Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-03-11 / 11. szám
csupán a’ régiség’ tudományra dicserhetik, hogy azon tekercseket ritkaságai között mutathatja. 1752ik esztendőnek vége felé volt, midőn a’ herculanumi ásások közben a’ casa di campagnának egy oldalépűletében papyrus tekercsekre akadtak. A’ szoba, mellynek padlatja mosaik volt, nem volt tagos, két férfi kiterjesztett karokkal az oldalfalakat könnyen elérhette. A’ falaknál szekrények állottak, mindenike mintegy hét lábnyi magasságú, közepette a’ szobának egy elkülönözött szekrény állott, mellyet körüljárni lehetett, ’s ebben hevertek a’ tekercsek. A’ szekrények fája már szénné változott volt ’s mihelyt hozzá nyúltak, porrá lett. Nehány töredékei ezen szekrényeknek félretétettek. Azon körülmény, hogy a’ tekercsek a’ szekrény’ fiókjaiban elosztva ’s bizonyos rendben valának, az ásók’ figyelmét felserkentette, ’s nagyobb tekintetre méltókká tette, különben a’ por és omladék között újra eltemettettek volna a’ tekercsek. Ehhez járult még az, hogy a’ tekercsek közűl egyet az ügyetlen munkások a’ földre ejtettek, és ez darabokra tört, egy másik felemelt belőle egy darabot ’s fáklyavilágnál jobban megszemlélte ’s betűket vett rajta észre; egy részét a’ tekercseknek kivitték Nápolyba, az ásások igazgatójának átadták és igy egy kézből másba jutván, már nagy része összetöretett, mig ezen kincset tudósok kerítették hatalmukba ’s ezen töredékeny találmánnyal finomabban bántak. Ugyan azon casa di campagna’ belső csarnokában később más tekercsek találtattak apró, könnyen hordható szekrényekben. A’ felfedezett papyrus tekercsek’ mennyisége az academia ercolanesebe letétettek. Jelenleg az úgy nevezett officina dei papyri négy tagas szobában találtatik a’ real museo borbonico-ban Nápolyban. A’ milly örvendetes vala átaljában ezen találmány, olly szomorú ’s kedvetlenítő vala azon állapot, a’ mellyben felfedeztettek. Külső tekintetükre ezen tekercsek felette hasonlítanak szénné vált fához, hosszában egy lábnyiak. Az ember megijed, ha meglátja, ’s meg nem foghatja, miként lehet olly sötét tömegből csak egy szót is kifejteni. A’ keskenyebb tekercsek’ szélessége 130 párisi, a’ szélesebbeknél 170 párisi vonalra terjed. A’ hossza, ha lesodortatnak, különféle, a’ leghosszabb eddig 92 párisi láb volt. Szilárdságukra nézve is nagy különbség van közöttük : nagyobb része felette töredékeny ’s csak nagy figyelemmel lehet velök bánni, nehogy a’ bontogatok’ kezébe porrá váljanak, mások ellenben kő keménységüek, ’s mig amazok a’ legcsekélyebb szelletnél szertehalnak , ezek a’ kalapács csapásainak sem engednek. Ezen utóbbiakat nem lehet kibontani. Az elsőknél lehet ugyan betű nyomokat látni, hanem olly ritkán lehet rajok ismerni, hogy egybefüggésük olvashatlan. A’ szer, mellyel írattak, hogy mai nyelvünket alkalmazzuk, fejér tinta volt. Csupán a’ czímeket lehetett megfejteni, mivel nagyobb betűkkel voltak irva. Nem lehet tagadni, hogy ezen találmány által az emberi elmének élességét nagy próbára tették , ’s a’ tekercsek’ megtekintésénél nem gerjeszt csodálkozást, hogy évtizedek folytak le, mig czélszerű módot fedeztek fel felbontásukra ’s megfejtésükre. Legelősszer Paderni Camillo’ kezébejutottak, ki maga idejében hires régiségbúvár volt; több próbatételeket tett, hogy legolvashatóbbakká tehesse, hanem 1753ban Febr. Sán irtt levelében nyilván megvallotta, hogy néhányat