Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
A - Abrud, Abrdubánya - Abruzzo
abruszzo 17 kori eszközök szálitására, és csak két más országát használtatható a’ katonák hadi rendben való menetelére, ámbár igen nehezen, minden más utak csak keskeny ösvények, mellyeken a’ katonák csak egyenként mehetnek ’s egymás után, és a’ lovasság lovait vezetni kénytelen. A’ rietii országút tehát az az egyetlenegy, mellyen Nápoly megtámadtathatik ; de itt is igen megkönnyíti a’ védelmezést az introdoccoi erős szoros ut és a’ számos jó álláspontok. Ezen kívül a’ mély völgyekkel teljes nagy erdők a’ Guerillák vagy a’ Tiroliak módjára való hadakozásra ’s az ellenségnek hátulról való megtámadására igen alkalmatosak, ’sha a’Napoliák jó katonák volnának, az Abruzzók az ellenségnek igen'sok embereibe kerülnének ; de ha valamelly nép bátorsággal és erővel nem bir, ha a’ katonák nyulszivüek 'a olly gyávák, hogy ha csak eszekbe jut az ütközet, már megfutamodnak, a’ legkedvezőbb fekvés is haszonvehetetlen. Innen lehet kimagyarázni, hogy az oltalmazó háborúra alkalmatos Abruzzók elejétől fogva igen kevés hasznára voltak a’ statusnak, és hogy Nápoly most a’ Németek, majd a’Francziák vagy Spanyolok zsákmányává lett. Csak egyszer (1798) fogtak fegyvert az abruzzoi lakosok a’ győzedelmesen előre nyomuló Francziák ellen, midőn generalis Hilarion-Pointot megölték, generalis Ruscát elfogták, és a’hódoltatoknak, kiváltképen generalis Duhesme Osztályában, tetemes kárt tettek. De mivel a’nápolyi sereg már az egyházi statusban megveretett, és mihelyt Francziák mutatkoztak, megszaladt, az ezen hegyes völgyes tájakon lakott ’s a’ Romaiakra nézve félelmes vitéz Samnitesek, Marsusok és Sabiruisok maradékai vitézségének szempillantatnyi felbuzdulása csak keveset segíthetett az ország megszorult állapotján, a’későbbi 1806-ki lázadások pedig inkább közönséges haramiáskodásokhoz hasonlók, ’s nem válnak dicsőségekre. 1815 midőn Murat az Austriaiak ellen fegyvert fogott, az országlál sokkal gyűlöletesebb volt, hogysem a’ tolentinoi ütközet után a’ nép mellette fegyverre kelt volna ; az Abruzzókban született katonák, midőn visszavonulások alkalmával hazájokon keresztül mentek, ellenállás helyett elszéledtek, és a’ keleti parton lévő folyó vizek inkább akadályoztatták a’Nápolyiak visszavonulását, mint az ellenség előhaladását, melly könnyű csapataival mind a’ tenger partokon lévő országutakon, mind a’ hegyek közt minden ellenállás nélkül előnyomult, és ezen gyors előmenetele által a’ nápolyi hadi sereget tökéletesen szétoszlatta. Az 1821 felzendült Nápolyiak legnagyobb hasznokat reménylettek az Abruzzóktól védelmekre nézve, és nem csak a Carbonarik gyűlései, hanem a’ franczia követek kamarája is magasztalta a’ föld hasznos fekvéséts a’lakosok vitézi lelkét, a’ melly azokban, mint vitéz elejiknek méltó maradékaiban, ismét felébredt. De a’ következés a’ várakozást egészen megczáfolta. Minekutána az Austriaiak azon czélja, hogy Abruzzót a’ Civita dúcaiéi országúton, Aquila és Sulmona felől megtámadják, megállapittatott, generalis Plipe (i. e.) megtámadólag kezdette magát viselni. Mart. 7. 1821 Civita ducaiénál általment a’ határon, és generális Geppertet megtámadta Rietinél. Serege csak hamar igen nehezen nyomult előre, melly környülállás és 2 austriai bataillontól lett megkerültetése miatt visszahúzta magát. Az Austriaiak mindenütt nyomban követték, Wallmoden osztálya már 0-n megjelent az antrodoccoi (1. Frimont) erős szoros útnál, megtámadta azt, minekutána egy más osztály a’ borghettei hegyszorost már annakelőtte kevés fáradsággal megvette volna, és csak hamar elfoglalta, mivel a’Nápolyiaknak egy része az új országlással nem lévén megelégedve, a’ másik pedig félénkségből szétszaladt. Ekkor az egész nápolyi sereg szétoszlott, a’ polgári ’s önkényes katonák honjokba visszamentek, a’ rendes katonaság pedig az elszökdösés által elgyengülvén, az ország belsőbb részébe vonta magát, ’s maga Pepe is elhagyta a’ sereget, megbosszonkodván annak nyulszivüségén. Aquila már 11-n megnyitá kapujit, az itt lévő erősség feladta magát, ’s az abbruzzoi lakosok élelmet szolgáltattak az austriai katonáknak, és egyáltaljában semmi kedvet sem mutattak a’ jegy-