A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959)
B - borszeszégő - borszőlő - bortermelés - bortermelő - bortermés - bortermő - bortömlő - bortörköly - ború - borul
borszeszégő 690 borszeszégő [szé] fn (bér) A spirituszfőző égője: spirituszégő (1). borszőlő fn 1.A csemegeszőlővel szemben olyan szőlőfajta, melyből bort szoktak sajtolni. A ~ rendszerint később érik, mint a csemegeszőlő. 2. Ennek tőkéje. A domboldalon ~t telepít. 3. Ilyen tőkékkel beültetett terület. Két hold borszőlős, bortermelés fn Szőlő termesztése és belőle bor készítése. A Balaton környéke híres ~éről. Tokaj-Hegyalja világhírnevet szerzett ~ével. bortermelő mn és fn I. mn Bortermeléssel foglalkozó (személy, közösség). ~ lakosság, szövetkezet. [f a. Olyan (terület), ahol bort termelnek. ~ vidék. II. fn Bortermelő személy. A ~k szövetkezetbe tömörültek. A magyar ~ket támogatja a kormány. bortermés fn Vmely nagyobb időszak, rendsz. egy év alatt termett bor. Bőséges, gazdag, sovány, szegényes ~. Az idén jó — volt. bortermő ma Borszőlő termesztésére való, ill. erre használt. A Hegyalja jó ~ vidék. □ Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somlyó se kutya. Ml K. bortömlő fn 1. (rég) Bor tartására, szállítására való, borből készült tömlő. 2. (Szőlő, rég) Bor fejtésére, lehúzására haszn., borből készült, szivattyúszerűen működő, cső alakú eszköz. 3. (átv, ritk, gúny) Nagy borivó, iszákos ember. bortörköly fa (ritk, rég) Szőlőből készült törköly (2), törkölypálinka. bortörkölyös. ború fn -t. -ja (Írod) 1. (rég) A napot eltakaró, az eget homályossá tevő sötét felhő v. sűrű köd. □ De ki vína bajt az égi háborúval, Szélvészes, zimankós, viharos borúval ? Ah. 2. Barátságtalan, felhős, zivataros időjárás. □ Ború után derül az ég, ihaja! Nép k. A vész. . . mintha kesergne az őszi borún. VÖR. 3. (átv) Komor, nyomasztó, szomorú kedélyállapot, búsongás, szomorúság. □ A dalköltőn fekszik átok. Szívén, lelkén vad ború. V ÖL. Mért mégis az arcon e néma ború . . .? VÖR. öreg korát dús bánat ülte meg. . . Lakán is ott borong ez a ború. Józs. 4. (átv. ritk) A hazát, a népet fenyegető politikai és gazdasági bajok, nehézségek összessége. □ Hol és mi módon tüntessem elé ... a hazánk fölött mindinkább összevonuló borút... SZÉCH. Borúra sötétednék az ország s veszély fenyegetne mindenünnen. Széch. Ki Borúra derű: balszerencse után jóra fordul sorsunk, borul ii iget,jön. Ahova (tárgy) feldől úgy, hogy oldalra fordul, és vmely mélyebben fekvő helyre kerül. A kocsi az árokba ~1. A vonat a töltésről a szakadékba ~1. 2. (Vmit tartalmazó tárgy, tartó) feldől, és tartalma vmire kiömlik. A sótartó az asztalra ~1. A tintásüveg az abroszra II a. Vhova (anyag mint vminek a tartalma, feldőlt tartójából) kihullva vmely rendsz. mélyebben fekvő helyre kerül. Vkire ~ vmi, rám, rád, ránk, rátok, rájuk ~. A szemét a ládából a földre ~t. A hamu az asztalra ~t. A táskájában levő iratok a padlóra ~tak. 3. Vhova ~: (személy, rendsz. vmely heves érzelmének kifejezéséül) talpával a talajon maradva, többé-kevésbé meghajolva testsúlyának jelentős részével vmire nehezedik ; egész testével vhova dől. Vkire ~ ; rám, rád, ránk, rátok, rájuk ~. Vö. ráborul (2). —■ Arcra ~;*■ földre ~ vki, vmi előtt; —térdre ~ vki előtt; vkinek a lába elé ~; egymásra ~nak: átölelik egymást;*■ nyakába ~ vkinek. Örömében a nyakába ~í. Sírva ~t a keblére. □ „Isten hozzád!" — többet nem szólt, Nyakamba borúlt, s megcsókolt. Csók. Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak . . . Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Ady || a. (Személy) meghajolva felső testével (vhova) nehezedik, rendszülő helyzetben. Vkire ~; rám, rád, ránk, rátok, rájuk ~. Vö. ráborul (2). Ülve a karjára Fáradtan az asztalra ~. □ A mécses égett előtte, s önmaga a két karjára borulva szendergett. Gard. A piros abrosszal terített kis asztalok mellett ülnek,. . . s vagy beszélgetnek, vagy az asztalra borulva bóbiskolnak. Nagy 4. (vál) Vmire (tárgy, jelenség) teljes egészében v. részben vmi fölé terül, s ezzel azt többé-kevésbé eltakarja, v. sötétté, homályossá teszi. Vkire ~ vmi, rám, rád, ránk, rátok, rájuk ~. Vö . ráborul (3). Örökös —éjszaka ~t a szemére. Felhő ~t az égre. A lepel arcára ~. Árnyék ~t a házra. □ Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. | Itt boruljon rám a szemfödél. Pét. Az új takaró ... a gyermekre borult. Tö. Félkilenc elmúlt. . . Sötétség borult a raktárakra. Ко. || a. (átv. irod) Vmi ~ vmire, vmely sötét, zavaros hangulat, kedvezőtlen állapot lesz úrrá vmin. Árnyék, felhő, homály ~ a lelkére. □ A sötétségben, amely lelkére borult, csak halványan gyúlt ki az értelem. Kuncz komor, ideges hangulat borult a szobára. Ко. 5. (nép) (Növény, főleg saláta, káposzta föld feletti részének növekedtével) fejesedik. borul