Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-10-07 / 41. szám

319 320 ].) E’ czím olvasásakor olly remény táplált, hogy­ a’ kritika’ requisitumairól valami alapos útmutatást fogok találni, de meg­csalatkoztam. Mert a’ estimnek rövid paraphrasisán kívül, melly­­nek igaz volta ellen semmit nem szólok , sem többet, sem ke­vesebbet nem leltem, mint ezt, hogy kár volt a’jelentések’ birálatja ellen bölcseknek (N15. ez ironice mondatik a’ két test­vér Baloghról) szóltani, mig a’ gáncsolt bírálatok’ helytelensé­gét meg nem mutatják , ’s például csak a’ Sas’ jelentésének bí­rálatát hozza fel , mellyet én vettem visgálat alá. Azonban én az említett bírálatnak fogyatkozásait tehetségem szerint kimu­tattam , és véleményemet okokkal támogattam , ’s midőn Bajza azt mondja, hogy azon bírálat, fogyatkozásai mellett is (de kár volt ezt megvallani !) az én megítélésem után még mindig le nem döntve áll az előtt, ki el nem fogadott lélekkel tud és akar olvasni, de ezen állítását legkisebb okkal sem támogatja, sőt még csak nem is világosítja: micsoda szemmel meri az olvasó közönség’ olvashatási tehetségét ’s belátását illy po­tom módra anticipálni ? vagy talán ez is axioma, mint a’ czím’ magyarázata? — Ez már az igazi pygmaeusi vergődés. Ide il­lett volna G. társnak epiphonemája: Dixi et salvavi animam meam ! VII. Barátságos szózat Alm­ási Balogh Sá­muelhez. Bajza. (81—87­­.) Ez a’ szózat, mellyet Bajzá­nak kritikaszteri remeke gyanánt tekinthetünk, nem egyéb, mint Honi kritikai tribunálunk’ fejének csekély személyemhez intézett levele, olly különbséggel a’ felebbi (1 szám alatt lévő) négy levéltől , hogy ez nem vala négy fal közzé szánva, hanem egyenesen nyomtatásban küldetett meg magamnak , ’s az egész Magyar olvasó közönségnek. — E’ levelet olvasván, ki tekint­hetne mélységes szánakozás nélkül azon ízléstől ’s itélőtehet­­ségtől üres, impertinens íróra, azon hiú dicsőség-vadászé, ge­­beszkedő sophistára, ’s azon homályt és tévelygést terjeszteni igyekező szerencsétlen prófétára, ki e’ sorokban elünkbe raj­zoltaik , hol az akaratlan borzadást csak az az egy bíztatás enyhítheti , hogy e’ nyomorult hívatlan praecónak reformszán­dékai nem sikerülhetnek? — De midőn a’ figyelmes olvasó e’ fastuosus beszédnek részrehajlatlan ’s alapos visgálatja után nem lel abban egyebet másokon taposó éretlen gőgnél , ’s össze vissza szórt üres csevegésnél, mennyivel nagyobb szánakozás­sal ’s borzadással telik el, midőn illy kezeket olly nagy meg­hittséggel kritikai tollhoz nyúlni lát!— Nem vagyok olly tisz­teletlen az érdemes olvasó közönség iránt, mint Bajza, ki azt legkisebb megmutatásra, vagy ok­adásra sem méltatja, hanem vakhitet kivan oraculumként leharsogtatott gúnyainak,­­s a másként gondolkozókat ízetleneknek, gyenge szeműeknek , kis­ded erejűeknek ’s a’ t. kiabálja ; ahoz képest tisztemnek tartom, mennyire a’ hely engedi, e’ levél felöl tett bírálatomról, mind Bajzának , mind az olvasó közönségnek számot adni.Azt mondja tehát Bajza: örvend, hogy a’ kritikai lapok ellen felszólaltam, ’s még inkább azon, hogy azok nekem ’s hasonlóimnak nem tetszenek; azt tartaná igen nagy szerencsétlenségnek, ha ő olly­a­o­k m­á­r a 11 ízlésű ’s­i­t­é­t­e­t­ű embernek, mint én, tetszenék. C­z­é­l­j­a é­p­e­n a­z v­a­l­a­ — Ítélje meg már akárki részrehajlatlanúl, hogy midőn én a’ munka’ he­lyeit kimutogatva, s állításaimat okokkal támogatva te­vém a bírálatot, azzal kell e arra felelni a’ nagy kritikusnak, hogy a’ Tóth László’ faragatlan