Ujabb kori ismeretek tára. Tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 6. kötet. Paxton - Zürich (Pest, 1855)
P - Petőfi Sándor
Petőfi, ki vele. A’ háttérben mindig ott állt anyja szelíd arcza, kinek csak könyei és csókjai vannak számára. Mindvégig szerette szüleit ’s mig költeményeiben örökiti, kedvezőbb körülményei közt ápolja és segélylyel fordul hozzájok. Atyjára később büszke is lesz. „Az öreg zászlótartó“ egyik szép költeményét írja róla. Atyja és anyja nemsokára egymásután halnak meg 1849-ben. Egy szép elégiában siratja meg őket — kevéssel saját halála előtt. Petőfi keveset időzött az atyai háznál. Atyja minden áron embert akart belőle képezni, lelkészt, ügyvédet, mérnököt, hivatalbelit. A’fiúnak egyikhez sem volt kedve, tulajdonképen semmihez sem volt, de azt érezte, hogy lesz belőle valami. Szülei Sopronmegyébe küldék egy rokonukhoz, honnan az iskolai év kezdetével a’ soproni lyceumba volt belépendő. Sopronba érkezve egyenesen a’ laktanyának tartott ’s katonának csapott föl (1840). Tudós katonának gúnyolták, mert verseket irt ’s néha olvasgatott. A’ tanulók jól ismerték. Sokszor bepillantott az iskolába. Ekkor kötött futó ismeretséget, melly később barátsággá erősödött, Pákh Alberttel, ki lyceumi tanuló volt. Ő beszélt róla, mint firkálta be az őrállomás melletti faköpönyegeket versekkel,’s midőn egy hideg éjjel az őrhelyen kérdé tőle : mit csinál ? milly komoly páthoszszal felelte : „Verset.“ Még selmeczi tanuló korában kezdett verset írni. Senki sem tagadta meg tőle, hogy társai közt legjobb verset ir, csak tanitója. Egy alkalommal, midőn versét fölolvasta , tanitója kételkedett , hogy ő irta. Dühbe jött, uj feladatot kért ’s tanitója szemei előtt megírta. Olly vonások a’ gyermek életéből, mellyek a’ költő irodalmi pályáján ismétlődnek. Midőn föllépett, csak egyetlen egy itész, ki maga igen rész verseket irt, nem hitte, hogy jó költő s ki volt a’ vélemények irányában mindvégig makacsabb, szenvedélyesebb, mint Petőfi? — A’ katonaságra csakhamar, reá unt. Könynyelmüség és politikai rajongásból jön katona. Irtózott az iskolai élettől ’s azt hivé, hogy ezrede Tyrolban fog állomásozni, honnan könnyen átszökhetik Schweitzba. Az akkori ingerült politikai viszonyok mélyen hatottak a’ kora érett gyermek kedélyére. Az iskolából, hol inkább csak a’ régi klassikusokat tanulta a' római és görög respublikákt álmait hozta az életbe. Már mint gyermek ábrándozó volt ’s mint ifjú légvárakat alkotva, Schweitzba vágyott. Csalódott reményében. Ezrede Horvátországba rendelteték. Majdnem két évig katonáskodott. Független és makacs szelleme kevésbé tűrhette a’ katonai fegyelmet, mint az iskolait. Ballépését megbánva gondolt jövendőjére. Sokat szenvedett ’s beteg Ion. Az ezred orvosa elbocsáttatását eszközlé ki. Ekkor (1842) Pápára ment, az ottani tanodában tanulmányait folytatandó. Itt ismerkedett meg Jókaival 's barátja len. Ez erős baráti viszony, később 1848-ban Petőfi szenvedélyessége miatt fölbomlott. Ő hű, áldozó barát volt, de barátjain uralkodni szeretett. Heves véralkata és rögeszméi sokszor sodorták összeütközésekre. Nem gyűlölte, kit megsértett, de sokkal büszkébb volt, mintsem megbánja, mi szivének is fájt. Pápán egy darabig meglehetős szorgalommal tanult, de legtöbb idejét az iskolai képző társulat vette igénybe. Ez tanuló ifjak egyesülete volt, kik a’ magyar irodalomban akarták kiképezni magokat. Dolgozatokat olvastak föl ’s egymást birálták. Divat volt ez akkortájt, kivált a’ pro-