Paedagogiai encyclopaedia - Verédy Károly (Töredék, 1886)

P - Petőfi Sándor

754 Péterfy. — Petőfi. helyről 1865-ben a pesti ev. iskolához hivatott s itt működött 1877-ig, amikor a sugárúti tanitónő-képezdéhez neveztetett ki a neveléstan taná­rául. Irodalmi működése 1865. körül kezdődik. A lapokban elszórva meg­jelent számos czikkein kivül, következő művei jelentek meg : Magyar­német olvasókönyv, (Falvay Antallal). — Képes ABC-­ és olvasókönyv, (Lakics, Luttenberg és Szervizerrel). — Magyar olvasókönyv a nép­iskola II. oszt. számára, (Falvay, Luttenberger és Scholtz). — Olvasó­könyv a felnőttek oktatására, ismétlő és ipariskolák, népkönyvtárak számára. — Ifjúság öröme, (Závodszkyval). — Természetrajzi olvasó­könyv. — Nyelvtani példatár a népisk. III. oszt. számára, (Vajdasy­­val). — Olvasókönyv ipariskolák számára. A 70-es évek elején a »Nép­nevelők Lapja«, 1880. óta pedig a »Nemzeti nőnevelés« szerkesztésé­ben vett részt. Az egyleti téren 1868. óta szerepel úgy a fővárosi tanitó­­egyesületekben, mint az orsz. tanitói gyűléseken, és pedig mondhatni, hogy ezekben vezérszerepet visz. Az »Eötvös-alap« az ő eszméje és alkotása, melyet nemcsak életre hivott, de azt ápoló gonddal erősiti, növeszti folyvást. Ezen érdemének elismeréséül a hazai tanítók köré­ben most van folyamatban a gyűjtés, melynek czélja egy nagyobb összeget alapítani az Eötvös-alap javára »Péterfy Sándor-alapitvány« név alatt. — N­. B. Petőfi Sándor a legeredetibb költőnk, ki a nép érzelemvi­lágát a maga eredeti igazságában juttatta kifejezésre s ez által a nem­zeti költészetet diadalra vezette ; a legnagyobb magyar lyrikus s a világirodalom egyik legtehetségesebb szellem-óriása, született az 1822. év utolsó órájában Kis-Kőrösön. Szülei Petrovics István és Hrusz Mária voltak, kikhez gyöngéd fiúi szeretet fűzte. Hiába akarják né­melyek az ellenkezőt bizonyítani néhány verséből s atyjának irányá­ban tanúsított nagyon szigorú eljárásából; mert költeményeiből tisz­tán kiviláglik, hogy szülői iránt érzett szeretete és tisztelete az ő emelkedésével együtt fokozódott; főleg anyját a bálványozásig sze­rette. Tanulmányait több helyen folytatta. Eleinte kitűnő eredmény­nyel, de később hanyatlott. Az ifj. önképző körnek mindig szorgalmas tagja volt és költeményeivel nagy hatást keltett. Költői fejlődésére nagy befolyással voltak Csokonai, Gvadányi és Vörösmarty munkái, melyeket figyelemmel tanulmányozott. Az idegen költők közül főleg Beranger és Heine hatottak reá.­­ Iskoláit abbahagyva, eleinte a pesti nemzeti színházhoz szegődött, majd katonának állt be, hogy Tyrol és Svájcz regényes tájait megismerhesse, mit azonban nem ért el, mert az ezred Horvátországba rendeltetett. 1841-ben betegeske­dése folytán a katonaság kötelékéből elbocsáttatván, Pápára ment, hol Orlai Petrich Soma (festő) és Jókai Mór voltak benső barátai; itt a Collegium előadásait hallgatta, de csakhamar tovább űzte szenve­délye­s színész lett. Hosszas sanyaruságok után Vahot Imre felszólí­tására a »Pesti Divatlap«-nál segédszerkesztő lett, de színészi ábránd­jai most sem hagyták el s 1844-ben még egyszer fellépett Szigligeti »Szökött katonájá«-ban. Ez volt utolsó színészkedése, ezentúl kizáró-

Next