epigrammáját (Ismérlek régóta ki légy ’s a’ t.) sine fine prosába öntse, ’s azzal magának vi­­vat­ot kiáltson? Hát hol mutatta azt meg Bajza, hogy én, ízet­len és rósz itéletű ember vagyok? vagy inkább miért nem mu­tatta azt meg? mert az én rósz ítéletem szerint ez lett volna a’ fő dolog, annyival inkább, mivel a’ Kritikai Lapok felől velem egyformán gondolkozók közt olly személyeket is van szerencsém­ ismerni, kik Bajzánál mind tudományira, mind íz­lésre ’s itélőtehetségre nézve csalhatatlanúl többek , ’s kikhez hasonlítatni én nem kisebbségemnek, hanem dicsőségemnek tar­tom. Azt is említem mellesleg, hogy­ az olly író , ki azt teszi czélúl magának, hogy ellene szóljanak, ’s hogy­ ne tetszhessék, vagy az egész világot bohónak tartja , vagy nincs tisztában ön­magával, hogy mit akar, — ’s mindkettő a’ legnagyobb ízet­lenség. Kijelentvén Bajza, hogy czélja a’ botránkoztatás volt, természetesen következik , a’ mit tovább mond , hogy­ a’ kriti­kai lapokat folytatni fogja, és pedig egészen úgy a’ mint kez­dette. Megválik — úgymond — ki törekedése lesz sikeresebb, övé­m, ki éles és szigorú kritikát hirdet, vagy enyém, ki mint máshol, úgy a’ kritikai szónokszékben is keresztényi szelídsé­get ’s tolerantiát hirdetek a’ híveknek ; mellettem szól — mond tovább — egy nagy sereg szent írási intés, egy még nagyobb sereg czáfolható okoskodás, ő mellette pedig a’ kétségbe nem vehető példák ’s a’ nemzetek’ literaria históriája. — Az elsőre azt mondom, hogy én a’ Kritikai Lapok’ folytatását gátlani nem kívántam, mint azt világosan kifejeztem, azzal egy­ütt, a’ mit abban gátlani óhajtanék, a’ mi t. i. azt a’ Kritikai mel­léknévtől megfosztja, és valami egyébbé teszi. Hogy­ Bajza kritikának épen ez utolsót tartja, az nem az én szerencsétlen­ségem , hanem az övé. — A’ második pontra azt kell monda­nom, hogy­ nem lehet eléggé bámulni Bajzának azon kritikai ügyességét a’ maga módja szerint, mellynél fogva­­ a’ persziflázsokat, ’s meg nem gondolt állításokat olly különös im­ponáló alakkal tudja papirosra szórni, mintha a’ győzedelem egészen markában volna. Mikor én a’ literátori betyárkodás el­len kikeltem , mi szükség volt Bajzának az én hivatalomat per­­sziflirozni *) , ’s engemet szent írásra utasítani (a’ nagyobb se­reg czáfolható okoskodásról nem szólok, mert még eddig egyet­len egynek megczáfolásával sem dicsekedhetik Bajza.) holott én szentirás nélkül, természeti okoskodásokkal támogattam vi­tatásaimat — vallyon ezt az ízlés kívánta e, vagy az Ítélő te­hetség? — ’s ha tehát én így szóltam volna Bajzának: „az ur, mint ügyeiben, úgy kritikáiban, nagy pártfogója a’ szükségte­len és kíméletlen csapkodásoknak ; az ur mellett szólt a’ Cor­.) Ez a’ kritikai lapok szellemében történt. Azonban mit mondanánk az olly kritikusról, ki igy szólna: Mivel Ho­mer, smyrnai iskolamester s vakkóldus volt, menyibe ra­gadó verseket nem írhatott, ’s ezért őtet gúnyaival illetné? Vallyon mivel Lessing, a’ német kritika agja, olly sokat forgatta kezeiben a’ Sz. írást ’s egy volt Német O. legje­­lesb theológiai közzül, gúnyt érdemel e? Vallyon a’ rop­pant tudományu Le Clere János Ars kriticája kevésbé be­cses munka é azért, mivel ő a’Sz. írást francziára fordí­totta‘s annak több könyvére magyarázatokat irt? Vallyon a’ híres Herder kritikai talentuma kevésbé tiszteletre méltó é azért mivel theolog ’s prédikátor volt? Micsoda öszve függésben vannak ezek? ’s mit mondjunk annak ítélő tehet­ségeiről, ki illy körülményektől függeszti fel ítéletét?­­.

Next