Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 6. kötet. H - Jynx (Pest, 1833)
H - Hermann
HERMANN (ARMINIUS) 21» sereg indittassék. Sájában ismétlé intéseit Segestes ; a’ sereg napról napra inkább eltávozott a’ Kajnritol, ’s mindig mélyebben benyomult azon tájékokba, hol már legveszedelmesebb csel készíttetett számára. A’ Hruderek tartományában, közel Kippe forrásaihoz, mocsárokon ’s erdőségeken keresztül tett fárasztó utazás után, egy halmok által körülvett mélységben, ’s a’ Németektől bekerittetve látá magát a’ sereg. Egyszersmind tudtára esett, hogy Hermann, ki az utócsapatot vezérlé, ellenségnek nyilatkoztatta ki magát, ’s a feje a’ most kifejlődő ellenséges megtámadtatásnak, ’ árus látván a’ veszélyt , megrohanást parancsola. A’ világhódítók bátorsága ’s hadfenyitéke csudákat mivelt, de vitézségek csak nyomorúságokat hoszabbithatá. Ínségek három napig tartott. Varus nem akará feljül élni meggyaláztatását. Hermann katonái bemocsklták győzedelmeket haszontalan öldökléssel ’s kegyetlenkedésekkel. Az ütközet helyét a’ régiek Thutoburgi erdő (i. e.) néven nevezik, melly a’ monda szerint Detmold kis város közéletében feküdt. Minekutána Hermann, országa szabadságát kivivta, elpusztitá a’ Romaiak erősségeit az Elbe, Weser és Rajna mellett, ’s a’ Németek hadakozási lelkét tökéletesitni igyekezett, ezt tekintvén legjobb védszernek a' Romaiak hóditó políticája ellen. Azonban nem sokára ön polgártársai ellen kellett harczolnia, kik között Segestes is volt, egy hatalmas párt feje, kinek — már egy más herczegnek eljegyezve volt — leányát ő elrabold. Segestes, a’ nemzeti párttól, mellynek feje Herrmann volt, megtámadtatván , Germanicust hivá segítségül, ’s a’ védelmére sietett Romaiak által megszabadittatott. Az ezeknek kezeibe került foglyok között volt Hermann neje is, ki midőn Germanicusnak bemutattatnék, néma fájdalomba merülve sem könnyeket sem szavakat nem áldozott megszabadulhatásáért. Segestes hazaárulása és Thusneldas bal esete, uj erőre gyurták Hermann haza-szerető lelkét. Rokona, Inguimar, hires bajnok, gyámolitást igére neki. Germanicus szükségesnek látá a’ támadást megelőzni , ’s harczait győzedelmesen folytatá. A’ negyedik táborozást Drusus vezeté, az Hermannak az Idistavisus térségén a’ Weser partjánál történt megveretéséről nevezetes, melly azonban mégis a’ Romaiak visszavonulásával végződik. Ennek kezdetekor ’s az idistavisusi ütközet előtt, összejövetelt kére Hermann testvérével Flaviussal, ki, valamint ő, a’ Romaiaknál neveltetett ’s ezekhez hiv maradt. A’ beszélgetés romai nyelven folyt, a’ Weser egyik partjáról a’ másikra által. Híjában igyekezett Henrik, testvérjét a’ nemzeti ügy részére megnyerni; katonai érdemrendjeit elvetemedettsége bizonyságjeleinek ’s gyalázatos szolgasága zálogainak nevezé, és csak a’ közöttök lévő folyam akadályozd a’ személyes megtámadást. Flavius az övéi által hátra-, visszavezettetetett. Tiberiusnak Germanicus elleni féltékenysége elősegité ugyan a’ szövetségesek ügyét; de csak hamar a’ békeség helyre állása után, egymás ellen forditák ezek fegyvereiket. Marbod a’ Swevek királya ’s a’ markomanni birodalom alapítója, a’ Saalen és Elbén túl is ki akará terjeszteni hódításait; de uralkodásvágya Hermannban félemlítő ellenségre talált. Noha Inguimar elpártolt is Hermanntól, ’s nem akarván unoka öccse parancsa alatt állani, Marbodhoz szegődik , mégis győztes maradt az ezeii polgári háborúban, ’s mint olly férjfiu, ki nem csak a’ külföld igája alól szabaditá fel honosait, hanem a’ belső elnyomatás veszélyeit is elháritá, megszerzé magának polgártársai tiszteletét. Az elválasztó ütközet hosszú volt és véres, kimenetele pedig sokáig bizonytalan. Minthogy azonban a’ Markomannok királya voná elsőben vissza seregeit a’ csatahelyről, ez tartalék meggyőzeteknek ; ki seregei nagy részétől elhagyatva, Csehországba vonult, ’s végre Olaszországba futott, hol gyalalatos életet élt. Ha mind azon cselekedetek gondolóra vetetnek , mellyeket Hermann a’ szabadság Ügyében véghez vitt, alig lehet arról meggyőződni, hogy szándéka lett légyen Germania szabad népeit igába hajtani. Tacitus azonban azt mondja, hogy H. királyi hatalomra vágynán.