugta utáni szürkület. Alkonyat, fn. naphanyatlás, szürkület, -kor, id. midőn a napnyugvó félben van, esti szürkületkor. Alkony-csillag, fn. esthajnalcsillag, -fény, fn. napnyugatkor a nyugati láthatáron elömlő biborfény. Alkony,mn. 1) alkonyat időtáján v.napnyugatkor eső, történő; 2) nyugati, nyugati tájról való. Alkonyodás, m. tt. -t. 1) a nap lenyugvása, a szürkület beállása; 2) a. é. vminek vége felé járása, közeledése, az élet, a dicsőség alkonyodása. Alkonyodat. 1. Alkonyat. Alkonyodik, k. 1) a nap nyugvóra száll, a nap nyugvó félben van; estveledik, alkonyodik, ménes, gulya takarodik ; 2) á. é. hanyatlik, vége felé jár; élete alkonyydik; szerencséjének csillaga, boldogsága alkonyodik; (km.) az alkonyodó napot nem imádják, a kinek szerencséje, dicsősége hanyatlik, tisztelői, barátai elhagyják. Alkonyok, 1. Alkonyférj. Alkonyul, 1. Alkonyodik. Alkormányos, fn. másod rangú kormányos hajón, helyettes v. segéd kormányos. Alkormányzó, fn. amely ország, tartomány, testület stb. kormányzója utáni első rangú személy, helyettes kormányzó. Alkorong, m. (gép.) alsó korong gépben. Alkom, mn. nem abból a korból való,melyben kellnek lenni mondatik (irat, könyv). Alkot, cs. 1) bizonyos alak szerint képez, csinál ; Isten embert saját képére alkotta; alkossunk itt három hajlékot (bibi.); 2) a. m. teremt, létre hoz, szerkeszt; Isten a világot alkotta semmiből; országot, törvényt, alkotni; 3) a kellő részekből mesterséges összeillesztés által készít, szerez vmit. Alkotmány, m. tt. -t, 1) bizonyos forma szerint való készítmény, csinálmány, építmény, teremtmény ; a téglából csinált alkotmányok elromlottak (bibi.) ; emberi kéz alkotmánya ; halottas alkotmány; a világ alkotmánya; Isten alkotmányi vagyunk (bibi.) ; hogy az ördög alkotmányit, a bűnöket, elrontsa (Pazm.); 2) á. é. a fejedelem és alattvalói közti viszony; külön, törvények és szerződések által szabályozott viszony vmely ország fejedelme és polgárai közt; egyedüli, köztársasági alkotmány; szabad, korlátozott alkotmány. -beli, mn. alkotmányos, alkotmány szerint való. -ellenes, mn. az ország alkotmányával nem egyező, össze nem illő. Alkotmányt, mn. alkotmányt illető, ahhoz tartozó. Alkotmánylevél, fn. ország alkotmányos szerződéseit tartalmazó oklevél. Alkotmányos, mn. alkotmánynyal biró, alkotmány szerint kormányzott; alkotmány szerinti; alkotmányos ország; alkotmányos jogok. Innen: Alkotmányosság,dr. fn. látszólagos alkotmányosság, az alkotmányossággal űzött játék. Alkotmány az. cs. m. -ott. alkotmányt szerez, készít; alkotmányozó országgyűlés, alkotmányt szerző, készítő országgyűlés. Alkotmányszerű. mn. Alkotmányszemileg, id. alkotmány szerint való; alkotmányhoz mért.