Tolnai Új Világlexikona 1. Pótkötet A-H (Budapest)
A - Allenby, Edmond Henry - Allen, Henry - Allentown - Aller - Allergitás betegségek
30 Allenby — Allergiás betegségek köde s arra kívülről is ható elektromágneses rezgésfolyamatoknak tulajdonítja az élet fennmaradását. Allenby, Edmond Henry, angol tábornagy, 1925. nyugalomba vonult. *Alen (e. :elén), Henry, amerikai tábornok, szül. 1860. 1919—1923. a rajnai megszálló csapatok tábornoka volt. Allentown, pennsylvaniai gyárváros, (1930) 92.563 1. Nagy vasgyárai és kőszéntelepei vannak. ♦Aller, a Weser legnagyobb folyója, 162 km. hosszú. Cellétől kezdve hajózható, a Lüneburger Heiden-i részét kapcsolja a tengerhez. ♦Allergiás betegségek: Allergia (allosz, gör. a. m. más, ergon, gör .a. m. tett, cselekedet) orvosi műkifejezés, amely alatt azt értjük, hogy a szervezet valamilyen behatással szemben, amely ismételten éri, másképpen viselkedik, mint ahogy akkor viselkedett, amikor ez a behatás először érte. Az első behatás után a szervezet mintegy túlérzékennyé válik ezzel a behatással szemben és utóbbinak megismétlése sokszor rendkívül heves reakciót vált ki. Éppen ezért újabban az allergia fogalmát szokták egyszerűen a „túlérzékenység” kifejezéssel is visszaadni. Maga az A. kifejezés von Pirquet német gyermekorvostól származik. Tegyük fel pl., hogy valaki valamilyen fertőző betegségben szenved. Ha a beteget beoltjuk egy másik ugyanazon betegségben szenvedő egyén vérsavójával v. szövetnedvével, akkor a beoltott beteg egészen másképpen reagál az oltásra, mint hogyha egészséges egyént oltottunk volna be. Erre azt mondjuk, hogy ez allergiás reakció. A modern orvostudomány szerint a betegségeknek egész sora ilyen túlérzékenységből ered. Bizonyos ingerek arra hajlamos embereknél az említett okokból abnormis reakciót — betegséget — váltanak ki. Ezek a betegségek az A. Minden olyan anyagot, amely allergiás reakciót vált ki, allergénnek nevezünk. Az allergiával rokon fogalom az anaphylaxia (ana gör. a. m. más; phylaxia gör. a. m. védelem), amelyet sok szerző ugyanolyan értelemben használ, mint az allergiát, pedig az anaphylaxia csupán az allergiának speciális esete: túlérzékenység a testbe bevitt fehérjeanyagokkal szemben. Az anaphylaxia kifejezés Richet francia fiziológustól származik. Végül meg kell említenünk, hogy az allergiával és anaphylaxiával azonos értelemben használják sokan az idioszinkrázia kifejezést is. Ez is túlérzékenységet jelent, tehát a sejtek részéről való fokozott hajlamot arra, hogy betegséggel reagáljanak egyes őket ismételten érő ingerekre. Idioszinkrázia alatt azonban inkább a veleszületett, már készen a világra hozott allergiás állapotokat értjük, úgyhogy végeredményben mind az anaphylaxiás, mind pedig az idioszinkráziás betegségek csupán egyes csoportjai az A.-nek. Az allergiás túlérzékenységre azóta terelődött rá a figyelem, amióta divatba jött, hogy betegségek elleni védekezés v. a betegségek gyógyítása céljából bizonyos módon kezelt idegen (állati) vérsavót fecskendezzenek a beteg v. a betegség elől megóvandó szervezetbe. Többnyire semmi bajjal sem járt az, ha valakinek ismételten adtak ilyen széruminjekciót. De mégis újból meg újból előfordultak esetek, amikor pl. diftériaszérum ismételt befecskendezése után az illető súlyosan megbetegedett. Eleinte arra gyanakodtak, hogy a szérumban foglalt diftéria-méreganyag okozza a tüneteket. Később kiderült, hogy a szérum fehérjetartalma, ill. ennek a fehérjének a testbe való