Egyetemes Magyar Encyclopaedia 8. Érczhegység-Görög nyelv (Pest, 1870)
F - Förster Frigyes - Förster Henrik - Fortepiano - Forth - Fortiguerra vagy Forteguerri (Scipio) - Fortoul Hippolyt
399 FÖRSTER FRIGYES. — FORTOUL HIPPOLYT. 400 és építészek élete) Stuttgart 1842—1849. 8 k. fordításának kiadója volt ; 1859 óta a müncheni Schilleralapítvány elnöke, a német.. Schilleralapítvány igazgató tanácsának tagja. Összes iratai gyűjteménye Münchenben 1863-ban adatott ki. (V. ö. Allgem. Realenc. Y. k.). Z. F. Förster Frigyes, német iró, 1791-ben Münchengasserstädtben született, előbb a hittudományt tanulta, később a régészetet és műtörténelmet tanulmányozta. Körnerrel a Lützowféle hadtestbe lépett, a francziák által elrablott műtárgyaknak párisbeli visszahordatásában nagy tevékenységet fejtett ki ; a béke helyreálltával Berlinben a tüzér- és mérnökiskolában tanárrá lön ; de egy a porosz alkotmány történeti kifejlődéséről irt, Ludien „Nemesis“ czimű lapjában közzé tett értekezése miatt elbocsáttatván, az „Uj berlini Havihrat“ (Neue Berliner Monatschrift) szerkesztését vette át, 1823— 1826-ig Voss hírlapját, 1827—1838-ig Alexis W.-vel együtt a „Neue Berliner Conversations Blattot“ (Új berlini társalgáslap) szerkesztette, 1829-ben a műterem és néprajzi muzeum másodigazgatójává neveztetett , de a porosz állam legújabb általa irt történetében II. Vilmos Frigyes magánéletéből közzétett némely események miatt újra kiesett az udvar kegyéből. Számos kisebb s nagyobb művet irt, mint „Adatok az újabb hadtörténethez“ (Beiträge zur neuern Kriegsgeschichte.“ Berlin 1816.) . „Der König und seine Ritter“ (versezet) Berlin 1816. „Grundzüge der Geschichte des preusischen Staates“ 2 r. Berlin 1817—1818. „Einleitung in die allgemeine Erdkunde“ Berlin 1819. „Handbuch der Geschichte, Geographie und Statistik des preusischen Reiches“ 3 k. Berlin 1820—1822. „Der Feldmarschall Blücher und seine Umgebung“ Leipzig 1818. „Fridrichs des Gr., Jugendjahre, Bildung und Geist“ Leipzig 1822. „Reisen und Reisenabenteuer“ Leipzig 1826. „Gustav Adolf, historisches Drama“ Leipzig 1833. „Albrecht von Wallenstein“ Potsdam 1834. „Die Höfe und die Kabinette Europas“ 3 köt. 1836—1839. „Gedichte.“ Berlin 2 k. 1838. „ Statistisch-topographisch-historische Uebersieht des preusischen Staates“ Potsdam 1839. „Christoph Columbus“ Leipzig 1842. „Preussens neuere und neueste Geschichte“ Leipzig 1857— 1861. stb. (V. ö. Allgemeine Realenc. Y. k.). Z. F. Förster Henrik, boroszlói herczegpüspök, 1800-dik évi november 24-dikén született, atyja festő volt, s a szép tehetségű fiú Boroszlóban a hittudományokat tanulván, egyházi pályára lépett, 1825-ben áldozátrá szenteltetett, erre Liegnitzben káplán, később Landshutban plébános, 1837-ben Boroszlóban székesegyházi szónokká, s e hivatalában a katholikus Németország legkitűnőbb hitszónokává len ; a német püspökök Würzburgban tartott zsinatán nagyhírű püspökének, s barátjának Diepenbrocknak képviselője, valamint a német nemzetgyűlésnek is tagja volt. Diepenbrock bibornok, boroszlói püspöknek 1853-dik évi május 19-dikén bekövetkezett halála után boroszlói püspökké választatott. Irodalmi munkásságának eredményei : „Homilien auf die Sonntage des Kirchenjahres“ 2 k. 3-dik kiadás Breslau 1851. „Der Auf der Kirche in die Gegenwart“ 3-ik kiadás ugyanott 1852. „Die christliche Familie“ 4-dik kiadás, u. o. 1854. „Predigten“ 4 dik kiadás 2 k. 1857. „Kanzelvorträge“ 6. k. 1854. „Lebensbild Diepenbrocks 1859. (V. ö. Allgem. Realenc. V. k.). Z. F. Fortepiano. (L. : Zongora). Forth, folyó Skócziában, Stirling grófság éjszakkeleti részén, két forráságból (Duckray és Avendhu) ered, melyek Abersoyle mellett egyesülnek, és nyugati irányban foly. Mellékfolyói, jobbról Carrones Avon, balról Goodie, Leith, Allan és Devon. Stirlingig hajózható 70 tonnás hajók által, 13 mértföldnyi utat tévén, a mély Firth of Forth torkolatöblöt képezve, az éjszaki tengerbe ömlik. A Forth és Clyde csatorna 73/* mértföld hosszú, a Carrion vashámoroktól Glasgowig vezet, 10 nagyobb és 33 kissebb vízvezetékkel. Gr. J. Fortiguerra vagy Forteguerri, (Scipio), híres olasz tudós (leginkább Carteromaco név alatt ismeretes). Született Pistojában 1466. febr. 4-én, meghalt 1515. okt. 16-án. Egyik nagybátyja, Forteguerri Miklós bíbornok, lemondván az ő javára a san carraroi (Sparzavento) javadalomról, ennek jövedelméből kitűnő nevelésben részesült, s főként a görög nyelvtanulmányozására adta magát mestere Angelo Poliziano vezetése alatt. Aide Manucius, ki mindünnen maga köré gyűjtötte a philologusokat a görög classicusok kijavítása végett Fortiguerrát is Velenczébe hitta, hol Carteromacus nevet vett föl. Munkálkodása abban állott, hogy sajtó alá készítette a kéziratokat, részint kijavítván, részint tisztábban leírván azokat, jegyzeteket és előszókat készített a kiadásokhoz, görög szerzőket latinra fordított. Fortiguerra egyúttal a görög nyelv nyilvános előadásával is megbizatott. Miután a nyomda a háború kitörése miatt bezáratott, Fortiguerra előbb Rómába, aztán szülővárosába vonult vissza, hol azonban kevés ideig maradt, s újólag Rómában telepedett le Colocci Angelo, nocerai püspöknél. Ezt Medici János bibornoknak ajánlotta, ki miután X. Leo név alatt pápa lett, rokonának, Medici Giulio bibornok és florenczi érseknek nevelésével bízta meg Fortiguerrát, ki a bibornokot Florenezbe követte, hol meg is halt. F. számos többnyire latin nyelven szerkesztett művet hagyott hátra. G. Fortoul Hippolyt, szül. 1811-ben Digneben. Az irodalomtörténet mezején a Romanticismus hatalmas ellensége lön. Az Encyclopédie nouvelle-be sokat dolgozott s az ellenzéki lapokba heves kritikákat irt. 1845-ben az irodalomtörténet tanárává nevezték Toulouse-ba, később