Limes - Tudományos szemle, 6. évfolyam (Tatabánya, 1993)

1993 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: Paraszti élet a Duna két partján. Komárom-Esztergom megyei Néprajzi Tanulmányok I.

Limes 145 Paraszti élet a Duna két partján. Komárom-Esztergom Megyei Néprajzi Tanulmányok I. Komárom-Esztergom megyét hosszú ideig fehér foltként tartották számon Magyarország néprajzi térképén. Különösen az itt élő ma­gyarság néprajzi kutatása váratott magára egészen az 1980-as évekig. Pedig a terület ku­tatásának kezdete igen színvonalas és biztató volt. Hazánk más tájaihoz, megyéihez viszo­nyítva Komárom és Esztergom megye népraj­zi kutatásában a második világháborút meg­előző időszakban még nem tapasztalható lemaradás. Néprajzi megismerésüket jól meg­alapozták a Komárom megyei Kocs község szülöttének, Bátky Zsigmondnak az 1910-es, 1920-as években megjelent településnéprajzi tanulmányai. Közülük itt csupán egy kevésbé ismert munkájára hívom fel a figyelmet, amely az ismertetésre kerülő könyv témája szem­pontjából is fontos Duna-völgyi kérdésekkel foglalkozik. Egy-két szó az esztergom—váczi Dunaszorulat emberföldrajzához című tanul­mányában Bátky felfigyelt a Duna-völgy nép­rajzi, kulturális jelentőségére: „Ha Közép-Eu­­rópa prehistóriájával foglalkozó munkákat olvasgatunk, meglepődve látjuk a hosszú Du­­na-völgynek, mint természetkijelölte nyugat­keleti útvonalnak ősrégi nagy forgalmi, tehát kulturális jelentőségét. De ugyanekkor megál­lapíthatjuk azt is, hogy egyes szakaszai nép- és országválasztók voltak.” (Földrajzi Közlemé­nyek, 1918) A Duna-völgy legjelentősebb cso­mópontja a Kárpát-medencében az „eszter­­gom-váczi Dunaszorulat”, ahol Szent István király Esztergomot és Vácot is püspöki szék­hellyé tette, jóllehet egymás tőszomszédságá­ban vannak. Bátky észrevette, hogy a Duna­­szorosban három egyházmegye (esztergomi, veszprémi, váci) és négy vármegye (Eszter­gom, Pilis, Hont, Nógrád) határa találkozik, s közülük — az esztergomi főegyházmegye egy kicsi területétől eltekintve — egyik sem lépi át a Duna vonalát. A Duna-szorostól nyugatra és délre viszont a kétparti vármegyék jellemző­ek. Korábban Hóman Bálint történész megál­lapította, hogy a honfoglaló törzsek előszere­tettel telepedtek le a folyók szemben fekvő partjaira, a törzsek között folyó soha nem ké­pezett határt, ez hatással volt a kétparti vár­megyék kialakulására. Komárom és Eszter­gom vármegye a trianoni békeszerződésig, Fejér vármegye a XVI. század végéig Duna kétparti megye volt. Hóman megállapítását Bátky azzal egészítette ki, hogy a kétparti vár­megyék elsősorban olyan síksági tájakra jel­lemzőek, amelyek földrajzi szempontból ha­sonlóak, s ahol az átkelés nem ütközik nehézségekbe. Ilyen táji keretben alakult ki a Duna két partján Komárom és Esztergom vármegye, amelyeknek kétpartiságát a triano­ni békeszerződés megszüntette, az első bécsi döntés visszaállította, majd a párizsi béke is­mét elválasztotta a folyam két partján kiala­kult közigazgatási egységeket. A Duna két partján Komárom megye kez­deményezésére 1987-ben indult meg az inten­zív néprajzi kutatómunka. A kezdeményezés Körmendi Géza érdeme, aki nem csak a kuta­tás megtervezője, elindítója, fő szervezője volt, hanem a nagy munkához megnyerte Ko­márom-Esztergom megye anyagi és erkölcsi támogatását is. Három év alatt (1987—1989) valósult meg a megye hivatásos néprajzkuta­tóinak (Körmendi Géza, Kövecses Varga Etelka, Tisovszki Zsuzsanna) és önkéntes néprajzi gyűjtőinek részvételével a 15 telepü­lésre kiterjedő kérdőíves gyűjtés, amely fel­ölelte a néprajz minden területét. Ugyanekkor a Dunától északra 13 községben Fehérváry Magdolna, Gaál Ida révkomáromi, Liszka Jó­ SZEMLE

Next