Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
S - Szénásfalu - Szénássy Sándor - Szénaverős - Szencz - Szenczi Molnár Albert - Szenczy Imre - Szenczy Ferencz - Szend - Szende Béla
Szénásfalu 161 Szénásfalu, falu Barsin, garami jár., 665 tót lak. , u. p. Vihnye. Szénássy Sándor, nyelvész, szül. 1829., utóbbi időkben a pesti ev. gymnázium igazgatója, megh. 1872. nov. 29. Budapesten, kevéssel azután, hogy a tud akadémia tagjává választotta. Munkái Livius római története két első könyvének magyarra fordításán kívül: „Latin gyakorló könyv“ (Pest 1863); Latin nyelvtan. Első rész (u. o. 1863); Latin nyelvtan. Második rész (u. o. 1864). Szénaverős, falu Kis-Küküllöm, erzsébetvárosi jár., 1306 német és oláh lak., u. p. Nagy-Kend. Szencz, 1. Szempcz alatt. Szenczi Molnár Albert, 1. Molnár alatt. Szenczy Imre, theologus, szül. 1798. jul. 8. Szombathelyen, hol középisk. tanulmányait befejezvén 1814. okt. 16-án Csornán a premontrei szerzetbe lépett. A bölcsészeti tanulmányok befejeztével Pestre jött a közp. papnöveldébe, de betegeskedése miatt vissza kellett térnie Csornára, hol theologiai tanulmányait befejezte. Ezután 5 évig Keszthelyen, 12 évig Szombathelyen tartott. E közben a „Tudománytár“-ban , „ Atheneum “-ban , „Figyelmező“-ben és „Gazdasági tudósítások“-ban számos munkája jelent meg. 1836-ban az akadémia tagjává lett. 1840. Szaniszló Ferencz nyáradi kanonok a „Religió és Nevelés“ s a „Fasciculi Eccliastico-literarii“ segédszerkesztőjéül hívta meg s e minőségben harmadfél évig Pesten foglalatoskodott. 1847. a Kisfaludytársaság is tagjává választotta. Munkái: „C. Julius Caesar minden munkái“ az akadémia kiadásában (Buda 1839); Tacitus Agricolája (uo. 1847); „Quintilian Institutióinak magyarázata“ a Kisfaludy társaság megbizásából. „Tacitus C. Cornelius históriájának öt könyve“ (Szombathely 1856). Végül mint a növénytan nagy barátja Hutterrel együtt kiadta „Keszthely flóráját“. Megh. 1872. nov. 29 Bpesten. Szenczy Ferencz, püspök , Imre öcse, szül. 1800. szept. 17. Szombathelyen, Tanulmányait szülővárosában végezte, majd a pesti közp. papnöveldébe jött, hol bölcsészeti tudorrá avattatott; 1823. felszenteltetvén 1825—40-ig a szombatihelyi papnöveldében mint tanár működdött, ez utóbbi évben kanonokká neveztetett, 1852. szept. 4 pedig szombathelyi püspökké. Már mint tanár számos értekezés jelent meg tőle a „Figyelmező“-ben, a „Egyházi tár “-ban, különösen pedig a „Religio és nevelésiben jobbára Jodocus álnév alatt. Megh. 1868. Szombathelyen, Szenti, falu Komáromm. gesztesi jár., 1143 magyar lak., u. p. Nagy-Igmánd. Szende Béla (családi nevén Frommer), honvédelmi miniszter, szül. 1823. Lugoson, hol atyja tekintélyes földbirtokos volt. Iskolai tanulmányait szülővárosában, Szegeden, Pesten és Kassán befejezvén, 20 éves korában már ügyvédi oklevéllel tért haza s Krassómegyében aljegyzőnek, később alügyésznek s végre főügyésznek választatott. A forradalom kitörésekor nemzetőr lett s a szerb határszélen folytonos guerilla-harczban ált lőtt a lázongó ráczokkal. Majd sógorával Gränzensteinnal szabad csapatot alakított s azzal Asbóth Lajos honvéd-tábornok dandárába sorakozott. Innen később Görgey hadtestéhez került a felvidékre, ott volt Kápolnánál, Tarczalnál, Isaszegnél, Komárom és Nagy-Sarlónál s már mint harczedzett katona résztvett Budavár ostromában. Itt az elsők közt hágta meg a várfokot s a fővezér vitézségéért nyilvánosan megdicsérte és személyesen tűzte fel mellére a harmadik osztályú katonai érdemrendet. A világosi fegyverletétel után Sz. gavosdiai birtokán (Krassóm.) húzódott meg s Szendelakon magyar telepet alapított. Később mint ügyvéd nagy népszerűségre jutott megyéjében s 1860- ban egyhangúlag alispánná választatott. Az 1865—68 k i országgyűlésen Krassóm. egyik kerületét képviselte, a megalakult alkotmányos minisztérium pedig Aradm. főispánjává nevezte ki. 1868. végén főispáni állásától megválva miniszteri tanácsos lett a honvédelmi minisztériumban , s ugyanekkor katonai pályáját is újra kezdte mint szabadságolt állományú honvédszázados az uj honvédségnél. Midőn Kerkápoly honv. államtitkár pénzügyminiszter lett, a minisztérium vezetése Sz.-re maradt. Midőn 1873 végén a Lónyayminiszterium lemondott a Szlávy által alakított uj minisztériumban Sz. nyerte a honvédelmi tárczát, melyet egész 1882. M.~[ Lexikon XV. 111 Szenet ]