Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-03-11 / 11. szám

csupán a’ régiség’ tudományra dicserhetik, hogy azon teker­cseket ritkaságai között mutathatja. 1752ik esztendőnek vége felé volt, midőn a’ herculanumi ásások közben a’ casa di campagnának egy oldalépű­letében pa­pyrus tekercsekre akadtak. A’ szoba, mellynek padlatja mo­­saik volt, nem volt tagos, két férfi kiterjesztett karokkal az ol­dalfalakat könnyen elérhette. A’ falaknál szekrények állottak, m­indenike mintegy­ hét lábnyi magasságú, közepette a’ szobá­nak egy elkülönözött szekrény állott, mellyet körüljárni lehe­tett, ’s ebben hevertek a’ tekercsek. A’ szekrények fája már szénné változott volt ’s mihelyt hozzá nyúltak, porrá lett. Ne­hány töredékei ezen szekrényeknek félretétettek. Azon körül­mény, hogy a’ tekercsek a’ szekrény’ fiókjaiban elosztva ’s bi­zonyos rendben valának, az ásók’ figyelmét felserkentette, ’s nagyobb tekintetre méltókká tette, különben a’ por és omladék között újra eltemettettek volna a’ tekercsek. Ehhez járult még az, hogy a’ tekercsek közűl egyet az ügyetlen munkások a’ földre ejtettek, és ez darabokra tört, egy másik felemelt be­lőle egy darabot ’s fáklyavilágnál jobban megszemlélte ’s betű­ket vett rajta észre; egy részét a’ tekercseknek kivitték Ná­polyba, az ásások igazgatójának átadták és igy egy kézből másba jutván, már nagy része összetöretett, mig ezen kincset tudósok kerítették hatalmukba ’s ezen töredékeny találmánnyal finomabban bántak. Ugyan azon casa di campagna’ belső csar­nokában később más tekercsek találtattak apró, könnyen hord­ható szekrényekben. A’ felfedezett papyrus tekercsek’ mennyi­sége az academia ercolanesebe letétettek. Jelenleg az úgy ne­vezett officina dei papyri négy tagas szobában találtatik a’ real museo borbonico-ban Nápolyban. A’ milly örvendetes vala átaljában ezen találmány, olly szomorú ’s kedvetlenítő vala azon állapot, a’ mellyben felfedez­tettek. Külső tekintetükre ezen tekercsek felette hasonlítanak szénné vált fához, hosszában egy lábnyiak. Az ember megijed, ha meglátja, ’s meg nem foghatja, miként lehet olly sötét tö­megből csak egy szót is kifejteni. A’ keskenyebb tekercsek’ szélessége 130 párisi, a’ szélesebbeknél 170 párisi vonalra ter­jed. A’ hossza, ha lesodortatnak, különféle, a’ leghosszabb eddig 92 párisi láb volt. Szilárdságukra nézve is nagy kü­lönbség van közöttük : nagyobb része felette töredékeny ’s csak nagy figyelemmel lehet velök bánni, nehogy a’ bontogatok’ ke­zébe porrá váljanak, mások ellenben kő kemé­nységüek, ’s mig amazok a’ legcsekélyebb szelletnél szertehalnak , ezek a’ kala­pács csapásainak sem engednek. Ezen utóbbiakat nem lehet ki­bontani. Az elsőknél lehet ugyan betű nyomokat látni, hanem olly ritkán lehet rajok ismerni, hogy egybefüggésük olvashat­­lan. A’ szer, mellyel írattak, hogy mai nyelvünket alkalmaz­zuk, fejér tinta volt. Csupán a’ czímeket lehetett megfejteni, mivel nagyobb betűkkel voltak irva. Nem lehet tagadni, hogy ezen találmány által az emberi elmének élességét nagy próbára tették , ’s a’ tekercsek’ megte­kintésénél nem gerjeszt csodálkozást, hogy év­tizedek folytak le, mig czélszerű módot fedeztek fel felbontásukra ’s megfej­tésükre. Legelősszer Paderni Camillo’ kezébe­­jutottak, ki maga idejében hires régiségbúvár volt; több próbatételeket tett, hogy legolvashatóbbakká tehesse, hanem 1753ban Febr. Sán irtt le­velében nyilván megvallotta, hogy néhányat