Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-10-07 / 41. szám
319 320 ].) E’ czím olvasásakor olly remény táplált, hogy a’ kritika’ requisitumairól valami alapos útmutatást fogok találni, de megcsalatkoztam. Mert a’ estimnek rövid paraphrasisán kívül, mellynek igaz volta ellen semmit nem szólok , sem többet, sem kevesebbet nem leltem, mint ezt, hogy kár volt a’jelentések’ birálatja ellen bölcseknek (N15. ez ironice mondatik a’ két testvér Baloghról) szóltani, mig a’ gáncsolt bírálatok’ helytelenségét meg nem mutatják , ’s például csak a’ Sas’ jelentésének bírálatát hozza fel , mellyet én vettem visgálat alá. Azonban én az említett bírálatnak fogyatkozásait tehetségem szerint kimutattam , és véleményemet okokkal támogattam , ’s midőn Bajza azt mondja, hogy azon bírálat, fogyatkozásai mellett is (de kár volt ezt megvallani !) az én megítélésem után még mindig le nem döntve áll az előtt, ki el nem fogadott lélekkel tud és akar olvasni, de ezen állítását legkisebb okkal sem támogatja, sőt még csak nem is világosítja: micsoda szemmel meri az olvasó közönség’ olvashatási tehetségét ’s belátását illy potom módra anticipálni ? vagy talán ez is axioma, mint a’ czím’ magyarázata? — Ez már az igazi pygmaeusi vergődés. Ide illett volna G. társnak epiphonemája: Dixi et salvavi animam meam ! VII. Barátságos szózat Almási Balogh Sámuelhez. Bajza. (81—87.) Ez a’ szózat, mellyet Bajzának kritikaszteri remeke gyanánt tekinthetünk, nem egyéb, mint Honi kritikai tribunálunk’ fejének csekély személyemhez intézett levele, olly különbséggel a’ felebbi (1 szám alatt lévő) négy levéltől , hogy ez nem vala négy fal közzé szánva, hanem egyenesen nyomtatásban küldetett meg magamnak , ’s az egész Magyar olvasó közönségnek. — E’ levelet olvasván, ki tekinthetne mélységes szánakozás nélkül azon ízléstől ’s itélőtehetségtől üres, impertinens íróra, azon hiú dicsőség-vadászé, gebeszkedő sophistára, ’s azon homályt és tévelygést terjeszteni igyekező szerencsétlen prófétára, ki e’ sorokban elünkbe rajzoltaik , hol az akaratlan borzadást csak az az egy bíztatás enyhítheti , hogy e’ nyomorult hívatlan praecónak reformszándékai nem sikerülhetnek? — De midőn a’ figyelmes olvasó e’ fastuosus beszédnek részrehajlatlan ’s alapos visgálatja után nem lel abban egyebet másokon taposó éretlen gőgnél , ’s össze vissza szórt üres csevegésnél, mennyivel nagyobb szánakozással ’s borzadással telik el, midőn illy kezeket olly nagy meghittséggel kritikai tollhoz nyúlni lát!— Nem vagyok olly tiszteletlen az érdemes olvasó közönség iránt, mint Bajza, ki azt legkisebb megmutatásra, vagy okadásra sem méltatja, hanem vakhitet kivan oraculumként leharsogtatott gúnyainak,s a másként gondolkozókat ízetleneknek, gyenge szeműeknek , kisded erejűeknek ’s a’ t. kiabálja ; ahoz képest tisztemnek tartom, mennyire a’ hely engedi, e’ levél felöl tett bírálatomról, mind Bajzának , mind az olvasó közönségnek számot adni.Azt mondja tehát Bajza: örvend, hogy a’ kritikai lapok ellen felszólaltam, ’s még inkább azon, hogy azok nekem ’s hasonlóimnak nem tetszenek; azt tartaná igen nagy szerencsétlenségnek, ha ő ollyaok már a 11 ízlésű ’sitétetű embernek, mint én, tetszenék. Czélja épen az vala — Ítélje meg már akárki részrehajlatlanúl, hogy midőn én a’ munka’ helyeit kimutogatva, s állításaimat okokkal támogatva tevém a bírálatot, azzal kell e arra felelni a’ nagy kritikusnak, hogy a’ Tóth László’ faragatlan epigrammáját (Ismérlek régóta ki légy ’s a’ t.) sine fine prosába öntse, ’s azzal magának vivatot kiáltson? Hát hol mutatta azt meg Bajza, hogy én, ízetlen és rósz itéletű ember vagyok? vagy inkább miért nem mutatta azt meg? mert az én rósz ítéletem szerint ez lett volna a’ fő dolog, annyival inkább, mivel a’ Kritikai Lapok felől velem egyformán gondolkozók közt olly személyeket is van szerencsém ismerni, kik Bajzánál mind tudományira, mind ízlésre ’s itélőtehetségre nézve csalhatatlanúl többek , ’s kikhez hasonlítatni én nem kisebbségemnek, hanem dicsőségemnek tartom. Azt is említem mellesleg, hogy az olly író , ki azt teszi czélúl magának, hogy ellene szóljanak, ’s hogy ne tetszhessék, vagy az egész világot bohónak tartja , vagy nincs tisztában önmagával, hogy mit akar, — ’s mindkettő a’ legnagyobb ízetlenség. Kijelentvén Bajza, hogy czélja a’ botránkoztatás volt, természetesen következik , a’ mit tovább mond , hogy a’ kritikai lapokat folytatni fogja, és pedig egészen úgy a’ mint kezdette. Megválik — úgymond — ki törekedése lesz sikeresebb, övém, ki éles és szigorú kritikát hirdet, vagy enyém, ki mint máshol, úgy a’ kritikai szónokszékben is keresztényi szelídséget ’s tolerantiát hirdetek a’ híveknek ; mellettem szól — mond tovább — egy nagy sereg szent írási intés, egy még nagyobb sereg czáfolható okoskodás, ő mellette pedig a’ kétségbe nem vehető példák ’s a’ nemzetek’ literaria históriája. — Az elsőre azt mondom, hogy én a’ Kritikai Lapok’ folytatását gátlani nem kívántam, mint azt világosan kifejeztem, azzal együtt, a’ mit abban gátlani óhajtanék, a’ mi t. i. azt a’ Kritikai melléknévtől megfosztja, és valami egyébbé teszi. Hogy Bajza kritikának épen ez utolsót tartja, az nem az én szerencsétlenségem , hanem az övé. — A’ második pontra azt kell mondanom, hogy nem lehet eléggé bámulni Bajzának azon kritikai ügyességét a’ maga módja szerint, mellynél fogva a’ persziflázsokat, ’s meg nem gondolt állításokat olly különös imponáló alakkal tudja papirosra szórni, mintha a’ győzedelem egészen markában volna. Mikor én a’ literátori betyárkodás ellen kikeltem , mi szükség volt Bajzának az én hivatalomat persziflirozni *) , ’s engemet szent írásra utasítani (a’ nagyobb sereg czáfolható okoskodásról nem szólok, mert még eddig egyetlen egynek megczáfolásával sem dicsekedhetik Bajza.) holott én szentirás nélkül, természeti okoskodásokkal támogattam vitatásaimat — vallyon ezt az ízlés kívánta e, vagy az Ítélő tehetség? — ’s ha tehát én így szóltam volna Bajzának: „az ur, mint ügyeiben, úgy kritikáiban, nagy pártfogója a’ szükségtelen és kíméletlen csapkodásoknak ; az ur mellett szólt a’ Cor.) Ez a’ kritikai lapok szellemében történt. Azonban mit mondanánk az olly kritikusról, ki igy szólna: Mivel Homer, smyrnai iskolamester s vakkóldus volt, menyibe ragadó verseket nem írhatott, ’s ezért őtet gúnyaival illetné? Vallyon mivel Lessing, a’ német kritika agja, olly sokat forgatta kezeiben a’ Sz. írást ’s egy volt Német O. legjelesb theológiai közzül, gúnyt érdemel e? Vallyon a’ roppant tudományu Le Clere János Ars kriticája kevésbé becses munka é azért, mivel ő a’Sz. írást francziára fordította‘s annak több könyvére magyarázatokat irt? Vallyon a’ híres Herder kritikai talentuma kevésbé tiszteletre méltó é azért mivel theolog ’s prédikátor volt? Micsoda öszve függésben vannak ezek? ’s mit mondjunk annak ítélő tehetségeiről, ki illy körülményektől függeszti fel ítéletét?.