Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Légcsőbetegségek - Légcsőmetszés

66 Légcsőbetegségek — Légcsőmetszés­ nek) a forgás síkjával alkotott szöge, mely legnagyobb a L. agyánál, szélei felé pedig mindinkább kisebbedik. A hajlásszög pedig az a szög, amelyet a csavarlapát, ill. minden egyes csavarlapátelem profilképe a csavarszárny­­elem mozgásirányával bezár. Ez a mozgás, ill. ennek sebessége a L. forgássebességéből és a légi járómű haladási sebességéből tevődik össze. Helyben forgó csavarnál ez utóbbi elesik, ilyen­kor a hajlásszög eléri legnagyobb értékét (összeesik az emelkedési szöggel) s a L. húzó­ereje is a legnagyobb. Repülés közben a L.-nak­, ill. a légi járóműnek haladási sebessége következ­tében a hajlásszög kisebb, mint helyben forgó csavarnál (kisebb az emelkedési szögnél) s csökken ezáltal a húzóereje is. A L. tehát álta­lánosságban különböző haladási sebesség mel­lett különböző erővel vontatja a légi járó­­művet, feltéve azonban, hogy a motor mindig ugyanakkora erővel működik. A L. egyszeri körülforgás alatt nem tesz az emelkedési szögnek megfelelő utat, hanem annál valamivel kevesebbet. Az ideális és a valóságos emelkedés közti különbség — melyet szá­zalékokban szokás kife­jezni, — a L. visszacsava­­rodása, csúszása (,,slip”-je). Értéke rendszerint 5 és 10 % közt változik, oka pe­dig a közeg (levegő) engedékenysége (a szilárd közegben dolgozó közönséges­­ csavarnak nincsen slipje) s hogy a L. jTg L. még járóművet is vontat, melynek lég­­másra ellenállása meggátolja, hogy elméletileg lírásért meghatározott pályáján haladhasson. lémé- Mindenre jellemző adatok, továbbá a *'• átmérője, forgószáma, szerkezeti fajja-1 a*alíra­ kiképzése és elhelyezése ható­­csavar­­ozza meg a L. hatásfokát, vagyis, szárnya hogy a feltételezett motorenergiának hányadrészét használja ki hasznos munka (húzóerő) alakjában. A hatásfokot újab­ban nagy átmérőjű és lassú forgású L.-okkal akarják növelni. Modern L.-ok hatásfoka átlag­ban 75—83 %. A L. rendszerint fából (kőris, fenyő, dió, mahagóni) készül, úgyhogy megfelelő alakú vékony deszkákat legyezőalakban egymásra tesznek, összeenyveznek és erős nyomás alatt récselnek. A csavarszárnyak felületét simít­ják és polírozzák v. lakkozzák , éleit pedig gyakran fémverettel látják el, hogy start alkal­mával a felrepülő homok, sár, kövek v. a víz (hidroplánoknál) ne okozzon benne kárt. Mivel a gyorsan forgó L.-ra igen erős centri­fugális és hajlítóerők hatnak, meglehetősen vastag keresztmetszettel látják el; szilárdság szempontjából az agyánál kell a legvastagabbra készíteni. Ez a L. hatásfokának rovására megy, mert ennek folytán a lapáttövek erős dinamikai kiképzése nagyon kedvezőtlenné válik. A L. keresztmetszete a szárnycsúcsok felé véko­nyodik. Újabban igen vékony keresztmetszetű, könnyű fémből (duraluminium) készült L.-okkal kísérleteznek, amelyek a rendes fa-L.-oknál sokkal nagyobb forgásszámmal futnak s aero­­dinamikailag kedvezőbben lévén kiképezhe­­tők, kb. 5—6 %-kal nagyobb hatásfokkal mű­ködnek a közönséges fa-L.-oknál. Azonkívül fémszerkezetüknél fogva szilárdabbak, ellen­állóbbak s hosszabb élettartamúak, mint a fa-L.-ok, miért is kétségtelen, hogy a jövőben a fém-L. teljesen kiszorítja majd a ma álta­lánosan használt facsavart. Fém-L.-okat elő­ször az amerikaiak építettek, (Curtiss-Reed), újabban Európában is készülnek fémcsavarok (Ham, Jankers, Levasseur stb.). A fém-L. v. egyetlen, megfelelően formált s csavarszerűen kidolgozott fémlemezből áll, v. pedig üreges csavarlapátokból, melyeknek belsejében fémváz­szerkezet adja meg a L. szükséges merevségét. Néha úgy készítik a L.-t, hogy lapátjainak be­állítási szöge változtatható, ami lehetővé teszi, hogy a L. ritkább atmoszférában (nagy magas­ságban való repülés alatt) is jó hatásfokkal mű­ködjék. Ezek az úgynevezett állítható L.-ok. A L. súlyának lehetőleges csökkentése céljá­ból Amerikában rendkívül könnyű bodzafa­­anyagból készült L.-okkal kísérleteznek. Az ilyen csavarok rendszerint, felét v. harmadát nyomják a közönséges fa-L.-nak. Más L.-anya­­gok felhasználásával is próbálkoznak ; ilyen pl. a Micarta-L., mely különlegesen elkészí­tett és erős nyomás alatt ellenálló anyaggá préselt gyapotszövetekből készül. Mindezek­kel szemben azonban ma még a közönséges fa-L. az egyeduralkodó s bizonyos, hogy a közeljövőben a könnyű fém-L. fogja szerepét betölteni. Légesőbetegségek, ezek közül a hurutok a leggyakoriabbak, mikor is a nyálkahártya megduzzad, fokozott nyálkaelválasztás lép fel és rekedtség, köhögés, valamint kisebb-nagyobb köpési inger jelentkezik. Az eleinte heveny hurut krónikussá válhat s ez tartós rekedt­séget és köhögést eredményez. Ilyenkor a poros, füstös, gőzös levegőt kerülni kell, valamint prieznitzborogatás, inhaláció stb. alkalmazan­dó. Megelőzés céljából óvakodjunk a test hir­telen lehűtésétől, a légcső túlerőltetésétől és a testet célszerű módon edzeni kell reggel és este hideg lemosással. A légcsőt gümőkór, vérbaj s rák is megtámadhatja, melyek több­nyire a gégéről terjednek rá. Légcsőmetszés (lat. : tracheotomia), sebészi beavatkozás, mely abból áll, hogy a nyak elülső felszínén a bőrt s a kötőszöveti rétegeket átvágva és a légcsőt borító izmokat széttolva, belemetszünk a légcsőbe és pedig v. a pajzs­mirigy haránti darabja felett, v. alatt (felső és alsó L.). A L. célja, hogy ha a légcső v. a gége nyílása gyulladás, daganat, heges össze­húzódás v. idegen test által el van zárva, a levegő be- és kijárását a tüdőbe és vissza biz­tosítsuk. A metszés által előálló nyílásba meg­hajlított ezüstcső jön, mely a sebhely széleinek összenövését meggátolja. T* ........ Német vámlégcsavar, az agyban állíthatóan szerelt lapátokkal Egyetlen darabból készült amerikai duraluminium­­légcsavar

Next