Magyar Lexikon 16. Vezére-Zsuzsok (Budapest, 1885)
V - Vezére - Vezérek kora
Vezére, a Dordogne mellékfolyója déli Francziaországban; ered a millevachei fensikon Corréze departementban; déli irányban folyva Treignac mellett egy, szép vízesést képez. 192 km folyás után, melyből 62 km hajózható, Limeuil mellett torkol; legjelentékenyebb mellékfolyója a Corréze. Vezérek kora. A nagy népáradatnak, mely a 4. szdtól kezdve Ázsia s Európában több századon át lezajlott, egyik hulláma volt a magyar nép is; ez volt az egymást űzött népek között az utolsó, mely Európában megtelepedvén, államot alkotott. Eredete, őstörténete homályos; nemzeti hagyományos mondáink Noé fiára, Jafet maradékára, Thomára viszik vissza, kinek fia Nimród, a bábeli nyelvzavar után Evilath földére, a mai Perzsiába költözött s nejével Enethtel két fiút, Hunyort és Magyart nemzett. A két fiú egy nap egy fehér szarvas üldözése közben a Meotis tó környékére jutott, mely vidéket nagyon megkedvelvén, oda telepedett át mind a kettő. Öt évig laktak ott békében, a hatodikban messzebb kirándulást tevén, egy erdőben alán nőkre bukkantak, kik ottan ünnepet ültek, a két fiú elrabolta ekkor az alán fejedelem két bájos leányát s nejeikké tették őket. Nagyon elszaporodván, a Meotis mellett az északra fekvő Scythiába vonultak ki a Volga és a Don folyók között, a kunok és a bessenyők szomszédságába, mely a 108 nemzetség szerint ugyanannyi tartományra osztatott. Itt is szertelen elszaporodván, egykor nagy nemzeti gyűlést tartottak, melyen hét vezért választottak, még pedig Keve, Béla, Kadocsa, testvéreket a Zömény nemzetségből és Etele, Réva és Buda szintén testvéreket, Bendegúz fiait az Érd nemzetségből, mig a hetedik vezér Kádár volt a Torda nemzetségből, kit egyszersmind I fóbiróvá is neveztek. Az ujan választott vezérek tanácsot tartván, elhatározták, hogy nyugaton keresnek maguknak uj hazát; kiválasztottak tehát a 108 nemzetség mindegyikéből 10— 10,000 harczost, meghódították a bessenyőket, ruthéneket, fehér és fekete kunokat s végre a Tisza partjára jutottak, mely vidék megtetszvén nekik, ott megtelepedtek. Majd a Dunán is átkelvén, Makrin és Detrik római vezérek seregét Potentiana mellett megverték, de midőn a Tárnokvölgyben s táboroztak, a római vezérek még egyszer rajtok ütöttek s borzasztó véres csata után, melyben a rómaiak közül 210,000, s a hunokból 125,000 esett el, megverték őket. Keve vezér is elesett az ütközetben, kit társai eltemettek és sirja helyére Keveházának nevezték. Cesunmaur mellett újra megtámadták nemsokára a hu- i nők a rómaiakat s reggeltől estig tartott iszonyú harczban fényes diadalt arattak, miután Béla, Réva és Kadocsa vezérek 40,000 emberrel elestek. Az elesett vezérek holttestét Keveházára vitték eltakarítani. A hét vezér közül most már csak I Eteles öcscse Buda voltak életben s Buda átvevén a Tiszától a Donig terjedő birodalom kormányzását, Etele egész Európában meghordozta diadalmas fegyvereit, mígnem a brachtanok királyának leányát, Mikoltot nőül vevén, a nászéjen or vér folyás folytán megfuladt; holttetemei szintén Keveházán takaríttattak el. Halála után két fia Csaba a hunok vezére és Aladár a meghódított népek fejedelme vették át roppant birodalma igazgatását. A fondor Detrik viszályba keverte a két testvért, kik harczra kelvén. Csaba a Sicambriánál 15 napig folyt véres ütközetben végre legyőzetett s 15,000 főnyi hadával anyja fivéréhez Honorius görög császárhoz vette magát, honnan később visszatért Sej -