Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-11-25 / 48. szám

48vk Szám. Péntek, November 25en 1836. LITERATÚRAI LAPOK Harag és párt nélkül. K­ÖNYVBIRÁLAT. Kritikai papok­. Kiadja Bajza. IV. Füzet. Pest(en), 1834. Ifj­abb Kilián György könyváros’ tulajdona. (Nyom­t. Budán a* magyar királyi egyetem’ betűi­vel.) 121. 166. 1. Árra 54 kr. p. p. (F . I . t a­t­á­s.) Ez a’ dolgot csupán a’ Muzárionban venni észre , és csupán ezt kárhoztatni érte, valamint nagy tapasztalatlanság, úgy igazságtalanság is. Hát már a’ magyar poésis’ kézi könyvét, mert az, néhány kevés újakon kívül, régen ismert munkákat nyújtott, megvessük vagy kárhoztassuk é? Milly balgatagság ’s igazságtalanság volna ez ! — Mi szükség volt , ezen okfő szerint, a’ Kisfaludy Károly’ munkáit is tíz kötetben adni, ho­lott a’ még nem ismerteket egy kötet is befoghatta volna? mi szükség volt Vörösmartynak munkáit öszveszedni, holott azo­kat különösen, vagy a’ magyar’ folyóiratok’ valamelyikében, akárki olvashatta? Ezek igazán „parányi bibelődések“, mikor valaki másban aggatódzik , a’ nélkül , hogy okoskodásának kö­vetkezéseit, nagy logikája mellett is, elláthatná. Minden rész­rehajlóban olvasó láthatja,­­ hogy ezen uj folyamnak egyik fő szempontja a’ kritika, theoriában ’s példákban, és a’ kez­detben felvett szellemhez képest, mellette és ellene (pro et contra). Ezért vannak itt öszvegyüjtve azok , miket e’ czél- Га az érdemes szerkesztett­ szükségeseknek és hasznosoknak írétt, ’s a’ kik közölök némelly czikkelyeket már láttak vagy bírnak , azok megmentetnek a’ másutt keresgéléstől, a’ kik pe­dig ellenkező esetben vannak (és a’ nagyobb részt bizonnyal ezek teszik), azok önrészükről egészen uj és a’ fenforgó tárgy­ra nézve igen hasznos értekezéseket nyernek; annyival inkább, mivel épen most foly a’ kritika’ és nem kritika’ küzdő ideje. Ez tehát koránt sem eltévesztett irány, mint Bajza véli­; ha­nem liter atillánk’ mostani állapotához alkalmaztatott munkál­kodás. Hibának állítja Bajza azt is, hogy a’szerkesztett az elő­adott különféle nézetekhez a’ maga avro’t és fa­ját is világosan és hatalmasan hozzá nem ragasztja. Illy haszontalanság józan eszű embernek eszébe sem jut , mert hiszen Szemere szintúgy elmondja a’ magáét, csak hogy annak tulajdonítani nem akar, mint a’ másokénak , hanem az ítéletet és használást az olvadó’ szabadságára és belátására hagyja. Hogy ez a’ dolognak va­lamit árthatna, az csupa képzelődés, mert ha például Szemere, mint szerkesztető igy fejezné ki magát: ,,Ezeket írják dolgozó társaim a’ tárgyról, de én nem úgy, hanem igy tartom ’s a’ t.“ következnék e abból, hogy neki van igaza, vagy hogy épen az ő véleményéből lehetne megtudni, mellyik már igaz a’ sok kö­zött? Hiszen aestheticussá nem csak egyetlen egy nézet mel­lett lehet az ember; az pedig, hogy olvasóink’ nagyobb serege, aesthetikai tárgyakban még csak járni tanuló gyermek ’s ha azt akarjuk, hogy járni jól is és minél hamarabb is megtanuljon, kézen (vagy mint alább magyaráztatok: authoritással) kell vezet­nünk; ismét csupa képzelődés, a’ mit meg is kellene mutat­ni. Annyi bizonyos, hogy a’ kik olvasóink közzűl igazán csak járni tanuló gyermekek, azok’ számára a’ Muzárion nem íra­tott, de azok a’ Muzáriont nem is olvassák. Nagyobb nyomatékos előttem Bajzának azon ellenvetése, (ámbár az álnevek’ pártolójától méltán különösnek tetszhetik), hogy Szemere a’ dolgozások’ szerzőjit meg nem nevezi, mert ezeknek titkolását múlhatatlan!?] szükségesnek nem tartom, és csekélyebb kárnak ítélem azt a’ részrehajlást, mellyet némel­­lyekben a’ szerzők’ megnevezése gerjeszthetne, mint azt a’ ho­mályt , mellyet azok elhallgatása sok helytt elkerülhetetlenül szül. —■ Valami felségeset akart mondani Bajza, midőn igy szól: „Hol okok vannak, ott nincs kény’ uralkodása, hanem észe, melly örökké despotisált mióta világ áll ’s örökké fog, ’s óhaj­tanunk kell, hogy fogjon“; ’s szokása szerint nem vévé észre, miilyen balgatagságot mondott, ’s egyszersmind miilyen hatal­mas csapást adott önmagának ’s kritikai bajtársainak is. Mert ha az első tétel igaz, úgy megfordítva is igaz leszen ez: „Hol okok nincsenek, ott nincs ész’ uralkodása, hanem kényér, ’s melly sanyarú sententiát mond ekkor tudtán kívül Bajza önma­gára, Toldyra ’s más hasonlókra, kik másokat minden legki­sebb megmutatás vagy minden okok nélkül kontároknak ’s tu­datlanoknak kiáltanak. Mi illeti a’ despotismu­st, óhajtani azt, még ész’ despotismusát is, csak kurta látású, vagy szívetlen emberhez illik , ki a’ tökélyt és igazságot a’ mások’ pajkos ta­posásában helyheti, mint a’ Kritikai Lapok’ érdemes bajnokai, de a’ mitől az igazi mivelt eszű ember undorodik. Hogy az ész örökké despotisált mióta világ áll, az nem igaz, kive­vén az okos ravaszokét az együgyű tudatlanokon, de a’ miről itt szó nem­ lehet. *) Az észnek szabadsága ’s jussa van igen is, mindent megvizsgálni, és a’ maga látásait okoknál fogva igazaknak tartani , sőt mások előtt is igazaknak állítani ! *) Rec. feledi a’ recensensi magas tiszt elsőségeit. Ki magát is egyszer birói székbe helyheti, annak a’ többi irói se­regét szegény bűnösök gyanánt szabad tekinteni. Vala­mennyi iró , mind alattvalója a’ s­ecensensnek ’s ha kit dícsér vagy gyaláz, czirálgat vagy lever, kegyelmébe fo­gad vagy halálra ítél , tettének okát adni nem tartozik. Elég ha magas tisztének ’s igazának érzetében ezt feleli: tel est notre bon plaisir ! —

Next