Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)

O, Ó - Órabér, l. Bérfizetési rendszer - Oracsek Ignác - Orada v. aranydurbincs (Chrysophrys aurata) - Óradna - Ora et labora - Orákulum - Oran

késik). Készítenek ú. n. nagyórákat (torony-, gyári-, fali-, álló-, kandalló-, asztali-, kony­­ha-Ó. stb.), továbbá kis v. hordozható Ó.­­kat (zsebórák, karórák), számtalan vál­tozatban. Vannak még: naptár-, ébresztő-, kakukos-, zenélő és ú. n. „örök Ó.“-k, me­lyeket csak havonkint v. évenkint kell fel­húzni. Őrök, portások számára szolgálnak az ellenőrző Ó.-k, amelyeknél egy tű a dobon forgó papírra szúrást ejt, amikor az őr felhúzza az Ó.-t. Az elektromos Ó.-nál a súrlódás és a közegellenállás legyőzése a lehető leggondosabb kivitelű. Egységes időt mérő elektromos Ó.-knál 2 v. több Ó.-t villamos áram úgy köt össze, hogy azonos időt mutatnak; ezeknél a fő-ó. inga Ó., kompenzált ingával, villany kontaktus­sal (higany), mely a mellék-Ó. hajtó ára­mát zárja. Az áram lehet galvánelemből eredő v. hálózati. A két Ó. összeköttetési módja szerint lehetnek: a) számlapos­ v. villanymutatóműves Ó.-k; b) mellék-Ó.-k villanykapcsolóval; c) villanyos mutatós ál­lító Ó.-k; d) synechron v. sympathikus Ó.-k. A másik csoport az elektromos inga-Ö.-k csoportja; ezeknél az ingát egy elektro­mágnes vonzása révén lengetik. A lejárt ingasúly felhúzása is elektromos úton tör­ténik, kontaktus és motor révén. Ilyen a legtöbb modern torony-Ó. (pl. az Egye­temi templom ütő harangjáték-Ó.-ja, a mar­gitszigeti Bodor-kút tetején forgó Neptun szoborral kombinált zenélő-Ó., melynél az ingasúly elektromos úton és vizikerékkel forgatott motor révén egyaránt felhúzható). Különleges és legprecízebb csillagászati Ó. a kvarcóra (1. o.) Az Ó. története. Már a kínaiak, perzsák, egyiptomiak használták a nap-Ó.-t. Kr. e. 1500 körül már ismerték a homok- és vízi- Ó.-kat, melyeknél két, csúcsuknál fogva egymásra érő, álló kúpon át lefolyt homok­­ú. vízmennyiség mércén mutatta az időt, néha igen díszes kivtelben. Az első kerekes D.-t Gerbert barát, a későbbi II. Sylvester pápa találta fel (947—1003); a XII. sz.-ban használtak először orsós gátlószerkezetű torony-Ó.-kat, hol az orsó két bütyökkel kapaszkodott a kerékbe. A régi torony-Ó.-k mesterművű példánya a Halbrecht testvé­rek által (1571—741 szerkesztett strassburgi Münster Ó.-ja. 1352-ben kezdték építeni, 1838-ban kijavították s azóta is jár, hom­lokzati égboltján 5000 csillag van, ennek egy körülfordulása adja a csillagnapot, van rajta állatkor, öröknaptár, napfelkelte- és naplemente­, hold- és napváltozásjelző stb. 1656-ban Chr. Huygens dán csillagász fel­találta az inga-C.-t, 1655-ben ugyanő a bil­legőt. Az első zsebórát P. Henlein nürn­bergi órás készítette 1500 körül (nürnbergi díszes tojás-6.). 1676-ban Graham feltalálta a gátlóművet és a kompenzációs ingát. A zsebóra első horgonygátlója Th. Mudge-től származik (1759). A gombfelhúzó Louis Breguet találmánya (1840). A XV. sz. végén terjedt el az álló Ó., később művészi tökély­re emelkedett, figurális, ornamentális ki­vitelben, különféle stílusokban, áttört, dom­borított dísszel, gyöngyházzal, drágakővel, arany, ezüst intarziákkal, alabástrom- és ébenfadíszítésű tokokban stb. A XVIII. sz.­­ban ülő­ Ó.-kat és díszes zseb­-O.-kat kezde­nek készíteni. A mai modern Ó. egyszerű kivitelű, nemes fémeken kívül főleg króm­­acélt használ, alakjában néha túlzásokba megy (főként női karóra, medaillon és gyűrűórák). Híres a svájci, nürnbergi és a schwarzwaldi házi-Ó.-ipar, mellyel a XVI. sz. óta nemzedékek foglalkoztak; nálunk is az onnan bevándorolt mesterek terjesztet­ték el az Ó.-ipart a XVII. sz. elején. Az Ó.-gyártásban ma Svájcon kívül Amerika és Franciaország vezet. Nálunk az órás­ipar a képesítéshez kötött és iparigazol­vány alapján gyakorolható iparok közé tartozik; nehezebben elsajátítható, a segéd­idő 2­0 év. Az órásiparból Magyarorszá­gon az 1930. évi népszámlálás szerint 6209 személy (3610 férfi és 2599 nő) élt meg; eb­ből kereső 2946 (2834 és 112), eltartott 3263 (776 és 2487) volt. Az önállók száma 1512 (1454 és 58). 6.- és 6.-alkatrész-behozata­­lunk (1939), főként Svájcból, 2.984.000 P ér­tékű volt (1659 q és 319.124 drb.), a kivitel 30.000 P-t (4 . és 848 drb.) tett ki. Órabér, 1. Bérfizetési rendszer. Oracsek Ignác, építőmester, *1720 körül, 11767. Az esztergomi belvárosi plébánia­­templomot (1757—62), a budajenői régi ben­cés­ templomot (1756) és a váci kőhidat (1757—59) építette. Orada v. aranydurbincs (Chrysophrys aurata), a tengeri durbincsok (Sparidae) családjába tartozó, 30—40, kivételesen 60 cm hosszú, 4—8 kg-nyira megnövő tengeri hal. Színezete és mustrázata igen díszes, alap­színe zöldesen csillogó ezüstszürke. A Föld­közi tengerben és az Atlanti óceán afrikai partjai mentén gyakori. A legkeresettebb és legnemesebb halak egyike. Óradna, beszterce-naszód megyei község, j.-i székhely, Tr.-tól 1940-ig Hodna néven K­o­­mániához tartozott. (1930) 4878 lak. Ólombá­nyászat és kohászat. Hozzátartozik Radna­­borberek fürdő. Közelében jelentős fém­­bánya, már a tatárjárás idején üzemben volt. Az egyes érctömzsök hossza 60 m, vas­tagsága 10—13 m. A nyersércben van 60% pirít és pirrhotin, 20% szfalerit, 6—8% ga­­lenit; a többi kvarc. Tartalmaz tonnánként 02—3­5 g aranyat és 4­3—32 g ezüstöt is. Ó. határában csíkos, fehér márvány is for­dul elő. Ora et labora (latin), a. m. imádkozz és dolgozz ! Szt. Benedeknek tulajdonított jel­szó. Orákulum (latin: oraculum). 1. Jóshely (1. Delphoi és Dodona). 2. Jóslat (1. Jóslás). Oran. 1. Département Algériában. Tér: 67.330 km 2, (1931) 1,436.661 lak. 2. Az azonos­nevű département székhelye, Algéria máso­dik városa és jelentős kikötője. D.-európai jellegű település. Kát. püspökség, keresk.

Next