Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)

M - Mentes Mihály - Mentone - Mentor - Menuet - Menü - Menyét-félék

Mentes Mihály, költő, szül. 1891. Süttörön (Sopron m.). R. kat. pap, 1924 óta a szentírás­­tudomány tanára a győri püspöki szeminárium­ban. Vallásos és hazafias költeményeket írt, melyek Magyar bánat; Fertő; Muzsikál az erdő c. kötetekben jelentek meg, több drámai művét műkedvelők adták elő. Mentone (franciául Menton, e. : manton), a francia Riviérán levő város, a tengerparton, Alpes Maritimes départementban, közel az olasz határhoz, (1921) 18.645­­. Világhírű klimatikus gyógyhely. Az egykori M. magas hegyfokon épült, a hegyfok a félkör alakban benyúló öblöt két egyenlő részre osztja. Mö­götte az Alpok hirtelen 1200—1600 m. magasra nyúló falai emelkednek. A hegység lábánál és a keskeny tengerparti sávon citrom-, narancs- és babérligetek között helyezkednek el M. pompás szállodái és villái. A hegyek meredekebb lejtőin olajfák, fölöttük sötétlő fenyvesek van­nak. Jelentékeny illatszergyártása, művészies fafaragóipara és déligyümölcskereskedelme van. Éghajlata enyhe, az évi középhőmérséklet 16­3 CD., a jan.-é 2-6. C­., a júl.-é 23 6 C°. A tenger közelsége miatt a hőmérséklet napi ingadozása igen kicsi. Hiányoznak a túl meleg és túl hideg na­pok, az ég ritkán borús, de csak elvétve esik és a köd is ritka. M. 1846-tól Monacóhoz tartozott . 1849. Roccabrunával együtt a szardiniai kor­mányzat igazgatta. 1861. M.-t a monacói fejede­lem 4 millió frankért eladta Franciaországnak. Mentor, Homeros Odisszeiájában szereplő alak, a világszerte bolyongó Odysseusnak hű embere, ki a hős távollétében ennek fiát, az ifjú Telemachost szíves jóindulattal támo­gatja. Ezért ma is M.-nak nevezzük az ifjak jóságos irányítóit. Menüét (e.: menüé), régi francia,­­ ütemű és mérsékelt időmértékű tánc. Lully koránál nem régebbi. Cifrázások nélkül játszották. Az 1680— 1750 közötti zenekari szvitekben, a XVIII. sz. cassacióiban és divertimentóiban több M. is volt. Hogy a négytételes szonátában v. szimfóniá­ban a 3. helyen áll, Stamitznak tudandó be, aki a M.-et az ellentétszerű trió­val bővítette ki. Haydnnál a M. szelleme gyorsabb időmértéket kíván. Beethoven a M.-et kifejlesztve, scherzót írt, mely még jóval gyorsabb időmértékű tétel a szonátában, mint a Haydn-féle M., ezzel szemben Beethoven a M.-et, a maga régi értelme­zésében, mint lassú időmértékű darabot kezeli. Menü (fr. menu) a. m. étlap ; vendéglőkben a szabott áron felszolgált ebéd v. vacsora. Menyét-félék (Mustelidae), nyúlánk testű, kis ragadozó emlősök. Gazdasági jelentőségük igen nagy, mivel az értékes prémek legnagyobb részét ez a család szolgáltatja. Európában­ Ázsiában és É-Amerikában igen sok ember­nek nyújt megélhetést a M. vadászata s a prémi­­eikkel való kereskedés. Egész mongol- é­­indiántörzsek foglalkoznak kizáróan prémvadá­­szattal s a gerezna első kikészítésével. A M. bundája finom, és tömött. Végtagjaik rövidek s 4—5 ujjuk van. Karmaikat nem húzzák be. Járás közben talpukra lépnek. Fürgén és nesztelenül mozognak. Fákra karmaikkal kapasz- közönséges menyét­kodnak. Úszásra mellső lábaikat használják és farkukkal kormányoznak. Némelyik úgy úszik, mint a hal. A hosszabb lábú fajok jól ugranak is. Leglomhább köztük a borz s még ezen is túltesz a méhészborz. A menyétek viszont valósággal surrannak, a vidra meg úgy siklik, mint az angolna. Legnagyobb­részt éjjeli állatok. Emberlakta helyeken valamennyi csak napszállta után indul el zsák­mányolni.” Fogazatuk olyan, mint minden raga­dozóé. Szemfogaik különösen erősek. A zsák­mány megszerzésében rendkívül ügyesek. Raga­dozó életmódjuk kifejlesztette szagló-, látó- és hallóérzéküket. Táplálékuk fajok szerint külön­böző. Egyik (pl. a vidra) hallal, rákkal, kagyló­val táplálkozik. Némelyik a dögöt is megeszi, sőt egyesek időnként gyümölcsevők. Nagyobb ré­szük azonban kisebb emlősöket, madarakat, tojásokat, békákat, rovarokat stb. zsákmányol. Némelyik valósággal megrészegedik a vértől és sokkal többet gyilkol, mint amennyit el tud fogyasztani. Vérszomjuk sok kárt tesz a ba­romfiudvarban és a galambházban, de az erdei kártevők irtásával viszont sok hasznot hajta­nak. Odvakban, földalatti üregekben, szikla­hasadékokban tanyáznak. Egyesek kóborló életmódot folytatnak. Az északon tanyázó fajok téli álmot alusznak. Túlnyomórészben az É-­ félgömb mérsékelt égöve alatt laknak, de Ausztrália kivételével máshol is előfordulnak. A mongolok a menyé­­tek húsát megeszik. Ál­talában prémjükért va­dásszák őket. Egészen fiatalon a fogságban megszelídülnek s vadá­szatnál és halászatnál segédkeznek gazdáik­nak. A nyestet, a nyusztot és a görényt prém­jük miatt tenyésztik is. A M. három alcsaládra tagolódnak: 1. Borzala­­kúak. 2. Menyétalakúak. 3. Vidraalakúak. A borzfélék esetlen állatok. Ásókarmaik van-

Next