Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)
A - Adózás
ADÓZÁS 59 mind fejedelmi méltóságát fentarthatta. A’ fejedelmek vagy is vezerek alatt tehát a’ nemzet teljességgel nem adózott. Sz. István, első király, sok külföldi szokásokat kezdett ugyan behozni, ’s ezek közt a’ tizedet is, aa ó testamentom ’s Nagy Károly példájára, de hogy a’ nemzetet adó alá vetette volna, sehonnan sem tetszik ki, II. András törvénye elejébe irt jegyzés, mint majdnem nyolcz századdal későbbi alaptalan állítás, hitelt nem érdemelvén. De nem is volt arra szüksége, mert a’ korona jószágai még épségben valának, sőt még többekkel is szaporittattak, mellyből mind a’ király hadjai, mind udvara bőven eltartathattak. A’ koronajószágok vajának egyedül a’ király’s minden embereinek szükségeire szánva, egyébiránt minden birtokos szabad ura volt a’ maga jószágának, a’ mit Sz. István 2-ik decretumának 35-ik czikkelye bizonyít, mellben az rendeltetik, hogy kiki sajátjában ’s a’ király adományaiban szabadon uralkodjék, mig élj ’sholta után fijai uralkodjanak, kivévén a’ mi a’ püspökséghez vagy a’ megyéhez tartozik, melly zárlat nem azt teszi, hogy a’ püspöknek vagy’ a’ megyének adózzanak a’ birtokosak, hanem csak azt, a’ mit az adományok ezen zárlatja teszen . Si ad aliquam arcem nostram, aut ecclesiam Dei non pertinent. Meg kell itt előre különböztetni, hogy Sz. István alatt, sőt még a’ fejedelmek alatt is, a’ nemtelenek két részre oszlottak, úgymint törökös szolgákra—cservi — és szabadokra — liberi, a’kik jobbágyoknak, jobbágyoknak is neveztettek. Az utóbbiak voltak mind a’ király, mind a’ nemesek jószágaiban a’ földmivelők, a’ kik földes uraiknak némelly adózásokkal tartoztak. Továbbá, Sz. István az országot megyékre (parochiákra, comitatus) osztván, vagy legalább a’ felosztást megigazítván, minden megye igazgatására egy megyeispányt (comes parochiatus) rendelt, a’ ki alatt a’ király szabad fegyveresei (serbientes regis) is voltak. Ezen kívül a’ korona jószágaiban ’s másutt is várak (castra) építtettek, mellyeknek fegyveresei vár szolgájinak (servientes castri) neveztettek ; mind a’ kettő, egyik alsóbb neme volt a' nemességnek, de azok is a’ király adományából ingatlan jószágot bírtak, mellytől hadakozni tartoztak, de adózni nem, az adózás egyedül a’ jobbágyokat illetvén. Mert kérdést sem szenved, hogy a’ koronajószágok jobbágyainak a’király úgy mint földes urok iránt tartozásaikat teljesíteni kellett, de ez nem volt országadó vagy olly adózás, a’ mellyről itten szólunk, valamint a’ vámokat, révbéreket, harminczadokat ’s egyéb efféle közvetőleges adózásokat sem lehet azzal öszvetéveszteni. — Hogy tehát Sz. István alatt országadó szokásban lett volna, semmi nyoma sincsen, annál kevesebbé hihető, hogy a’nemesség, akármelly rendű volt legyen is, országadótfizetett volna; már csak azért is, mivel mind II. András, mind más királyok, midőn a’ nemesség adószabadságáról szólanak, mindenkor a’ Sz. István által engedett szabadságra hivatkoznak. Sz. Istvánnak halála után, az ország zenebonok ’s visszálkodások mezejévé lévén, úgy látszik, hogy a’ királyok ’s más hatalmasabbak a’gyengébbeket zsarolni kezdték; annyival is inkább, hogy a’zűrzavarban némelly koronajószágok elragadtattak, elajándékoztatak, ’s igy a’ királyi kincstár megürült, a’ mi onnét is kitetszik, hogy Kámján fő könyve 15-ik czikkelye által minden királyi adományokat, kivévén a’ Sz. Istvánéit, visszahini kénytelenittetett; de ez országadó még sem kapott törvényes lábra. — Sz. László alatt nevezetesen a’ 111-ik könyv 14-ikczikkelyében létetik ugyan említés a' királyi beszedekről (collectores regii), de azok nem voltak adószedők, hanem mindenféle álthágásokra rendelt pénz- vagy marcabeli büntetések, vagy a’ mint a’ 13-ik czikkelyből kitetszik, bitang marhák árának (usucapiones) ’s teffélék beszedőji: mert hogy a’ királyoknak ’s az ők tisztjeinek több illyen mellékes jövedelmeik valának, kétséget nem szenved. Azon adózások, mellyek Kálmán lső könyvének 25-ik czikkelyében emlittetnek, világosan nem egyebek, mint mellékes adózások: vám, révbér, harminczad ’sat. (tributum et vectigal), a’ mit a’ 33-ik czikkely megmagyaráz, mert a’ tributumra nézve, egyenesen csak a’ kereskedőkről’.