süker nélkül próbált megnyitni. Végre sok füstbe ment próba után nem tudott mást tenni, mint a’ tekercseket széltében síkokra vagdalni, ez által legalább azt nyerte, hogy minden tekercsnek végét elolvashatta, mivel többnyire ezen tekercsek fára vannak feltekerve, mellyről a’ szétvagdalásnál elváltak, és igy a’ végükön olvashatókká lettek. Azonban ez semmi nyereséget sem hajtott, sőt a’ tekercsek majd egészen semmivé lettek ; ezen tekercsek’ végsorait köztudomásra bocsátotta, csak az fájlalható, hogy ezen munkálatot 337 görög és IS latin kéziraton vitte véghez. A’ nápolyi régiség búvárok ezen feldarabolt papyrus tekercseket héjaknak, kérgeknek (scorze) nevezik Sokkal szerencsésb volt leleményjével pater Piaggio Antonio, scrittore dei Vaticano, ki III Károly’ kívánságára Rómából idéztetett elő. Erz hihetlen fáradsággal foglalatoskodott a’ felbontás körül, és egy évnek lefolyta múlva annyira jött, hogy egy papyrus tekercsnek fele felbontatott és olvashatóvá tétetett. Ő azon felbontási módnak, mellyet ma javításokkal alkalmaznak, felfedezője ’s melly azon elven épül, hogy a’ kibontott részek legott kemény tömegre ragasztassanak, hogy igy szilárdan egymásba fügve maradjanak. Kár milly együgyű a’ bánásmód, még is felette bajos, előszemmeli látás nélkül megfogatot nem is lehet alkotni. A’ mennyiben rajz nélkül lehet tenni, iparkodunk megfejteni. A’ műszernek, melly egy kis szekrényhez hasonló, alsó fa lapjában két szóf van beeresztve, ezeknek felső végén két réz félgyűrű van csinálva. Ezen vastag papiros fekszik ’s rajta pamuton nyugodva a’ papyros tekercs. A’ tekercs egyszersmind két szalagon függ, mellyek a’ felső fa laphoz ugy vannak enyvezve, hogy a’ tekercs felbontását előmozditsák. Az alsó oldalon aranyverő bőröcske van kifeszítve , melly szinte egyszerű műszeresség által felhuzathatik, ’s a’ mellyre a’ papyrus’ egyes részecskéit, tővel megtisztúlt hal enyvel lehet ragasztani. Nagy gyakorlás mellett az illy felbontáshoz még felette nagy türelem is szükséges; órákig lehet a’ vele foglalatoskodó munkásokat nézni, még csak egy betűt bontanak és ragasztanak fel. A’ betűknek lebontásánál a’ legnagyobb bajt a’ tekercseknek majd csak nem porrá vált anyagja okozza, innét számozik , hogy legnagyobb gondosság mellett is hézagoknak kell maradni. Szinte olly nehéz valamelly tekercsnek elejét felfedezni, mivel legtöbbnél, bár milly oldalról szemlélgesse az ember, nem lehet kezdete’ nyomát feltalálni, ’s igy csak találomra fognak a’ munkához, ’s az első sorokat rendszerint elrontják. Tudni való még, hogy a’ sorok a’ tekercsnek nem széltébe, hanem hosszába vannak irva szakaszokban, ugy hogy egy sorban csak kevés szó vagyon ’s ennek folytatása az alsó sorban találtatik. Bár milly kényelmetlen lehetett az illy olvasásmód, minthogy mig a’jobb kézzel felbontatott a’ tekercs, addig a’ ballal összehúzatott. A’ tekercsek csak egy oldalról vannak beírva, csupán egynél nem volt elegendő a’ papyrus az egész munkára ’s azért a’ másik oldalt is használták. Ezek ezen kibontási módnál természetesen a’ felragasztás által elvesztek. Ha két vagy három oldal fel van feszítve, tehát levágják. Ezután rajzoló’ kezébe jutnak, ki facsimilet készít, a’ tudós magyarázók ezt az eredetivel egybehasonlítják ’s az apró hézagokat gyanúlag iparkodnak kipótolni. Végre a’ rajzot rézbe metszik, mellyen a’ gyanúlagos állítások az originalba kitétetnek.