Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 6. kötet. H - Jynx (Pest, 1833)

H - Hermann

HERMANN (ARMINIUS) 21» sereg indittassék. Sájában ismétlé intéseit Segestes ; a’ sereg napról nap­ra inkább eltávozott a’ Kajnritol, ’s mindig mélyebben benyomult azon tájékokba, hol már legveszedelmesebb csel készíttetett számára. A’ Hrud­erek tartományában, közel Kippe forrásaihoz, mocsárokon ’s erdő­ségeken keresztül tett fárasztó utazás után, egy halmok által körülvett mélységben, ’s a’ Németektől bekerittetve látá magát a’ sereg. Egyszer­­smind tudtára esett, hogy Hermann, ki az utócsapatot vezérlé, ellenség­nek nyilatkoztatta ki magát, ’s a feje a’ most kifejlődő ellenséges meg­­támadtatásnak, ’ árus látván a’ veszélyt , megrohanást parancso­­la. A’ világhódítók bátorsága ’s hadfenyitéke csudákat mivelt, de vitézségek csak nyomorúságokat hoszabbithatá. Ínségek három napig tartott. Varus nem akará feljül élni meggyaláztatását. Hermann katonái bemocsklták győzedelmeket haszontalan öldökléssel ’s kegyet­lenkedésekkel. Az ütközet helyét a’ régiek Thutoburgi erdő (i. e.) néven nevezik, melly a’ monda szerint Detmold kis város közéletében feküdt. Minekutána Hermann, országa szabadságát kivivta, elpusztitá a’ Romaiak erősségeit az Elbe, Weser és Rajna mellett, ’s a’ Németek hadakozási lelkét tökéletesitni igyekezett, ezt tekintvén legjobb védszer­­nek a' Romaiak hóditó políticája ellen. Azonban nem sokára ön polgár­társai ellen kellett harczolnia, kik között Segestes is volt, egy hatalmas párt feje, kinek — már egy más herczegnek eljegyezve volt — leányát ő elrabold. Segestes, a’ nemzeti párttól, mellynek feje Herrmann volt, megtámadtatván , Germanicust hivá segítségül, ’s a’ védelmére sietett Ro­maiak által megszabadittatott. Az ezeknek kezeibe került foglyok között volt Hermann neje is­­, ki midőn Germanicusnak bemutattatnék, néma fáj­dalomba merülve sem könnyeket sem szavakat nem áldozott megszaba­­dulhatásáért. Segestes hazaárulása és Thusneldas bal esete, uj erőre gyurták Hermann haza-szerető lelkét. Rokona, Inguimar, hires bajnok, gyámolitást igére neki. Germanicus szükségesnek látá a’ támadást meg­előzni , ’s harczait győzedelmesen folytatá. A’ negyedik táborozást Dru­sus vezeté­­, az Hermannak az Idistavisus térségén a’ Weser partjánál történt megveretéséről nevezetes, melly azonban mégis a’ Romaiak visszavonulásával végződik. Ennek kezdetekor ’s az idistavisusi ütközet előtt, összejövetelt kére Hermann testvérével Flaviussal, ki, valamint ő, a’ Romaiaknál neveltetett ’s ezekhez hiv maradt. A’ beszélgetés romai nyel­ven folyt, a’ Weser egyik partjáról a’ másikra által. Híjában igyeke­zett Henrik, testvérjét a’ nemzeti ügy részére megnyerni; katonai ér­demrendjeit elvetemedettsége bizonyságjeleinek ’s gyalázatos szolgasága zálogainak nevezé, és csak a’ közöttök lévő folyam akadályozd a’ sze­mélyes megtámadást. Flavius az övéi által hátra-, visszavezettetetett. Tiberiusnak Germanicus elleni féltékenysége elősegité ugyan a’ szövet­ségesek ügyét; de csak hamar a’ békeség helyre állása után, egymás ellen forditák ezek fegyvereiket. Marbod a’ Swevek királya ’s a’ mar­­komanni birodalom alapítója, a’ Saalen és Elbén túl is ki akará terjesz­teni hódításait; de uralkodásvágya Hermannban félemlítő ellenségre talált. Noha Inguimar elpártolt is Hermanntól, ’s nem akarván unoka öccse parancsa alatt állani, Mar­bodhoz szegődik , mégis győztes maradt az ezeii polgári háborúban, ’s mint olly férjfiu, ki nem csak a’ külföld igája alól szabaditá fel honosait, hanem a’ belső elnyomatás veszélyeit is elháritá, megszerzé magának polgártársai tiszteletét. Az elválasztó ütközet hosszú volt és véres, kimenetele pedig sokáig bizonytalan. Mint­hogy azonban a’ Markomannok királya voná elsőben vissza seregeit a’ csatahelyről, ez tartalék meggyőzeteknek ; ki seregei nagy részétől el­hagyatva, Csehországba vonult, ’s végre Olaszországba futott, hol gya­­­lalatos életet élt. Ha mind azon cselekedetek gondolóra vetetnek , mel­­lyeket Hermann a’ szabadság Ügyében véghez vitt, alig lehet arról meg­győződni, hogy szándéka lett légyen Germania szabad népeit igába haj­tani. Tacitus azonban azt mondja, hogy H. királyi hatalomra vágy­nán.

Next