Lobogó, 1963. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-22 / 21. szám
C I M O L D ALÜNKO N ..Fiatalság, ]!)(.:" Esztergályos Cecília, a pécsi balett-együttes táncosnője (écsi riportunk a 6—7. oldalon) Szilvási Z. Kálmán felvétele E heti számunk tartalmából Áll a vásár 4—5. oldal A lánctalpas traktortól a T—54-ig 10—11. oldal Hetven milliárd dollár 12—13. oldal A „tanárgyárban” 16-17. oldal Felejthetetlen 90 percek című új sportriport sorozatunkról 19. oldal LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség képes hetilapja. — Főszerkesztő: Gál András. Szerkesztő: Szabó György. — Szerkesztőség: V. Beloiannisz utca 18. Tel.: 121— 780, 121—884. — A kiadásért felel: Kádár Albert, az MHS Rákóczi Lapkiadó Vállalat igazgatója. —632310/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a lakhely szerint illetékes helyi (Budapesten a kerületi) postahivataloknál és a kézbesítőknél Index szám: 25 503 A 24. OLDALON — Hófehér csontvázka áruld el nekem... — hogy mit árul el, azt megtudják a 16— 17. oldalon A „tanárgyárban” című TF riportunkból. (Szilvágy Z. Kálmán felvétele) 30(illisr)kell Meglehet, hogy éppen az Ünnepi Könyvhét megnyitásának estjén hangzik fel egyik színházunk színpadán a keserű-indulatos felkiáltás: „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!" Tempefői hangján Csokonai Vitéz Mihály szavai ezek. Ebben a felkiáltásban ott rezeg a kiábrándultság és a meg nem értettség. Csokonai Tempefői sorsában a maga életét állítja elénk. Megmutatja, hogy a feudális Magyarország felvilágosodást elutasító, külföldet majmoló nagyurai, miként tették koldussá a költőt. De erre találunk példát közelebb is. A felszabadulás előtti könyvnapok is erről beszélnek. Hangosan átszól hozzánk a kor, amikor a könyvkereskedők és antikváriusok az eladatlan könyveket rakták ki az üzletük elé állított asztalokra. Vevőt reméltek, legalább ünnepnapon. Szerencsénkre és örömünkre ez már a múlté. A mi Ünnepi Könyvheteink egészen mások. Ha májusban, a tavasz virágaival egyidőben, nyitnak a tarka könyvsátrak, nem kell tartanunk attól, hogy a sok szép, hasznos könyv eladatlan marad. A fővárosban és vidéken egyaránt nagy az érdeklődés. Most 64 új mű jelenik meg 750 ezer példányban: verseskötetek, novellák, regények és útleírások. A kiadott könyvek közül huszonkilenc élő magyar író alkotása, örvendetes szám ez. Még szívderítőbb néhány verseskötet, regény első oldaláról azt olvasni, hogy második kiadás. Ez arra figyelmeztet, hogy az olvasók száma több, mint a kiadott könyveké. A nálunk nemcsak ezen az ünnepen, hanem úgyszólván az év majdnem IV minden napján vásárolnak könyveket. Nyáron, télen, az esztendő minden szakában. Hozzá tartozik az élethez: a pihenő ember könyvvel szórakozik, a nyaraló örömét leli benne, a tanuló gyarapodik általa, az ajándékozó könyvet ad. Olvasó nemzetté lettünk. A mai fiatalok talán nem is sejtik, legfeljebb hallomásból tudják, hogy egykor ebben az országban mily nagy volt az írni-olvasni nem tudók száma. Mondhatnák, hogyha mindig vásárolnak könyvet, akkor mire a könyv ünnepe? Ilyenkor találkozik az olvasó az íróval. Ilyenkor mondják el az üzemi dolgozók, a falusi emberek az alkotóknak, hogy mit tartanak jónak, követendőnek és mit elleneznek. Ezen az ünnepi héten köszöntünk mindenkit, aki hozzájárult munkájával a nemes célhoz. Köszöntjük az olvasókat, az írókat, az illusztrátorokat, a lektorokat, a könyvkötőket, a nyomdászokat és a könyvesboltok eladóit — a könyv, a kultúra győzelmes harcának ismert és névtelen „katonáit?’. Kárpáti György