Magyar Lexikon 3. Bankok-Bianchi (Budapest, 1879)

B - Bankok

Bankok szánj­ák, mégis egy főszabály az, mely­­ mindenka és bármily viszonyok között­­ érvényesül és melynek tekintetbe nem­­ vétele egyenlő az intézetnek biztos alap­­j­­ából való teljes kizökkentésével. E fő­szabály abban áll, hogy a bank tőke­pénzét csak úgy szabad gyümölcsözőleg elhelyezni , hogy annak folyóvá té­­­­tele nemcsak rövid határidő múlva és nemcsak bizonyos meghatározott na­pokon lejáró, hanem azonfelül határo­zatlan időre szóló oly kötelezettségekre való tekintettel is lehetővé váljék, me­lyeknek váratlan és rendszerint válságos pillanatokban bekövetkezni szokott ér­vényesítésétől tartani lehet. Semmiképen sem elégséges tehát, hogy a tőkék biz­tosan vannak elhelyezve, és hogy a te­vőleges vagyon összlete az összes passzí­vákat fedezi vagy épenséggel felülmúlja, rövid határidőkön belül esedékes kötele­zettségek nem egyenlíthetők ki hosszú lejáratra elhelyezett pénzekkel, minél­fogva fizetésképtelenség áll be és az­zal az intézet tönkremenetele, melyet bármely tekintélyes tiszta vagyonnal sem lehet megakadályozni. Ezek szerint tehát pénzösszegeiknek hosszabb időre való le­kötését a bankoknak határozottan kerül­niük kell; innét ered azon általános, tör­­vénynyé vált szokás, hitelt nem hosszabb­­ időre mint három hónapra adni s váltó­kat csak úgy venni meg, ha lejárati ha­táridejük ezen időtartamot meg nem ha­ladja. Az intézetnek mindig el kell ké­szülve lennie, hogy valamely válság váratlanul lepi meg (m. pl. az 1870. há­ború kitörése), mely esetekben a függő követelések kevés kivétellel mindmeg­­annyian érvényesíttetni szoktak, holott a folyó és esedékes követeléseknek ugyan­akkor való bevonása és a börzepapírok­­nak, még a legjobbaknak is értékesítése, különösen ha tekintélyes mennyiségekről van szó, szerfölötti nehézségekkel jár, sőt gyakran lehetetlen. Másrészt pedig legyen a pénztárnak készpénzbeli állo­mánya elegendő ugyan, de ne túlságosan nagy, mert ez nemcsak holt tőke lenne, mely kamatot nem hoz, hanem őr­zése és kezelése épenséggel költséget okoz. Minden bankvezetésnél tehát két fő elvet kell követni: egy az, hogy a ténylegesen szükségelt pénztári állomány levonása után szabad rendelkezésre álló pénzek vesztegül ne heverjenek, másik pedig, hogy úgy helyeztessenek el, mi­szerint azok rövid idő múlva s még a legroszabb viszonyok között is vissza­folyhassanak. II. A bankok korábbi fejlődése. E megnevezés: „bank“, olasz eredetű. A középkorban ugyanis, már a keresz­tes hadaktól kezdve, a világ legvirág­zóbb kereskedésének hazája Olaszország volt, hol ez a fejlettségnek még addig sehol sem ismert fokát érte el. A sok­oldalú és élénk forgalom mellett termé­szetes volt, hogy a különféle pénzne­mek, melyek annál szaporábbak valának, a­mennyiben minden nagyobb városnak pénzverési joga volt, felváltása és a ne­mes érczczel való kereskedés külön ke­reskedelmi ággá nőtte ki magát. Pénz­váltással foglalkozó kalmárok tehát rész­ben nyilvános helyeken ütötték fel sát­raikat, azokban pénzváltó állványaik (banca) valának elhelyezve, melyeken a különféle érméket fatálakban zárták. Ha egy ilyen pénzváltó egyén kötelezettsé­geinek eleget nem tehetett, úgy ez áll­ványokat s velük együtt egész sátorát verdesték össze. Az állvány eltűrése (Banco rotto) tönkrejutást s az üzlet meg­szűnését jelentette. A pénzváltással ren­desen a zálogkölcsönzési üzlet is volt egybekapcsolva, s minthogy ez ép azon korszakban vette kezdetét, melyben az egyház és az annak készséggel engedel­meskedő államhatalom a kamatra való pénzkölcsönzést tiltotta volt, ez ügyle­tekhez az uzsora fogalma tapadt, azaz becstelen, piszkos és lelkiismeretlen ala­pon való nyerészkedés. A kézi zálogra való pénzkölcsönzés főleg Felső-Olasz­­ország lakói által jön más országokba átültetve s innen veszi eredetét a „lom­­bard-ü­zlet“-féle elnevezés, mely mai nap­­ság is kézi zálogra való pénzkölcsönzést jelent. Különben a bankintézménynek első nyomai már az ókorban találhatók. A jeruzsálemi templom pénzváltóknak is volt tanyája; Róma falai közt az úgy­nevezett argentarii üzérkedtek sátrak­ban (tabernae argentariae); Xenophon pedig Attila jövedelmeiről megemlékez­vén, egy bankféle intézet fölállítását . Bankok

Next