Tolnai Új Világlexikona 14. Őr-Rák (Budapest, 1929)
Ö - Ördög
6 Ördög marás és ennek a névnek az átvétele világosan érzik, — Sammael, Belial, Azazel Lucifer és a főördög mellett a hit rege az ördögök egész seregét teremti meg, akiknek a teológia a teendőit is rendszerezi. Az egyiptomi eredetű Henoch könyve szerint az Ö.-ök fejedelmét Azazelnek hívják. Ördögkatonái nagy számban vannak. Háromféle feladatuk van. Először az angyalok elcsábítására, másodszor az igazak meggyanusítására és megejtésére kell törekedniük s a harmadik feladatuk az, hogy a bűnre csábított, Isten által eltaszított gonosz lelkekre kiszabott büntetéseket, a különböző kínzásokat az alvilágban (pokol) végrehajtsák. A Krisztus korát megelőző zsidó néphit megtermékenyül a körül lakó népek pokolfantáziáival s lassan kialakul az a nézet, hogy a főördög, az alvilág fejedelme, aki valaha szintén angyal volt és Isten közelében, a mennyben tartózkodott, bukása után büntetésül kénytelen a (tüzes) pokolban tartózkodni, a kisebb Ö.-ök azonban a világban csatangolnak s ahol csak lehet, ártanak az embereknek és gonosz dolgokra veszik rá, hogy kárhozatba taszítsák és a hatalmukba kerítsék őket. A biblia népies jellegű irataiban ez az Ö.hit erősen megvetette a lábát. Az ember teremtéséről és bűnbeeséséről szóló történetben a Sátán az, aki kígyóbőrbe öltözik és Évát elcsábítja, a Sátán rontja meg az eredendő bűnnel az egész emberiséget. A néphit a Sátánt Isten v. legalább is küldötte, a Messiás ellenlábasává neveli, aki az embereket el akarja téríteni Istentől s nyíltan is szembeszáll Isten akaratával. Égbekiáltó gonoszságainak csak a Messiás vet véget, aki a pokol fejedelmét valamennyi csatlósával legyőzi, a pokolba zárja, majd pedig végleg megsemmisíti. A zsidóság műveltebb rétegei az Ö.hittől igyekeztek távoltartani magukat. A zsidóság első századbeli két nagy írója, Philo és Josephus, nem osztják az Ö. népies hitét. A kereszténység kezdettől fogva ennek a néphitnek a talaján fejlődött. Pál apostol szerint Jézus halála az Ö. diadala volt s az Ö. jövendő elképzeléseiben is nagy szerepet játszik. Mikor Jézus újra eljön, az Ö.-öt szája lehelletével pusztítja el. Az evangéliumok szintén tele vannak az Ö.-ről szóló elbeszélésekkel. Tisztátalan lelkek, démonok szállják meg az embereket, különböző betegségeket (némaság, süketség, vakság) hoznak rájuk, v. dühöngő őrültekké teszik őket, sőt az Ö. Jézushoz is hozzáfér s a kísértő formájában el akarja téríteni eredeti hivatásától ; a Krisztust eláruló Júdásba pedig szintén az Ö bújik bele. Egész fantasztikus formában lép fel az Ö. János jelenéseinek a könyvében : óriási sárkány az égen („ama régi kígyó, ki neveztetik Ö.-nek és Sátánnak, ki mind az egész Föld kerekségét elcsalja”), a színe vörös, feje hét van, szarvainak a száma tíz és hét koronát visel a hét fej. Ez a sárkány a Napba öltözött asszony fiát akarja elnyelni s mikor az égből lezuhan, a tenger fövenyére áll, onnan hadakozik a mennyei asszony magvából valókkal, de a Messiás legyőzi, mire az égből leszáll az angyal, nagy vasláncokkal megkötözi és a (pokol) mélységébe veti, ahol ezer évig raboskodik, míg végre kimondatik felette is az utolsó ítélet. A manicheusok elmentek a János jelenései által jelölt irány végletébe. Az ő Iblis Kadimiuk óriási oroszlánfejű, sárkánytestű, négylábú, tizenkétszárnyú és halfarkú szörny. Az egyházatyák és az egyházi írók a népies C.-képzetet vallották. Különböző alakokban megjelenő, de nem ilyen kimondottan fantasztikus, gonosz szellemeknek tartották az ördögöket és legendáikban a legbizarrabb történeteket tudták elmesélni arról, hogy az ördögök hogyan kísértik meg különösen a remetéket és a szent embereket és hogy mennyi bajt okoznak a hívőknek. De emellett az Ő. ellen való védekezés egész rendszerét is kidolgozták. Az első századok teológusainak az elmélkedései nyomán az egész keresztény teológiában állandóakká válnak az O.-ről való fejtegetések, amelyeknek főbb kérdései : Mi volt az ő bűne, hogy Isten letaszította a mennyből? Hol van most az ördög? Milyen eszközökkel rontja meg az embereket ? Hogyan lehet ellene védekezni ? Az első kérdésre háromféle választ is adtak. Justinus mártír (s az ő fejtegetései nyomán Athenagoras, Clemens Alex., Tertullanius, Lactantius stb.) azt tanította, hogy az Ö.-öt Isten az emberek leányaival űzött paráznasága miatt taszította le a mennyből. Irenaeus (s vele Methodius, nisszai Gergely, Anastasius Sinaita stb.) szerint az volt a bűne, hogy irigyelte az Isten hatalmát s fellázadt ellene ; Athanasius, Eusebius, Theodoretus, Cyrillus, Lazianci Gergely, Chrysosthomus és Hieronymus pedig gőgjének tulajdonították a mennyből való száműzetését. A második kérdést olyanformán oldották meg, hogy azt mondták : az ő. tulajdonképpeni lakóhelye a pokol, de a pokolban állandóan csak az Ö.-ök fejedelme lakik, a többi ördögök prédát keresve, a levegőben röpdösnek és a Földön járnak. A levegőben levők láthatatlanok, a Földre jövők a legkülönbözőbb alakokat öltik. Megjelenhetnek állatformában, de emberekként is. Férfit nő, nőt férfi képében ejtik meg. Ez a hiedelem a középkorban a germán hitregék óriásai, tündérjei, koboldjai és egyéb Az Antikrisztus három ördög támogatásával akar a mennybe jutni. 1193-ból származó metszet után