Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
C - Courajod, Louis - Courbet, Gustave - Cour D'Honneur - Court Jean
Courajod 209 9. Grácban és Münchenben tanult, néhány éven át Olaszországban lakott, s 1895-től fogva állított ki a Műcsarnokban, többnyire pontosan kdolgozott szász és olaszországi női típusokat, tájképeket. Hajszálélesen megmunkált rajzai különös feltűnést keltettek. Munkáiból 1913. hagyatéki kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. Néhány képe a Szépművészeti Múzeum tulajdona. COURAJOD (ejtsd: kurázsó), Louis, francia művészeti író (1841—1896), a Louvre iskolájának egykori nagyhírű tanára, az Origines de l’art modernes a Leçons professées à l’École du Louvre kiváló tudású szerzője. Az antik művészet és az olasz renaissance káros befolyását hirdette a francia művészetre. („Itália végzetes csókja és a görög-római világ veszedelmes csábjai.“) Tanulmányainak hatalmas sora főleg a francia szobrászat emlékeivel foglalkozik. COURBET (ejtsd: kurbé), Gustave, francia festő, * Omans 1819. 1877. A XIX. századi festészet egyik legnagyobb jelentőségű és legnagyobb hatású alakja, aki nemcsak mint művész volt igen kiváló, hanem bátor és eleven harcos is abban a küzdelemben, amely a festészet felszabadításáért folyt. De C. nemcsak a művészi eszméknek volt lelkes előharcosa, hanem éppen olyan fanatizmussal vetette bele magát korának társadalmi és politikai harcaiba is. Szoros barátság fűzte Proudhonhoz és Zolához és velük együtt dolgozott a demokrácia és a szocialista eszmék megvalósításáért. Részt vett az 1871-es párizsi kommünben, elnöke volt a művészeti bizottságnak és ő volt az, aki a Vendôme-oszlopot lebontatta. A kommün bukása után vád alá helyezték, kénytelen volt Svájcba emigrálni és ott élni haláláig. Kezdetben a jogi pályára készült, de azt rövidesen otthagyta és csak a festészetnek szentelte magát. Párizsban tanult Hesse, Steuben és David d’Angers műtermében. Ezeknek hatása azonban, leszámítva néhány klasszikus és romantikus irányú fiatalkori munkát, nem hagyott mélyebb nyomokat művészetének alakulásában. Az erősebb irányító hatást a Louvre spanyol és hollandi festői gyakorolták fejlődésére, akiknek realizmusa nagyon rokonszenves volt az ő hasonló életlátású egyéniségének. Ezeknek a klasszikusoknak elindító hatása alatt lett C. a modern realizmus és egyúttal az egészséges, erőteljes naturalizmus megteremtője. Első munkái akkor még szokatlan hétköznapias, semmit sem idealizáló és semmit sem szépítő témaválasztásukkal és beállításukkal igen L. Művészeti Lexikon. I. nagy ellenzést váltottak ki, amit csak fokozott C. harcias, provokáló, nyers és gúnyos közéleti szereplése. A megbotránkozás, amit keltett, igen hasznosnak bizonyult, mert felkeltette az érdeklődést az új művészet problémái iránt, megtörte a közönyt és így előkészítette a talajt az impresszionista iskola felépítésére. C., amint realista volt művészetének szellemében, éppúgy az volt művészi eszközeiben és módszereiben is. Egyik propagálója volt a szabadban való festésnek a műteremfestéssel szemben. Ilyen törekvéseinek legismertebb eredménye a Kőtörők c. híres képe, amelyben erősen megmutatkozik a szabad fény forma- és színbontó hatása és éppen ezek következményeképen sok impresszionisztikus elem. Az impreszszionizmus, amely teljes kialakulását az ő életének utolsó éveiben érte el, nem tett művészetére nagyobb befolyást, minden rokonszenve mellett sem. C. festészete sohasem lett impresszionisztikusan sík- és foltszerű, hanem mindvégig megtartotta a plasztikus formaábrázolást, a tárgyak különállóságának hangsúlyozását és a tértagolást. Ezért fordultak C. művészete felé olyan érdeklődéssel és együttérzéssel azok a későbbi festők, különösen Cézanne és a kubisták, akik ugyanezen festői tulajdonságoknak továbbfejlesztését tűzték maguk elé, akár tudatosan, mint a kubisták, akár ösztönösen, mint Cézanne és követői. De ezektől eltekintve is rendkívül nagy hatással volt C. művészete kortársaira és az utókorra, így például Wilhelm Leibl és Leiblen keresztül az egész modern német piktúra, a francia Bastien Lepage közvetítésével az egész modern francia és magyar festészet megérezték döntő befolyását. Leghíresebb képei: Ebéd után Ornansban, Kisasszonyok a Szajna partján, Kőtörők (drezdai képtár), Találkozás, Temetés Ornansban (1849, Louvre), A műterem (1855, u. o.), Szarvasok harca (1861, u. o.), ezek tanyája (1866, u. o.), Viharos tenger (1870, u. o.), Fekvő nő. — Irodalom: d’ Ideville (Párizs, 1878). A. Estignard, (Besançon, 1897). J. Meier-Graefe (Leipzig, 1905). R. Muther (Berlin). G. Riat (Párizs, 1906). Ch. Léger (u. o. 1926). Hevesy. COUR D’HONNEUR (díszudvar, Ehrenhof), eredetileg a francia kastélyok reprezentatív jellegű főudvara, amelyet többnyire háromfelől, de gyakran a bejárati oldal felől is épületszárnyak fogtak körül. A kastély gazdasági épületei a basse cour körül csoportosultak. COURT (ejtsd: kár), Jean, másként Vigier, + 1583, limogesi zománcfestő. Munkáinak nagy része ismert, így I. Court