Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)
R - Rabatinszky Mária - Rácalmási színészet - Racine Jean de - Rachel Felix Elisa
Rabatinszky Mária R Rabatinszky Mária, operaénekesnő, koloratura-szoprán, a Nemzeti Színház tagja, sz. 1842-ben, Csákiján (Abauj Vivil), ahol atyja gr. Barkóczy János erdőmestere volt. Nálunk 1862. szept. havában tűnt fel; utoljára 1866. márc. 24-én lépett fel mint Gilda (Rigoletto). 1865. júl. havában négy évre a bécsi operához szerződött, ahol nov. 23-án mutatkozott be, az udvari operában, azÖrdög Róbertéban. 1873. márc. 25-én Bécsben férjhez ment Zachariás János berlini gyároshoz és lelépett a pályáról. Rácalmási színészet. Rácalmáson (Fejér m.) 1837. okt. 11-én Balogh István tartott színielőadást. Az újabb időkben, 1882. aug. végén Tóth Ferenc társulata működött itt. (Márkus Emilia e községben 1876. nyarán, mint műkedvelő nagy sikert ért el.) Racine (ruszin) Jean de, fr. drámaíró, 87. 1639. dec. 21-én, La Ferté-Milonban (Aisne), megh. 1699. ápr. 26-án, Párizsban. Magyarra fordított színművei: »Andromache«, ford. Zilahy Imre, Marosvásárhely, 1866. »Bajazét«, ford. Paulay Ede, Budapest, 1872. »Iphigenia«, ford. Paulay. U. o. 1875. »Phaedra«, ford. Farkas Albert. U. o. 1872. Berni 1876. dec. 1. Nemzeti Színház. »Athalia«, ford. Csiky Gergely. Temesvár, 1876. »Britannicae«, trag. 5 felv., ford. Ivánfi Jenő. Bem. 1899. dec. 22. Nemzeti Színházi. (Racine legjobban a női szívet és szenvedélyt tudta festeni, így hát természetes, hogy darabjainak főalakjaivá nőket állított. Kilenc remek szomorújátéka közül hatnak a címe nőnév: »Iphigenie«, »Bérénice«, »Andromaque«, »Phedre«, »Athalie« és »Esther« és a többi három darab Rachel (Basel) Félix Elisa jónak főszemélye is nő. »Baj azét«-ben Roxane, »Mithridate«-ban Menime és »Britannicus«-ban Junie.) A franciák méltán tartják a legnagyobb tragédiaírójuknak. A drámai formának éppen oly embere volt, mint a klasszikusan szoborszerű emberábrázolásnak s az emberi indulatok mindenféle árnyalatát kifejező nyelvnek. Magyar színpadon sohasem tudott nagy sikert aratni, a irodalmunkra sem volt jelentősebb hatással, mert a magyar drámai hagyomány R. klasszicizmusával szemben Shakespeare romantikáját hangsúlyozza. Rachel (Basel) Felix Elisa, világhírű fr. tragika, sz. 1821. febr. 28-án, Mumpfban (Svájc, Aargau kanton), melgh. 1858. jan. 3-án, Toulon mellett, egy caneti nyaralóban. — Az apja: Felix, házaló zsidó volt. Anyja: Ester Haya. Tehetségét Charon, a párizsi egyházi zenefőiskola igazgatója fedezte fel. A kis leányt ő íratta be a Théátre Frangais színészének, Pagnon St.-Aulaire szavalóiskolájába. A legtöbb híres komikus, tragikus hős szeretett volna lenni ifjúkorában. Raehelnél megfordítva történt, őt a komédia vonzotta jobban. 1836. október 26-án lépett fel először, egy iskolai előadáson. A »Philosophe marie« című vígjátékban, játszotta Hermione s a szubrett szerepét. Az előadást végignézte Bedéi, a Théátre Frangais pénztárosa s Bedéi urat annyira elragadta a tizenhat esztendős kis színésznő játéka, hogy rohant az igazgatójáért, Joustin de Lassalle-ért, aki már másnap elhelyezte Rachelt a Conservatoire-on. Még két évig kellett küzdenie 1838. június 12-én azonban, amikor először jelent meg a Théâtre Frangais deszkáin, klasszikus tragédiában, tehetségének ellenállhatatlan varázsa egyszerre meghal 3