Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
A - Arányi Lajos György dr. - Arbei Battista - Arbei György - Arcerio, Michele di Gregorio - Argay István
Arányi—Argay Téli tájkép (1892), Holt madarak (1892), Tájkép patakkal s fákkal (1892), Ülő sváb paraszt és Folyóvíz úszó libákkal (1893). Legutóbb készült műve: A czicza (olajf.). Aranyossy Lászlóné ajándékából a Kassai Múzeum tulajdona. Budapesti Napló, 1898 okt. 1. —• Felsőmagyarország. 1898. 223. és 226. szám. (Aranyossy Ákos művészete.) — Keleti Gusztáv: Festészet és szobrászat. (Matlekovits S.: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Budapest, 1898. IX. k.) 261. 1. — Képzőműv. Társ. kiáll. tárgymutatói 1895. téli k., 1896. mill. k., 1897. téli k., 1898. tavaszi és téli k. — Mihalik József: A Kassai Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma. Kassa, 1903. 298. 1. — Műcsarnok. 1898. 90. 1. —■ Művészet. 1903. 168. 169. 1. — 1909. 78. 1. — 1912. 187. 1. — Ráth György: Az iparművészet könyve. Budapest, 1902. I., 518. 1. ■— Stuhlmann Patrik dr.: Képzőművészeti alkotások Kassán. Jelentése a jászóvári prem. kanonokok kassai főgymnasiumának, az 1900—1901. évből. Kassa, 1901. 37. 1. — Sziklay J. és Borovszky L.: Magyarország vármegyéi és városai. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Budapest, 1896. 163. 1. — Tahi Antal: Modern etching and engraving. Being the special Summer Number of The Studio. London, 1902. -—- Új Idők. 1898. 43. sz. — Vas. Ujs. 1898. 717, 840. 1. Arányi Lajos György dr., hunyadvári (előbb Lostájner L.), rajzoló, szül. 1812 máj. 29-én Révkomáromban, megh. 1887 júl. 28-án Nagy-Maroson. A gymnasiumot Budán és Pesten végezte, majd bölcsészet, később joghallgató lett, 1831-ben pedig az orvosi pályára lépett. Húsz éves korában már Stáhly Ignácz orvostanár kedvenczévé lett, mit annak köszönhetett, hogy jeles boncztani és sebészeti rajzokat s a nevezetes képletek és keresetekről ügyes gipszöntvényeket készített. A mintázásban és gipszöntésben való ismereteit egyébként Zeuler Zsigmond müncheni viasz- és gipszöntő művésztől sajátította el. Később a páduai, majd a bécsi egyetemen fejezte be tanulmányait s 1843- ban a pesti egyetemen magántanár, 1861-ben pedig a kórboncztan nyilvános rendes tanára lett. 1864-ben a pesti orvosi egyetem néhai érdemes tanára, Schordan szobrát akarván elkészíttetni, miután róla semmiféle kép nem maradt fölásták huszonnyolcz hónap óta földben fekvő tetemét s A. erről jól sikerült szobormintát készített, melyről mindenki első pillanatra felismerte az elhunyt professzort. A mintát teljes kidolgozás végett Izsó Miklósnak adták át. Még a 30-as években gyalog bejárván egész Magyarországot s az összes osztrák tartományokat. A száz ívnél többre terjedő útleírást készített, melyet saját rajzaival illusztrált. A 60-as években igen nagy érdemeket szerzett a vajdahunyadi vár ismertetése és restaurálásának megindítása körül, amiért 1869-ben hunyadvári előnévvel magyar nemességet nyert. 1874-ben saját kérelmére nyugdíjazták, s ez időtől főleg történeti tanulmányokkal foglalkozott. A M. Tud. Akadémiának 1860-tól levelező tagja volt. Vajda-Hunyad vára (1452, 1681, 1866.) szóban és képben czímű művéhez maga rajzolt 15 táblán 79 rajzot. E művének első kiadása 1867-ben Pozsonyban, s második kiadása ugyanazon évben Pesten jelent meg. Pest vármegye s Budapest műemlékeiről 85 színes és részben tollrajz vázlatát őrzik a Műemlékek Orsz. Bizottságának rajztárában. Az Ország Tükre. 1864. 214. 1. — 1865. 23. sz. (arczképpel). — Chyzer Kornél: Arányi Lajos emlékezete. Akadémiai Értesítő, 1892. 117. 1. — Gerecze Péter dr.: A Műemlékek Orsz. Bizottsága rajztárának jegyzéke. Magyarország műemlékei. I. k. 312—• 326. 1. — Király Pál: Emlékbeszéd hunyadvári Arányi Lajos fölött. A Hunyadmegyei Tört. és Régészeti Társulat évkönyve. Budapest, 1889. 65—74. 1. — Nagy Virgil: Vajda-Hunyad vára. Magyar Építőművészet. 1909. 2. sz. —• Ország Világ. 1887. 518. 1.— Szinnyei József: Magyar írók. I. 237. h. — Vas. Ujs. 1869. 23. sz. (arczképpel). — 1887. 533- 1. (arczképpel). Arbei Battista (Giovanni Battista della Tolle), dalmát érezöntő; szül. 1470 körül Arbeban, megh. 1540 máj. 18-án Raguzában. Korának egyik legjelesebb ágyú- és harangöntő mestere volt. 1504-ben a raguzai köztársaság alkalmazta, amelynek több mint harmincz évig állott szolgálatában. Művei közül egy ágyú a bécsi udvari fegyvermúzeumban, egy óraharang (1507) pedig Raguzában van. Tőle való a raguzai domonkosrendiek templomának szent Domonkos alakjával díszített harangja (1515) és az általa öntöttek közül máig fennmaradt Cattaroban egy (1512) és Stagnoban két díszes harang (1823). Thieme—Becker: Alig. Lexikon der bildenden Künstler. Leipzig, 1908. II. 59. 1. Arbei György, dalmát építő. Valószínűleg Zárában született, a XV. század közepén arbei lakos volt. 1442-ben a fiumei tanács a főtemplomot tizenkét lábbal magasabbra emeltetni szándékozván, e czélból vele szerződött. A munkát tizennégy hónap alatt kellett befejeznie kétszáz aranyért. A munkások számára külön negyven aranyat biztosított a szerződés. 1445-ben A. szerződési kötelezettséget vállalt, hogy a fiumei Mária templom egyik kápolnájához hatvan aranyért lépcsőt készít, a kápolna padlóját vörös és fehér arbei kővel mozaikszerűleg kirakja és oltárt is épít. Fest Aladár: Fiume a XV. században. Századok. 1912. 341. 1. Arcerio, Michele di Gregorio és Pietro da Sebenico, dalmát építészek 1450 körül. Thieme—Becker: Alig. Lexikon der bildenden Künstler. Leipzig, 1908. II. 65. 1. Argay István, festő, szül. 1835 táján Orosházán, megh. u. o. 1860-ban. Hajlamai a festészet iránt korán megnyilvánultak s ezért szülei Pestre küldték, hogy bátyja, A. János pesti tanár vezetése alatt kiképezze magát. Közben megnyervén a festészeti akadémiát gyámolító egyesület egyik ösztöne