Tolnai Világlexikona 4. Betegápolás-tól Brüsszel-ig (Budapest, 1914)
B - Bor
320 Bor munkás népet. A szőlők parlagon hevertek, nem volt, aki művelje, gondozza őket. A szomorú tatárjárás után IV. Béla németeket és olaszokat telepített le a bortermő vidékeken, akik maguk is leginkább bortermelő tájékokról származtak. Ezek a jövevények, mint szakértő szőlőmívesek, szorgalmukkal és a jó példájukkal újra föllendítették a magyar borászatot. Több olasz kolónia keletkezett ezidőtájt a Hegyalján, melyek később teljesen elmagyarosodtak. Ilyen a többi közt Olaszi község. Állítólag az olaszok honosították meg nálunk a tokaji bort termő furmint (Formiana) szőlőt, az Érmelléken a bakator (bacca d’or , arany bogyó) szőlőt. De ez aligha igaz, mert ezek a fajták csakis Magyarországon találhatók. Valószínűbb, hogy ezeket a jeles fajtákat az olasz telepesek már itt találták és csak új neveket adhattak nekik. Erre vall az is, hogy a furmintnak bor, szigeti, tokaji, szegszőlő, szalai, som, kéknyelű, stb., a bakatornak pedig rózsaszőlő, bokor, piros váci, stb. magyar elnevezései régiebbek. Okmányok is bizonyítják, hogy Tokajhegyalja már az olasz és német telepítések előtt be volt szőlővel ültetve. A többi közt egy 1271-ből kelt királyi irat a hegyaljai dézsmát az egri püspök számára rendeli. A teljesség okáért megemlítjük, hogy néhány szőlőmívelési műszavunk is az olasz telepesektől származik, pl. a Hegyalján a homuilani (humiliare) szó. A XIV. században, Nagy Lajos alatt, mikor a magyar birodalmat három tenger hullámai mosták, a magyar borászat és borkereskedelem a virágzás tetőpontját érte el. Ekkor leghíresebb boraink voltak : a hegyaljai, budai, egri, esztergomi, sopronyi, pozsonyi, kőszegi, baranyai, dévényi. A borpiac központja Esztergom volt, ahol a külországvevők is gyakran megfordultak. Ebben az időben kezdődik Hegyalja aranykora. A tokajhegyaljai szőlők ez időben oly értékesek voltak, hogy egy-egy darab szőlőt egész faluért cseréltek el. Csak a tized évenként 10 ezer aranyat jövedelmezett. Különösen a lengyelek voltak a hegyaljai bornak jó vásárlói, és oly mesés árakat fizettek a borért, hogy a szájhagyomány szerint még a hegyaljai gyerekek is az utcán lengyel aranyakkal játszottak. Nagy Lajos halála után Mátyás királyig, részint a sok háborúskodás miatt, részint politikai okokból a magyar szőlőmívelés, borászat nagy hanyatlásnak indult, és csak a XV. század második felében, Mátyás alatt, lett ismét virágzóvá. Mátyás fényes udvarában sok külföldi tudós, művész, követ fordult meg, akik nemcsak a szíves vendéglátásnak, hanem a fejedelmi magyar boroknak is világgá hordták a hírét. Mátyás nemcsak mint hadvezér és államférfi volt nagy, hanem mint közgazdász is, és nagyon sokat tett a földmívelés, szőlőmívelés fellendítésére. Jellemző Mátyás gondolkozására és lelkületére, hogy abban a korban, mikor a földmíves paraszt, a jobbágy, valóságos pária volt, a szőlőmunkást felmagasztalta. Egyszer ugyanis, mikor Gömörben mulatozott, kíséretével a szőlőhegyekben is megfordult és ott egyik szőlőmunkás kezéből kivette a kapát s buzgón hozzálátott a kapáláshoz. Majd a kíséretében lévő főurakra is rászólt, hogy tartsanak vele. Miután a kényes főurakat jól kiizzasztotta, szünetet parancsolt, mondván : „Ezzel csak a munka megbecsülésére akartam az urakat inteni”. Mátyás dicsőséges uralkodása után, a magyar közállapotokra és ezzel a szőlőmívelésre is szomorú napok következtek. A sok belső villongás, háborúskodás, majd a mohácsi vész és utána a minden magyar törekvést elnyomó osztrák uralom a szőlőmívelés és borkereskedelem hanyatlását okozta. Csak a XIX. század első felében kezdett ismét némi fellendülés mutatkozni. 1804-ben egy borkereskedő társulat alakult : Magyar Északi Kereskedőtársulat cég alatt, melynek az volt a célja, hogy a magyar boroknak Oroszországban keletet szerezzen. Érdekes, hogy ennek a társulatnak székhelye Bécs volt. De az már kevésbbé érdekes, hanem inkább szomorú és az akkori viszonyokra jellemző, hogy a bécsi politika mindent elkövetett, hogy a társulat ne boldoguljon. Nem is boldogult, hanem rövidesen megszűnt. I. Ferenc király, szakítvány elődjei politikájával, Magyarország gazdasági fellendítésére is gondolt, s meghagyta a magyar helytartótanácsnak, hogy a szőlőmívelés és borkezelés javítását vegye gondjaiba. 1827-ben az országgyűlés bizottságot küldött ki a magyar borkereskedés hanyatlása okainak kifürkészésére és javaslat tételére, mely szerint a borkereskedés fellendíthető. A harmincas években a nagy Széchenyi István figyelmét a borászat fontossága sem kerülte el. Az ő szavai szerint a szőlő a nemzet kiaknázatlan kincsesbányája. Széchenyi buzdítására létesült Budán az első szőlőmíves-iskola, melynek vezetője a nagyhírű Schams Ferenc (1. o.) volt, akinek szőlészeti és borászati munkái még ma is forrásmunkák. A szabadságharc után 1867-ig csak úgy magától vegetált a magyar szőlészet, borászat. Az alkotmányos magyar kormány azonban ifjúi hévvel ragadta meg a munkát, és ma már annyi törvényes intézkedésünk, intézményünk, a szőlőmívelés és borászat szolgálatára álló iskolánk, kísérleti telepünk van, és ez a gazdasági ág oly sokra emelkedett, hogy világszerte nemcsak számottevő, de még a haladottabb nyugati államoknak is például szolgálhat. Törvények és intézkedések a borászat érdekében. Régi törvénykönyveinkben több nyomát találjuk annak, hogy a törvényhozás és hatóságok foglalkoztak a borászat ügyével, így az 1553 : XX. t. c. elrendeli, hogy Szent Mihály-naptól Szent Mártonig a törvénykezés szünetel, hogy r régi magyar borsajtó a Zala vármegyei Kővágóörsről. Az egész fából van, még a csavar és a szegek is fából vannak faragva.