Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
A - Ábrázolás
ÁBRÁZOLÁS. 15 nél fogva való közlés által , a’ ki az érzék által nem tídja magát közleni, nem mondhatja ki a’ szellemet. Mi fontos tehát az ábrázolás! Az által éri el vagy bukja el a’ mivész a’ maga ezédját. De őrizkedni kell azt a’csupa mechanicus bánással, a’ kidolgozással felcserélni, melly csak eszköze az ábrázolásnak, a’ mellyben a’ szellem minden pontokban a’ munkát a’ szellem ideájának alája veti. Egy érzéki kép szemlélhető valami a’ szellemnek egy meghatározott ideáját fejezze ki, és egy ezen ideához illő érzelmi állapotot hozzon elő. Ez a'' kívánat. Ha már ezt szorosan megfontoljuk, úgy találjuk, hogy szemlélhetőség és objectivitás, idealitás és totalitás azok a feltételek, mellyek alatt lehet egyedül ezt véghez vinni, és hogy az áltatás (illusio) bizonyos mivészségekben közvetetlen következése ennek. Midőn az objectivitas (tárgyasság) minden ábrázolásnak első feltételévé tétetik, szembe tűnik, hogy tulajdonképen csak a’ képző mivészségek azok, ’s ezek közt ismét kivált a’ plastica, a’ mellyek ábrázolhatnak, azaz, valamit mint való, ’s tért betöltő tárgyat az elfogadhatékony érzékek elejébe állíthatnak; mert ezen mivészségek hoznak elő alakokat tulajdon értelemben. Ezt a’ legérzékibb megjelenítést egyik sem érheti el a’ többi mivészségek közül. Mindazáltal azoknak sem kell ’s nem lehet az érzéki megjelenítés nélkül szűkölködniek, sőt némelly ujabb mittheolisták még plasticai (tiszta objectiv) ábrázolást is tulajdonítanak azoknak. Hogy lehet ez másként hanem ha áltatás által? Nem olly áltatás ugyan, mintha valami hamisat igaznak, vagy valami igazat hamisnak tartanánk, hanem olly, melly által a’ mi előterjesztéseink való dolgoknak látszanak előttünk, melly’ által valami bennünk lévőt kívülünk lévő gyanánt tekintünk, és azon képeket, a’ melly’eket magunk teremtünk, érzékek által észrevétetni hisszük. „Vannak 44 mond Klopstock, „való dolgok, és előterjesztések, mellyeket mi azok felől csinálunk. Némelly dolgok felől való előterjesztések olly elevenekké lehetnek, hogy azok jelenvalóknak ’s szinte magoknak a’ dolgoknak látszanak előttünk. Ezen előterjesztéseket én csaknem való dolgoknak nevezem. A’ ki igen boldog vagy’ igen boldogtalan, és a’ mellett eleven, az fogja tudni, hogy neki az ő előterjesztései gyakran csak nem való dolgokká váltak. A’ mint ez a’ tárgyakat magának ábrázolja, úgy ábrázolja azokat a’ költő másoknak. Az ábrázolás czélja (helyesebben : munkálatra) áltatás. A’ költő ábrázolása áltatóbb mint a’ rajzoló mivészé. Az utóbbinál az érzék választja el a’ dolgot ez pedig az*, a’ mit lát, mivel tovább mulat rajta, szorosabban vizsgálja, mint a’ lélek a’ gondolt tárgyat, és igy’ könnyebben felfedezheti az áltatást.44 Azon figyelmet érdemlő jegyzet után, hogy’ nem minden tárgyak ábrázolhatok, szól Klopstock az ábrázolás eszközeiről a’ poésisben, ’s e’ következőket számlálja elő, mellyek közzűl a’ minemüséghez vagj’foglalathoz képest többen vagy’ kevesebben lehetnek eggyütt. 1) Azon életnek kimutatása, mellyel a’ tárgy’ bir; 2) szorosan igaz kifejezése az indulatnak; 3) egyszerűség és erő ; 4) öszveszoritása a’ különfélének; 5) az apró és még is sokat határozó környűlmények kiválasztása; 6) a’ gondolatok elhelyezése, hogy mindenik ott, a’ hol áll, a’legmélyebb benyomást csinálja; 7) belsőség vagy a’ dolog tulajdonképi legbelsőbb minemüségének kiemelése ; 8) komolyság. Az ábrázolható tárgyak közt első helyen állnak azok, a’ mellyek sok cselekvést foglalnak magokban, de a’ cselekedetek egészen tulajdonképen is kiábrázoltathatnak. Ezért neveztetnek megkülönböztetve ábrázolóknak azok a’ költésnemek, mellyeknek tárgyai cselekedetek vagy történetek. (L. Poesis). Innen önkényt folyik a’ színjátszó mivészségére való különös alkalmaztat is ; a’ színjátszónak ábrázoló poésist, még pedig a' mennyiben mimicus, a’ képző mivészség alakjában kell megvalósítania. A’ cselekvő személyt, mellyet ő a’ költő drámájából előterjeszt, nem csak előterjeszteni kell neki, azaz, nem csak ugy látszani, mintha ő az a’ személy volna, hanem ábrázolni kell, azaz, azt a’ látszást egészen az áltatásig vinni, mintha valósággal azon személyt látnák. (L Emlkrábkázolás.)