süker nélkül pró­bált megnyitni. Végre sok füstbe ment próba után nem tudott mást tenni, mint a’ tekercseket széltében síkokra vagdalni, ez által legalább azt nyerte, hogy minden tekercsnek végét elol­vashatta, mivel többnyire ezen tekercsek fára vannak felteker­ve, mellyről a’ szétvagdalásnál elváltak, és igy a’ végükön ol­vashatókká lettek. Azonban ez semmi nyereséget sem hajtott, sőt a’ tekercsek majd egészen semmivé lettek ; ezen tekercsek’ végsorait köztudomásra bocsátotta, csak az fájlalható, hogy ezen munkálatot 337 görög és IS latin kéziraton vitte véghez. A’ nápolyi régiség búvárok ezen feldarabolt papyrus tekercse­ket héjaknak, kérgeknek (scorze) nevezik Sokkal szerencsésb volt leleményjével pater Piaggio An­tonio, scrittore dei Vaticano, ki III Károly’ kívánságára Ró­mából idéztetett elő. Erz hihetlen fáradsággal foglalatoskodott a’ felbontás körül, és egy évnek lefolyta múlva annyira jött, hogy egy papyrus tekercsnek fele felbontatott és olvashatóvá tétetett. Ő azon felbontási módnak, mellyet ma javításokkal alkalmaznak, felfedezője ’s melly azon elven épül, hogy a’ ki­bontott részek legott kemény tömegre ragasztassanak, hogy igy szilárdan egymásba fü­gve maradjanak. Kár milly együgyű a’ bánásmód, még is felette bajos, előszemmeli látás nélkül meg­­fogatot nem is lehet alkotni. A’ mennyiben rajz nélkül lehet tenni, iparkodunk megfejteni. A’ műszernek, melly egy kis szekrényhez hasonló, alsó fa lapjában két szóf van beeresztve, ezeknek felső végén két réz félgyűrű van csinálva. Ezen vastag papiros fekszik ’s rajta pamuton nyugodva a’ papy­ros tekercs. A’ tekercs egyszersmind két szalagon függ, melly­ek a’ felső fa laphoz ugy­ vannak eny­vezve, hogy a’ tekercs felbontását előmozditsák. Az alsó ol­dalon aranyverő bőröcske van kifeszítve , melly szinte egyszerű műszeresség által felhuzathatik, ’s a’ mellyre a’ papyrus’ egyes részecskéit, tővel megtisztúlt hal enyvel lehet ragasztani. Nagy gyakorlás mellett az illy felbontáshoz még felette nagy türelem is szükséges; órákig lehet a’ vele foglalatoskodó munkásokat nézni, még csak egy betűt bontanak és ragasztanak fel. A’ betűknek lebontásánál a’ legnagyobb bajt a’ tekercsek­nek majd csak nem porrá vált anyagja okozza, innét számo­zik , hogy legnagyobb gondosság mellett is hézagoknak kell maradni. Szinte olly nehéz valamelly tekercsnek elejét felfe­dezni, mivel legtöbbnél, bár milly oldalról szemlélgesse az ember, nem lehet kezdete’ nyomát feltalálni, ’s igy csak talá­lomra fognak a’ munkához, ’s az első sorokat rendszerint el­rontják. Tudni való még, hogy a’ sorok a’ tekercsnek nem széltébe, hanem hosszába vannak irva szakaszokban, ugy hogy egy sorban csak kevés szó vagyon ’s ennek folytatása az alsó sorban találtatik. Bár milly kényelmetlen lehetett az illy ol­vasásmód, minthogy mig a’jobb kézzel felbontatott a’ tekercs, addig a’ ballal összehúzatott. A’ tekercsek csak egy oldalról vannak beírva, csupán egynél nem volt elegendő a’ papyrus az egész munkára ’s azért a’ másik oldalt is használták. Ezek ezen kibontási módnál természetesen a’ felragasztás által el­vesztek. Ha két vagy három oldal fel van feszítve, tehát le­vágják. Ezután rajzoló’ kezébe jutnak, ki fac­similet készít, a’ tudós magyarázók ezt az eredetivel egybehasonlítják ’s az apró hézagokat gyanúlag iparkodnak kipótolni. Végre a’ rajzot rézbe metszik, mellyen a’ gyanúlagos állítások az originalba kitétetnek.

Next