Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-10-14 / 42. szám

szent öregnek utolsó napjait gyásszal boríták el, sőt még halálperczenetét is fájdalmassá ’s keserűvé tették. Bajza itt igen nagy dolgot feszeget, melly alól, ha számadásra vonnak , nem tudom miként búvnék , ki , azonban bölcsen eleit vévén a’ dolognak azzal , hogy ez álnok ’s gyilkos barátokat meg nem nevezé, felmentette magát , de egyszer’smind egész állítását is semmivé tette. Magyarázgatja ugyan, hogy ezek olly részint határtalan gőgű ’s magokba már nem férhető föffedezései, részint pedig irigy emberek, kik a’ Kritikai Lapok’ méréseivel eddig magok éltek monopolium gyanánt , ’s óhajtottak volna kizárólag tovább is élhetni. — De e’ magyarázatból senki okos nem lehet, mert illy embereket literaturánkban nem ismerünk. Bajza pedig miként juthatott ez ismerethez, még nehezebb megfogni, mert hiszen ő maga dicsekedett azzal, hogy a’ kritikában új pályát tört, és igy azzal eddig senki monopolium gyanánt nem élhetett. Azonban ez nem sophistai szófátyol , mert ezt Bajza mondja. Mind ezen okoskodások’ resultatuma az , hogy mivel K. bár ártatlanúl, végnapjaiban kiszenvedett a’ rosz tanács sugalta tettért, minden további vitatásokkal, mertyek nem lehetnének nem keserűk, végkép fel hagy Bajza. Az illy sorokat igazán a’ magába nem férhető föffedezés sugalja. Egyébként, hogy a’ felelettel végkép felhagy, nem csudáljuk, mert Bajza felelni csak levélben szokott , azt pedig a’ megdicsőült Kazinczyhoz többé nem irhat. — Mi a’ Kritikai Lapok ellen intézett czikkely’ kihagyását illeti, azt természetesebben is ki lehet magyarázni, ’s ha lehet, minek az a’ mesterséges ’s láthatatlan kigyósziszegésekkel veszekedő okoskodás? — Hiszen az a’ czikkely nem tartozott egyenesen a’ Pannonhalmi úthoz, ’s ha e’kisded munkát újonnan akará dolgozni a’ jövő kor’ számára , bízvást kihagyhatá belőle azt, a’ mit csak történetes alkalomhasználással mondott egy olly porról, melly a’ jövő kort nem csak érdekelni nem fogná, de teljesen érthetetlenné is válna mind azok előtt , valakik ennek jelen környiményeit pontosan nem ismernék. Ezt annyival inkább teheté, mivel ott a’ Rumy úr’ felszólalását is javalá , a’ miben pedig tagadhatatlanul hibázott. De abban, a’mit a’ Kritikai Lapok ellen mondott, épen nem hibázott; mindazáltal miért untatná a’jövő kort illy csömört okozó emlékekkel? — Ha mind e’ mellett B. urnak lenne igaza, hogy t. i. e’ kihagyásra a’ megboldogult Kazinczyt bűnbánat indította, az előttem sokkal megfoghatatlanabb , mint az, hogy a’ Conv. lexikoni port undok pörnek nevezte, mert a’ visszaélésekről nem csak a’ fent említett pörfedező barátok , hanem maga egyik legfőbb kritikusunk, Kölcsey úr is azt mondja, és igen helyesen mondja, hog' azok a’ kritikát elindokitják (7 és 10.). Minden esetre fájlalhatjuk, hogy a’ megboldogult Kazinczy a’ Bajza ellen elkövetett nagy vétkének megbánása felől, mellyet a 113dik lap szerént több holnapokig üldözé , egy sorocska írást sem hagyott. Ez többet tenne a’ tárgy’ felvilágosítására a mi minden okoskodásainknál. Sgyvelyek. Eredetiek ’s kölcsönzőitek Bajza. (110 — 128).). Ezen czikkely XVIII aphorismokat foglal magában, mellyek különböző tárgyúak ’s értékűek. line kivonatjok: I. író, művész ’s minden ember, ki először jelenik meg nyilvános charakterében közönség előtt, hajlandó hinni, mintha egész világnak nem volna nagyobb dolga, mint a róla gondolkozni ’s beszélni. — Ez igaz, de szintolly természetes tulajdona az ifjúságnak, mint egyebek, mellyek ezen korhoz köttettek. Az eredés ’s tapasztalás által önként elenyészik. II. A’ rész irók el nem tökélhetik magokat valamelly sornak elégetésére, Newton pedig némelly czikkelyét tízszer is általdolgozá. — Ez rég elkoptatott tanítás , mindazáltal nem mondom , mint Bajza, hogy senki se hallgasson reá , mert az igazra és jóra hallgatni kell, bár mennyiszer mondassák is. A’ „valamelly sornak megégetése“ hibás kifejezés. III. Individuális tetszés ’s okokon épült ítélet két igen különböző dolog. IV. A’ szigorú de alapos kritika hasonlít a’ termékeny záporhoz. V. Buffonnak igen helyes tanítása a’ jól írás mesterségére nézve. VI. Kazinczy’ tanítása a’ dal-irókhoz. VII. Az ismeretek’ sokasága ’s azoknak haszonra fordithatása között nagy a’ különbség. Vill. D’ Alembert azt ajánlja az Íróknak , i igyekezzenek gondosan elrejteni, mennyibe került munkájok’ készítése*) IX. Lord Byron’ levele egy költőhöz, ki verseit neki ajánlá. Szép, és különös figyelemre méltó. X. Teremtő erő ’s éles ítélő tehetség két különböző idomai a’ léleknek. XI. Szegény iró az, kiben csak jámbor szándék van. Ez igaz, de hibázik B. ur, midőn azt mondja, hogy a’ jó szándék’ dicsérése az írót az emberrel téveszti öszve, mert a’ kritika a’ munkának nem csak miségét ’s minőségét, hanem czélját is tartozik figyelem alá venni, és a’ személyt az íróval csak akkor téveszti össze, ha ollyakat mond annak , vagy arról, mik a’ munkával semmi viszonyban nem állanak , miilyenek p. o. a’ betyárkodások, dölyfösködő iskolásságok , vagy valaki világbeli hivatalának perszifikozása, ’s a’t. minéműeket Bajza és hasonlói gyakorolgatnak. Vagy ha a’ szándékról szólás a’ kritikához csakugyan nem tartoznék, mi joggal tulajdonitgata nekem a’ Kritikai Lapok’ bírálatában B. ur olly rósz czélt? (82__ 83), vagy talán a’ szándék semmi összefüggésben sincs a’ czéllal ? XII. Senki se tudhatja mi fogott volna belőle válni elődei nélkül. — Ennek szívrevételét ajánlottam én bírálatomban a’ Kritikai Lapok’ íróinak , mert a’ közvélemény szerint, nincs nagyobb terhe a’ földnek a’ háládatlannál. — De híjába! az én számban ez ízetlenség és sophistaság. XIII. Kazinczynak néhai prof. Márton István recensiói ’s anti-recensiói előtt álló szavai. Miként lehet helyök a’ Kriti*) Ezt academicus urnák nem D’ Alemberttől — kit igen hihetőleg csak mások után esmer — hanem a’ régi világ’ nagy költőjétől Horatiusról kellett volna megtanulnia, ki azt sokkal szebben elmondá a’ Pisókhoz irt remek levelében, ezen soraiban: — — — — sibi quivis Speret idem, sudet multum frustiaque laboret Ausui idem, tantum series juncturaque pollet! Tantum de medio sumtis accedit honoris !.