Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
A - Abrud, Abrdubánya - Abruzzo
16 ABRUD ABItUZZO A P. R V n , A B R V DIB A N r a , Auraria major, németül Grot»-Schatten, másként Altenburg. É. sz. 46 3 14% k. h. 403 46. Erdélyben Alsó-Fejér vármegye felső kerületének magyar-igeni járásában fekvő kunváros és a’ bányakamarának lakhelye, Abrud vize mellett. Romái emlékkövek, valamint régi neve, Auraria (oláhul Amid, onnan Avrud, Abrud) azt jelentik, hogy itt már régen aranybányák miveltettek , a’ mint azok most is elég gazdagok. Az éjszaki bányák Verespatak nevezete alatt ismeretesek. Lakosi Magyarok, Szászok, Oláhok, kik Reformátusok és nem egyesült Görög hitűek. Sos. An Ruzzo , a nápolyi királyság legéjszakibb része, é. és ny. az egyházi status, k. az adriai tenger-, d. Apulia- és Terra di Lavoróval határos, 230 nsz. mf. 628,000 lak. számlál, ’s éjszaknyugoti, Abruzzo ulteriore 1 e 11, és délkeleti részre, Abruzzo clteriore, oszlik. Ezen hegyes völgyes tartományt az Apenninek legmagasabb ága (gran sasso) hasítja keresztül, a melly kiváltkép Abruzzo ulterioreben igen magas és meredek, ’s az ország belsejével nehezíti az öszveköttetést. Az itt eredő folyók, a’ Trento, Trentino ’sat. többnyire függőleges irányban folynak az adriai tengerbe, ’s a’ Pescarát és Sangrót kivévén, erdei folyók, mellyek a’ sebes esőktől, főképen tavasszal, felduzzadnak, ’s a’ hidakat elrontják. Az Abruzzók éghajlatja kellemetlen, a’ hegyek tetejét Octobertől Áprilisig hó fedi, a’ magas hegyeket sűrü erdők borítják, csak a’ völgyek termékenyek, mellyek mindazáltal, mivel a’ lakosok inkább pásztorok, mint földmivelők, olly kevés gabonát teremnek, hogy csak igen szűkén jöhetnek ki vele a’ lakosok. A’ mandola-, dió- és más gyümölcsfák mindenütt ’s a’ tengerhez közel lévő alacsonyabb tájakon az olajfák is tenyésznek. A’ barmok különbféle nemei a’ legszebb nyájakban legelnek a’ tetőkön és a’ völgyekben, ’s csak azok teszik a’ kivitelt. Nevezetesebb városai: Aquila, Pescara (mind a’ kettő várral) Chieti (a’ hajdani Teate) és Sulmona. Az Abruzzók legnagyobb fontossága katonai fekvésekben áll. Mint oltalombástya 15 német m. földnyire nyúlván el az egyházi status mellett, kiváltképen az által nevezetes ezen két tartomány, hogy csak egyetlenegy, ’s az által a’ hadi seregnek felette terhes országút megyen belőlök az ország belső részébe, ellenben a’földközi tengerpartjaitól a’bérczen keresztül az adriai tenger felé épen semmi országút sincs. A’ nápolyi királyság annakokáért, hajói védelmeztetik, csak két országúton, mellyek közül az egyik a’ földközi tenger és a’ pontini posványok mentében Romától Terracinán és Capuán keresztül megyen Nápolyiba, a’ másik pedig az adriai tenger mentében Anconától Atrin, Pescarán ’sat. keresztül viszi az ország kebelébe az ellenséget, támadtathatik még nyomásan. Az utóbb említett országúton a’ sok egymástól egyforma távolságra lévő folyóvizek közül mindenik igen jó álláspontot formál, mivel a’ sereg jobb szárnya a’ tenger, balja a’ közel lévő bérezek által védelmeztetik, és a’ megtámadónak oldala csak a’ hegy felől fenyegettethetik megtámadtatással, mellyi álláspontoknak kimozditása vitézi ellenállás mellett igen sok vérbe kerülne. A’ másik országúton ellenben Terracinán keresztül nyomulni, a’ nélkül, hogy a’ megtámadó fél az Abruzzókat elfoglalná, még veszedelmesebb; mert már Roma felől fenyegethetné hátulról veszedelem az ellenséges sereg bal oldalát, mihelyt megérkeznék Terracinához a’ bérezek tájékáról. Végre, ha az ellenség mind a’ két országúton egyszerre nyomulna elő, ezen esetben az öszveköttetés, minekelőtte Pescarát, a’ honnan igen jó országúton mehetne a’ bérezen keresztül Sulmonába, és Teanoba, elérné, egészen ketté vágathatnék előtte, a’ fen említett nehézségek közül mindenikkel egyenként kellene küszködnie , ’s méltán félhetne attól, hogy ő részenként fog meg veretni. Az Abruzzók elfoglalása annak okáért Nápolynak elfoglalására elmulhatatlanul szükséges , arra pedig reá menni felette nehéz. A’mint már mondva van, az egyházi statusból az Abruzzókba vivő országutak közül, csak a’ Rietiből Civita dúcain keresztül Aquilába és Sulmonába menő alkalmatos a’ tá