Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)
H - Hornyolás - Horoat-Pelenia, l. Krasznahorvát - Horoatul-Cehului, l. Oláhhorvát - Horóc (Horovce) - Horodenka - Horog - Horogkereszt - Horogrovás
színű, finomra hangolt pasztellképeivel keltett feltűnést. Hornyolás, fába, fémbe v. más anyagba vésett, gyalult v. marógéppel végrehajtott bemélyítés. A „horony" alakja lehet ívelt. Balra: tekercshorony; jobbra: ékhorony, egyenes, fecskefark-alakú stb. Díszítő elemnek is használják, bár célja inkább az, hogy a beleülő résszel együtt a szomszédos részek jobb (hézagmentes) illeszkedését biztosítsa. Horvat-Pelenia, 1. Krasznahorvát (Románia) és Petenye (Románia). Horvatul-Cehului, 1. Oláhhorvát (Románia). Horóe (Horovce), trencsénmegyei község, Trója Csehszlovákiához tartozik. (1930) 517 lak. Horodenka, kerületi székhely Lengyelországban, a stanislawówi vajdaságban, Galíciában. Gabonakereskedelem, vászonszövés, pálinkafőzés, kukorica- és dohánytermelés. (1930) 12.900 lak. Horog, kampósan visszagörbített végű fogóeszköz. A halásztima többnyire acélból készül, egyik végén a patony megerősítésére való füllel, másik végén heggyel, melyen rendesen viszszahajló, fogszerű szaka van. A horgászáshoz szükséges csalétek odaerősítésére szolgál. A Hősi szerszám, a kőkorból kő-, I és csont- (ilyenek ké-pét 1. a II. k. 376. 1.), a bronzkorból bronz- H.-ok nagy számmal maradtak ránk. Legkezdetlegesebb a cigány-H., mely rózsatüskéből készült. L. még Horgászat. Teher emelésnél kovácsolt vasból készült H.-ot használnak, melynek szára elforgathatóan van ágyazva a láncv. kötélcsavarodás elleni biztosítás miatt. 25 tonna teherbírásig egyágú, azonfelül inkább kétágú H.-ot alkalmaznak. Horogkereszt (ind szvasztika, a. m. szerencsét hozó jel), eredetileg ősi vallásos jellegű díszítmény, valószínűleg az örök forgást, a napot jelképezi. A H. főleg az indogermán népek emlékein jelenik meg, de Teheremelő horog Horogrovás más népeknél, különböző kultúrkörökben is fellelhető (Tibet, Kína, a D.-amerikai Inkák, az egyenlítőmelléki afrikai Balatonégerek körében stb.), így Magyarországon is már a kőkorszakban, a neolithikum elején megjelenik, mint edénydísz, az istállóskői barlang falán pedig falkarcolatként szerepel. Gyakori az őskori mediterrán kultúrák emlékein, szerepel Trójában sőt Mezopotámiában is. A római emlékeken ritka, csak az ókeresztény korban jelenik meg gyakrabban. A népvándorláskorban leginkább a gót iparművészeti tárgyakat díszíti, a skandinávok Thor-nak, az égistennek a kalapácsát látták benne. A H. a középkortól Ny.-on eltűnik, de tovább él K.-en, ahol még a XVIII. sz.-ban Hokusai japán festő is mesterjegyként használja. Az indiai művészetben ma is gyakori díszítmény. Újabban, mint a nemzeti szocialista, ú. n. harmadik német birodalom hivatalos állami és pártjelvénye, minden állami jelvényen szerepel (Hakenkreuz). A közjogi jellegű nemzeti szocialista német munkáspártnak felségjelvénye és a párt egyenruhás alakulatait ezzel jelzik. A H.-et csak a jogszabályokban meghatározott alakulatok és személyek alkalmazhatják, ill. viselhetik, és megkülönböztetett büntetőjogi védelemmel övezik. Horogrovás, két darab fának hosszanti irányú toldása. A hosszfák, pl. gerendák Horogrovás: érintkező felület© lépcsősen törik meg; húzás, vízszintes irányú elmozdulás ellen alkalmazzák. + SEK + ■£ Horogkereszt. Balra fent: bronzkori tfi a kölpini depóleletből; lent: horogkereszttel díszített temetkezési urna Kr. u. az V. sz.-ból. Jobbra fent: görög bronzfigura ; középen : bőrtáska vezető Ny.-Afrikából; lent a horogkereszt változatai 202* 3219 —