Lobogó, 1961. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-05 / 27. szám
A nyersolaj származékok viztágítási, kenési és üzemanyagként való felhasználása nagyobb mértékben csak az elmúlt évszázad végén kezdődött. A XX. század hajnalán már a kísérleteket végezték az első robbanómotorokkal, amelyek sokkal alkalmasabbnak tűntek a járművek meghajtására, mint a korábbi gőz vagy villanymotorok. Az olaj jelentősége a haditechnika területén azonban csak az első világháború során nőtt meg: olajra volt szükség a gyalogság sorozatlövő fegyvereinek és a tüzérség lövegeinek kenéséhez, az új típusú hajók és tengeralattjárók kazánjainak fűtéséhez és benzinre a repülőgépek és harckocsik motorjaihoz. Az olaj, az acél, a gumi és a villamosságnak a haditechnikában való alkalmazása után igen nagy jelentőségre tett szert a hátország, mint anyagellátó és utánpótlási bázis. Egyre nagyobb szerepet kapott a hadviselő tömbök elszigetelésének a módszere, mellyel a külföldi nyersanyag-ellátást igyekeztek megakadályozni és ezzel az illető ország hadviselési képességét csökkenteni. A haditechnika fejlődésével egyre nagyobb szerepet kaptak és kapnak a gépi meghajtású harc- és szállító járművek, egyre jobban nő ezek üzemanyag szükséglete. Legjellemzőbb erre, hogy a második világháború szárazföldi, légi és tengeralattjáró erőinek fő stratégiai feladata az olajlelőhelyek, finomító berendezések, olaj és benzinszállítmányok elfoglalása illetve elpusztítása. A fasiszta hadvezetőség például elsőrangú feladatnak tekintette a Szovjetunió Fekete- és Káspi tengeri olajlelőhelyeinek elfoglalását, a szövetséges államok olajszállító hajókaravánjainak elpusztítását, a szövetséges erők viszont egész repülőhadosztályokat vetettek be a német hadigépezetet mozgató romániai (ploesti) olajlelőhelyek vagy akár a Soroksári úti olajfinomító megsemmisítésére. A mai haditechnika folyamatos üzemanyag ellátás nélkül használhatatlan ócskavas, mert például egyetlen többmotoros, hőlégsugárhajtóműves bombázórepülőgép néhány órai repüléséhez is négy tartálykocsi keroténre (finomított petróleum) van szükség. Ezért a fejlett államok olajtermelése hihetetlen ,arányokat ölt: évi többszáz millió tonnára rúg. Hihetetlen jelentőségre tettek szert az olajlelőhelyek és igen bonyolulttá teszi a helyzetet az, hogy a Szovjetunión kívül csak néhány állam képes — országon belüli termeléssel — olajszükségletének fedezésére. A gyarmatosítás modern szakaszában már elsősorban nem az élelmiszer vagy gumiültetvények, hanem az olajforrások és az olcsó helyi munkaerő jelenti a legfőbb hasznot a nyugati államoknak. Ezt magyarázza az a tény, hogy a közelkeleti államok 1957. évi olajtermelése 26 milliárd litert tett ki, ami a világ olajtermelésének körülbelül 70 százaléka. Nyugat-Európa olajfogyasztásának 90 százaléka innen származik. Érthető tehát a nyugati hatalmak görcsös ragaszkodása Szaud- Arábia, Irak, Irán és Kuwait olajmezőihez. Szahara olajkincseiért pedig Franciaország folytat évek óta háborút. 1957-ben, amikor Anglia és Franciaország támadást intézett Egyiptom ellen és ez a Szuezi csatorna eltorlaszolását és a Szíriai olajvezetékek felrobbantását váltották ki: a két fenti ország élete az olajellátás hiányában napokon belül megbénult volna, ha az USA nem segíti ki őket napi 2 millió liter olaj átszállításával. Most, amikor a látszat-függetlenséget élvező, de valójában továbbra is angol uralom alatt álló Kuwait ügye került napirendre (Irak bejelentette, hogy Kuwait területét sajátjának tekinti) tudjuk, hogy miért riadóztatták Anglia egész abban a térségében tartózkodó haderejét. Kuwaitban a világ jelenlegi olajkészletének 20 százaléka található, és az angolok igen jelentős összegeket fektettek be a kincs kiaknázására. A kuwaiti olaj nélkül Anglia ipara és közlekedése, haditengerészeti és légiereje mozdulatlanságra lenne ítélve és az angol üzleti köröket igen jelentős anyagi veszteségek érnék. A brit és nyugati imperialista köröknek azonban számolnia kell azzal, hogy a jelenleg még félgyarmati országok is belátható időn belül függetlenné fognak válni politikai, gazdasági téren egyaránt. És ebben az esetben a nyugati országok olajellátása nyilvánvaló, hogy csak békés körülmények között, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásával lesz lehetséges. Ez a tény pedig a háború veszélyének csökkentését fogja jelenteni ebben a korszakban. S. L. Olaj... olaj. Fúrótornyok emelkednek szerte az egész világon, a sarki hómezőktől a forró Szaharáig Olajjal működnek a harckocsi motorok ... és kerotén röpíti a büszke repülőgépeket .