Magyar Lexikon 10. Julianus-Könyvnyomtatás (Budapest, 1882)
J - Juliusburg - Julius Caesar - Juliushall - Júliusi forradalom - Julius Romanus
Juliusburg A kath. vallásra térvén át 1809. mint gyakorló orvos Hamburgban telepedett meg, részt vett a hanza - légióban az 1813—15-iki hadjáratokban, 1825. beutazta Nagybritanniát, főleg a börtönügy tanulmányozása végett s azóta az u. n. mentő házak felállítását tűzte élete főfeladatául. Berlini felolvasásai által megalapította a börtön ismét s megindította ■ a „Jahrbücher der Straf- u. Besserungsanstalten“ cz. folyóiratot (Berlin 1829 — 33, 10 köt.), melyeket a „Jahrbücher der Gefangnisskunde u. Besserungs-anstalten“ követtek (Frankfurt 1842 — 48, 11 köt.). Későbbi utazásainak eredményét részben a „Nordamerikas sittliche Zustände“ (Lipcse 1839, 2 köt), és „Beiträge zur brittischen Irrenheilkunde“ cz. műveiben tette le. 1849-ben visszatért Hamburgba s ott a spanyol irodalom tanulmányozására adta magát, melynek eredményéül lefordította Tickner „A szépirodalom története Spanyol-országban“ cz. művét. (Lipcse 1852, 2 köt.). Megh. 1862. aug. 20. Hamburgban. Juliusburg, város Boroszló kormánykerület oelsi járásában, az oels-gneseni vasút mellett, 820 lak. Az 1676. alapított város talán a legszegényebb egész Németországban; összes területe csupán 19 hektár. Julius Caesar 1. Caesar alatt. Juliushall, látogatott sósfürdő Wolfenbüttel braunschweigi kerületben, Hamburg közelében, a Radauvölgy torkolatánál, 245 mét. a tenger felett, gyönyörű és egészséges vidéken; 1851 óta áll fen. A sósforrás a fürdő közelében fekszik s 6—7 rész szilárd alkatrészt tartalmaz, azaz egy akó sósvízben mintegy 700 gramm só van. A szilárd alkatrészek állanak: 6,110 chlornatrium, 0,062 chlormagnezium, 0,096 kénsavas kali, 0,669 kénsavas magnézia 0,193 kénsavas mészföldből. Hőmérséke 9—10° R. A sósvíz belsőleg is rendeltetik. Ezenkívül fenyőlevél-, gyógyfű- s más mesterséges ásványfürdők is készíttetnek itt és két savógyógyintézet áll fenn. A vendégek száma évente meghaladja a 10,000-et. Júliusi forradalom, volt a Francziaországban kitört forradalmi mozgalom, mely X. Károly bukását okozta és kitörése idejétől (1830. julius hava) vette nevét, okot erre a királynak a napi sajtó szabadságát korlátozó rendelete szolgáltatott, mely ellen a sajtó legkiválóbb képviselői hasztalan tiltakoztak. Később erőszakot alkalmazott a katonaság és rendőrség, ami példátlan elkeseredést szült: a nép július 27-én elkezdette a királyi czimereket zúzni, a fegyverraktárakat feltörték és a katonaság golyóit is határozott daczczal fogadták. Csakhamar a sorkatonaság is megtagadta az engedelmességet, jul. 28-án már az egész udvar elmenekült és Párisban kihirdették az ostromállapotot. A nép torlaszokat emelt: 18 ezer polgár kelt fegyverre és rendetlen, de annál véresebb küzdelem kezdődött. Marmont marsall, ki a király részéről korlátlan hatalommal volt felruházva, katonái által elhagyatva, alig 6000 svájczi gárdistával és alig pár század katonával maradt. Hiába való békítési kísérletek után a nevezetesebb helyeket a nép ostrommal bevette és Marmontnak nem maradt egyéb választása mint vagy kapitulálni, vagy pedig visszavonulni. A nap folyamában, mialatt a durva katonai erőszak tehetetlenné vált, Lafayetteből, továbbá Choiseul herczeg és Gérard tábornokból ideiglenes kormány alakult, akik a polgárság küldötteivel egyetértőleg kijelentették, hogy X. Károly meg van fosztva trónjától. A Párisban jelen volt pairek és parliament képviselők akkor összegyűltek és elhatározták, hogy Fülöp Lajos orléansi herczeget kínálják meg a koronával, ki is jul. 30-án megjelent Párisban, megkezdette uralkodását és ideiglenes minisztériumot nevezett ki. Midőn Károly ugyanazon nap hadseregének tökéletes vereségét megtudta, rögtön Rambouilletbe utazott, de bár eleinte pár ezernyi gárdájával ellentállásra gondolt, ennek haszontalanságát belátván, elutazott Cherbourgba, utóbb Angliába, így végződött a júliusi forradalom, melyben egész Francziaország fogott volna és tényleg egész Páris fogott fegyvert a közvélemény függetlensége mellett, s hogy mégis alkotmányosság tekintetében meddőnek mutatkozott, Guizot és Orleáns herczeg mérséklő politikája az oka. Julius Romannis, 1. Giulio Romano alatt. 1* 3 Julius Romanus