ismételt bevitele okozza a bajt. Az A. első képviselője éppen az úgynevezett szérumbetegség, amely olyan allergiás érzékenységű embereknél lép fel, akiknek ismételten adnak széruminjekciót. Az első tünetek az allergiás betegséget előidéző szérumbefecskendezés után 8—12 nappal szoktak fellépni. Az injekció környékén viszkető csalánkiütés keletkezik, amely csakhamar az egész testen szétterjedhet. Később láz, a nyirokcsomók megduzzadása és bőralatti vizenyők fellépése következik. A fehér vérsejtek száma a vérben megfogyatkozik. Az egész folyamat sokkal gyorsabban és hevesebben is lejátszódhat, különösen ha nagy szérummennyiség fecskendeztetik be ismételten. Ilyenkor szédülést, szívgyengeséget és heves nyugtalanságot is tapasztalunk. A szérumbetegség nem végződik halálosan, úgyhogy az oltásoktól való félelem, mikor a beoltandó attól fél, hogy talán allergiásan fog reagálni az oltással szemben, indokolatlan. A szérumbetegség kezelése természetesen kénytelen megelégedni a tünetek enyhítésével. A bőr gyulladásos jelenségeit és viszketését gyógyító kenőcsökkel csökkentik. Sokan dícsérik a mészinjekciókat. A szérumbetegség esetében a szérum fehérjeanyaga szerepelt allergén gyanánt, de éppígy egyéb fehérjék is lehetnek allergének. Vannak pl. úgynevezett táplálék-allergének : húsfélék, halfélék és főzelékfélék fehérjéi. Vannak klímaallergének : a levegőben szállongó emberi v állati bőrdarabkák (korpa), szőrszálak, bizonyos növényi spórák stb. A gyógykezelés szempontjából természetesen igen nagy jelentőséggel bír, hogy megállapítsuk : milyen allergén okozta a szóbanforgó allergiás betegséget. Ebből a célból gyógyszerészeti gyárak diagnosztikai allergén-készítményeket hoznak forgalomba. Ezeket az orvos a következőképpen alkalmazza: a comb v. a felkar belső oldalán apró sebet ejt és az allergént tartalmazó folyadék egy cseppjét cseppenti a kis sebbe. A seb környékén vörösödés és duzzanat lép fel és az az allergén, amellyel szemben a szervezet fokozottan érzékeny, hevesebb reakciót vált ki. Ezzel az allergénnel azután hetenként fokozatosan emelkedő adagban injekciókat adunk a beteg bőre alá, ami által a szervezetet deszenzibiláljuk, vagyis allergiás túlérzékenységétől megszabadítjuk. Az A. között talán a legrégebben ismeretes és legjobban elterjedt az asztma. Rohamokban jelentkező betegség, amely súlyos légzési nehézségeket okoz. Már az ókorban leírták az asztmás rohamot. Seneca, aki maga is szenvedett a betegségben, múló zivatarhoz hasonlította. A beteg rendszerint minden rossz előérzés nélkül fekszik ágyba, éjszaka egyszerre csak kínzó, fullasztó görcsökre ébred és az az érzése, hogy egyetlen pillanatig sem él tovább. Feltápászkodik, görcsösen megfogózik az ágy szélében az ablakfóliához vánszorog és abba kapaszkodva szívja be a levegőt. Ugyanekkor a normális légzés sajátságos módon elváltozik. A belégzés könnyen, gyorsan és zajtalanul megy végbe, de a kilégzés nagy nehézségekbe ütközik, soká tart és gyakran messze elhangzó, fütyülő hangok kísérik. A halál közelségének érzése kiütközik a beteg arcvonásain s homlokát hideg veríték lepi el. Minthogy a kilégzés ily nehezen megy végbe, nemcsak a rendes kilégző izmok lépnek munkába, hanem a testnek úgyszólván egész izomzata összefog, hogy a mellkasból kipréselje a bennszorult levegőt. Az orvosi vizsgálatnak könnyű megállapítania ilyenkor, hogy a tüdők abnormálisan nagyok, határuk minden irányban kitolódott és több bennük a levegő, mint rendesen lenni szokott.