Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 1. kötet. A - Baco (Pest, 1831)

A - Adózás

ADÓZÁS 59 mind fejedelmi méltóságát fentarthatta. A’ fejedelmek vagy is veze­rek alatt tehát a’ nemzet teljességgel nem adózott. Sz. István, első király, sok külföldi szokásokat kezdett ugyan behozni, ’s ezek közt a’ tizedet is, aa ó testam­entom­ ’s Nagy Károly példájára, de hogy a’ nemzetet adó alá vetette volna, sehonnan sem tetszik ki­­, II. András törvénye elejébe irt jegy­zés, mint majdnem nyolcz századdal későbbi alaptalan állítás, hitelt nem érdemelvén. De nem is volt arra szüksége, mert a’ korona jószágai még épségben valának, sőt még többekkel is szaporittattak, mellyből mind a’ király hadjai, mind udvara bőven eltartathattak. A’ koronajószágok va­jának egyedül a’ király’s minden embereinek szükségeire szánva, egyéb­iránt minden birtokos szabad ura volt a’ maga jószágának, a’ mit Sz. István 2-ik decretumának 35-ik czikkelye bizonyít, mellben az rendel­tetik, hogy kiki sajátjában ’s a’ király adományaiban szabadon uralkod­jék, mig élj ’s­­holta után fijai uralkodjanak, kivévén a’ mi a’ püspökség­hez vagy a’ megyéhez tartozik, melly zárlat nem azt teszi, hogy a’ püspöknek vagy’ a’ megyének adózzanak a’ birtokosak, hanem csak azt, a’ m­it az adományok ezen zárlatja teszen . Si ad aliquam arcem nostram, aut ecclesiam Dei non pertinent. Meg kell itt előre különböztetni, hogy Sz. István alatt, sőt még a’ fejedelmek alatt is, a’ nemtelenek két rész­re oszlottak, úgymint törökös szolgákra—c­servi — és szabadokra — li­beri, a’kik jobbágyoknak, jobbágyoknak is neveztettek. Az utóbbiak vol­tak mind a’ király, mind a’ nemesek jószágaiban a’ földmivelők, a’ kik földes uraiknak némelly adózásokkal tartoztak. Továbbá, Sz. István az or­szágot megyékre (parochiákra, comitatus) osztván, vagy legalább a’ fel­osztást megigazítván, minden megye igazgatására egy megyeispányt (co­mes parochiatus) rendelt, a’ ki alatt a’ király szabad fegyveresei (ser­­bientes regis) is voltak. Ezen kívül a’ korona jószágaiban ’s másutt is várak (castra) építtettek, mellyeknek fegyveresei vár szolgájinak (servien­tes castri) neveztettek ; mind a’ kettő, egyik alsóbb neme volt a' nemes­ségnek, de azok is a’ király adományából ingatlan jószágot bírtak, melly­­től hadakozni tartoztak, de adózni nem, az adózás egyedül a’ jobbágyo­kat illetvén. Mert kérdést sem szenved, hogy a’ koronajószágok jobbágyai­nak a’király úgy mint földes urok iránt tartozásaikat teljesíteni kellett, de ez nem volt országadó vagy olly adózás, a’ mellyről itten szólunk, valamint a’ vámokat, révbéreket, harminczadokat ’s egyéb efféle köz­­vetőleges adózásokat sem lehet azzal öszvetéveszteni. — Hogy tehát Sz. István alatt országadó szokásban lett volna, semmi nyoma sincsen, annál kevesebbé hihető, hogy a’nemesség, akármelly rendű volt legyen is, or­szágadót­­fizetett volna; már csak azért is, mivel mind II. András, mind más királyok, midőn a’ nemesség adószabadságáról szólanak, minden­kor a’ Sz. István által engedett szabadságra hivatkoznak. Sz. Istvánnak halála után, az ország zenebonok ’s visszálkodások mezejévé lévén, úgy látszik, hogy a’ királyok ’s más hatalmasabbak a’gyengébbeket zsarolni kezdték; annyival is inkább, hogy a’zűrzavarban némelly koronajószágok elragadtattak, elajándékoztatak, ’s igy a’ királyi kincstár megürült, a’ mi onnét is kitetszik, hogy Kám­ján f­ő könyve 15-ik czikkelye által min­den királyi adományokat, kivévén a’ Sz. Istvánéit, visszahini kénytelenit­­tetett; de ez országadó még sem kapott törvényes lábra. — Sz. László a­­latt nevezetesen a’ 111-ik könyv 14-ik­­czikkelyében létetik ugyan említés a' királyi beszedekről (collectores regii), de azok nem voltak adószedők, hanem mindenféle álthágásokra rendelt pénz- vagy marcabeli büntetések, vagy a’ mint a’ 13-ik czikkelyből kitetszik, bitang marhák árának (usu­capiones) ’s t­­effélék beszedőji: mert hogy a’ királyoknak ’s az ők tiszt­jeinek több illyen mellékes jövedelmeik valának, kétséget nem szenved. Azon adózások, mellyek Kálmán l­ső könyvének 25-ik czikkelyében em­­­littetnek, világosan nem egyebek, mint mellékes adózások: vám, révbér, harminczad ’sat. (tributum et vectigal), a’ mit a’ 33-ik czikkely megma­gyaráz, mert a’ tributumra nézve, egyenesen csak a’ kereskedőkről’.

Next