Magyar Lexikon 12. Magyar tengermellék-Nogáll (Budapest, 1883)
M - Magyar tengermellék
Magyar tengermellék, vagy máskép Fiume város és kerülete, tényleg és jogilag kiegészítő része a szűkebb értelemben vett Magyarországnak. Fiume Magyarországhoz tartozását Kálmán királyig lehet felvenni (2102) s azontúl is hol szorosabb, hol lazább kapcsolatban volt folyton a magyar koronával, míg végre Mária Terézia, hogy Horvátország kapzsiságának véget vessen. Fiumét közvetlenül Magyarországhoz tartozó külön testnek nevezi, Magyarországnak adományozza s teljes törvényes szabadsággal biró magyar törvényhatósággá emeli, mely adományt a magyar országgyűlés 1803. czikkelyezett be. Fiume azonban (1809) franczia uralom alá került, de I. Napoleon bukása után (1822) előbbi alkotmányos jogaiba visszahelyeztetett, mit 1848-ig élvezett is. A magyar függetlenségi harcz és az azután következő absolutismus Fiumét Horvátországhoz csatolta, mely állapot tartott 1868-ig, a midőn is a XXX. t. sz. Fiume autonómiájára, törvényhozási és kormányzati viszonyaira vonatkozólag Magyarország, Fiume és a társországok közt küldöttségileg eszközlendő megegyezést helyez kilátásba, addig is azonban a m. t. ideiglenes magyar kormányzatot nyert s azon régi joga is érvénybe lépett, hogy kormányzója a felsőház, képviselője pedig az alsóház tagja legyen. Fiume és területe mint a magyar birodalom legnyugatibb pontja fekszik a keleti hossz. 32° 4' és 32° 12' s az északi szél. 45° 23'-e közt a guarnerói öböl mellett kiterjedése 0.sl n. mérföld. Lakossága 17,884. Hegyei a Karst és Kapella. Földje vízben és forrásokban szegény. Parti patakja a Becina. Fiume mellett van a guarnerói öböl, melyet Veglia és Cherso szigetek választanak el a tulajdonképi tengertől s tesznek egy gyönyörű tóvá, melyből három keskeny, de bátran hajózható csatorna vezet ki, u. m. délkeleten a Canal di Maltempo, középen a két sziget közt a Canal di Cassole (v. Quarnerolo), délen Istria mellett a Canal di Farasina. Nevezetes tünemény a quarnerói öbölben, hogy itt napjában egyszer (Triesztben már rendszerint kétszer) fordul elő apály és dagály. Fiume táján a hullámzás igen erős, főleg a sirocco dühöngésekor s ilyenkor a hullámtorlatok 2 ölnyi magasságot is elérnek. Az éghajlat Fiume környékén eltér a Karst és Kapella lejtőinek éghajlatától s Fiume már átmenetet képez a melegebb déleurópai éghajlathoz. Az esőzések különösen tavasszal és ősszel rendkívüli mérvűek. Az évi középhőmérsék 14., C°, nyáron azonban 40° R.-re is emelkedik. Uralkodó szelek a Bora, Scirocco, Tramontana, Provenzal és (nyáron) a Maestral. A Bóra rohamos, robbanásszerű hatalmas lökésekkel támad a hegyekről s romboló erejével egész csapása a tengermelléknek. Az ember ilyenkor fagyasztó és dermesztő kábultságot érez, mely csaknem elmezavarodásig fokozódik. Enyhe előfutárja a bórának a Borino, mely csak a kihűltebb szárazi és hevültebb tengeri levegő helyi egyensúlyra törekvéséből előálló légáramlás. A Scirocco egyenlítői légáram és dél vagy délnyugat felől fűviszintes irányban, rohamosan soha sem tör elő. A Tramontana nyáron igen kellemes szélnek tartatik, s a Maestral északnyu- igoti tengeri hűvös szellő, mely d. u. 30 óra tájban kezd fúni s naplemenetkor megszűnik (v. ö. a Maestral czikkel is). A provenzali szelek délkelet és délnyugotról hoznak enyhe hőmérséket s lég- nedvességet . Levegője és klimája a m.-t. M. Lexikon. XII.