Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
K - Karczaghy József - Kardetter Tamás - Kardos Gábor - Kardos Gyula - Kariatidák - Karikás Ilona (Illy) - Karikatúra
Karczaghy 527 Karikatúra úton. 1918 óta Budapesten figurális és tájképeket fest. Zöld kapu c. pasztellje a Szépművészeti Múzeum tulajdona. 1928. gyűjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. KARCZAGHY József, festő, * Arad 1862. A katonai pályára készült, majd a bpesti mintarajziskolában tanult festeni. Budapesten, Aradon és Sarkadon működött hosszabban. K. műve a glogováci templom oltárképe. Utóbb főleg tájképeket festett. KARDETTER Tamás, építész a XVIII. sz. végén Pesten, hol királyi parancsra 1796—7. ő építette a Rókuskórházat s a hozzácsatolt Rozália- kápolnát. KARDOS 1. Gábor, festő, * Bécs 1881 okt. 4. 1899—1903. díszletfestő volt Budapesten, azután Ferenczy Károlynál tanult. 1913 óta kiállítója a Nemzeti Szalonnak és a Műcsarnoknak. Főleg tájképeket fest. K. 2. Gyula, festő, * Baja 1857 febr. 20. * Montecarlo 1908 jan. 26. Budapesten és Münchenben tanult s erős mintázású, realista szemléletű Jób c. nagy aktjával tűnt fel a Műcsarnokban. Utóbb inkább miniatűröket festett. (Rendez-vous, A felolvasó, Meglepetés stb.) Arcképtanulmány, Érdekes olvasmány, Féraakt, Idomítás, Istenfélő Jób, Mézes hetek és Tanulmányfej c. képei a Szépművészeti Múzeum, Havas Ignác arcképe a főváros tulajdonában vannak. KARIATIDÁK, a görög építészetben oszlopokat vagy pilléreket helyettesítő s azoknak szerepét betöltő nőalakok. Klasszikus példái az athéni Eredhtheionon fordulnak elő, kezdetlegesebb felfogásban Delphiben, a knidosiak és siphnosiak kincsesházain találkozunk velük. Az újabbkori építészetben is előfordulnak, különösen a francia renaissanceban (Goujon K.-i a Louvre on). KARIKÁS Ilona (Illy), festő és grafikus Budapesten. Itt és Párizsban tanult. 1926. a Műcsarnokban szerepelt először nyilvánosan, azután a KÚT és UME tárlatain állított ki. Az Új Művészek Egyesületének rendes tagja. KARIKATÚRA, az olasz caricare igéből, amely megterhelést, megrakodást, átvitt értelemben túlzást jelent. A K. az emberben élő tréfálkozó, gúnyos, csúfondáros, kárörvendő, tiszteletlenkedő, profanizáló, lázadó- kariatidazó hajlandóságnak a művészet eszközeivel való kifejezése. Lényege szerint mindig torzítás a valóságnak a jellemző részek túlzásával való módosítása. A K. olyan régi, mint maga az ember. Az emberiség művészeti gyakorlatának legkoraibb érzésszakaiból is maradtak ránk példái a karikatúrának az egyiptomiak, az assyrok és legnagyobb számmal a görögök művészetéből. A görög lélek, amely eljutott a művészet legmagasabbrendű ideáltípusainak megalkotásához, ugyanakkor megalkotta az idealizmus materiális ellensúlyozóját is a K.-ban. görögök nagy ismeretei, hogy a _ . _ tragikusaik valamelyik művének előadása után nyomban egy úgynevezett szatír játékkal igyekeztek az árnyékot, melyet a tragikus életsorsok felidézése a hallgatóságra vetett, a telkekről eloszlatni. A K.-nak csaknem minden nemére: az istenség-profanizálóra, az érzelmességet kicsúfolóra, a személyes bosszúvágyból torzítóra, a politikai K.-ra stb. bőven akad példa a görög művészetben, főként a kisplasztika és a vázafestés körében. A rómaiak, mint a görögöknél szarkasztikusabb emberfajta körében, még elterjedtebb volt Daumier, Gabrii.