Lobogó, 1964. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-10 / 24. szám

„Haditanács”: az egyik laptudósító nevezte így el azt a „szuper-titkos” értekezletet, amelyet Honoluluban tartottak közvetlenül Johnson elnök utasítására a legmagasabb rangú amerikai diplomáciai és katonai vezetők. „Haditanács”: ez a megjelölés a lehető legtökéletesebben fejezte ki a lényeget — így azután az amerikai és a nemzetközi sajtóban órákon belül „polgárjogot” nyert a szó idevágó alkalmazása, s a lapokban a téma végig így „futott”: a „honolului haditanács”. Ott pedig a téma végig egyetlen egy komplexum volt: mi a helyzet Délkelet-Ázsiában és mit kellene tennie az Egyesült Államoknak, hogy a mérleget a maga javára billentse, hogy „úrrá legyen a csődtömegen” és „kikecmeregjen a zsákutcából?” „Félig vagy egészen negatív“ magatartás... Washington diplomáciája és stratégiája nem talál kivezető utat a délkelet-ázsiai zsákutcából. Reménytelen a katonai helyzet Dél-Vietnamban, visszájára sült el a Laoszban végrehajtott „burkolt puccskísérlet”, növekednek az ellentétek a SEATO-n belül, s az Egyesült Államok két, e térségben nagy tapasztalatokkal rendelkező nyugat-európai szövetségesétől támogatás helyett „félig vagy egészen negatív” magatartást kap. A „félig negatív” választ London adja. William Bundy, a távolkeleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkár, aki Londonon át érkezett Honoluluba közölte, hogy a brit kormány „bár elvileg rokonszenvezik” az Egyesült Államok törekvéseivel, „sajnos gyakorlati támogatásra képtelen”, mert Délkelet-Ázsiát illetően lekötik Malaysiával kapcsolatos saját problémái. A másik szövetséges, de Gaulle párizsi kormánya még elvi rokonszenvre sem hajlandó: nyíltan hirdeti az amerikai politikával szembeni ellenkezését, sőt, megvetését. Franciaország tüntető módon nem volt hajlandó aláírni áprilisban a SEATO tanácsülésének záróközleményében a Dél-Vietnamra vonatkozó passzust, az ENSZ-ben Kambodzsa mellett lépett fel az amerikai—délvietnami agressziók Biztonsági Tanács-beli vitája során, most pedig vendégül látja Norodom Szihanuk kambodzsai államfőt. Annak bizonyságára pedig, hogy itt nemcsak szóbeli támogatásról van szó, a minap nagy francia fegyverszállítmány érkezett Paom Penh-be, Kambodzsa fővárosába. Harckocsik, terepjáró gépkocsik, sugárhajtású repülőgépek alkották a párizsi küldemény zömét. S pontosan akkor, amikor a honolului „haditanács" az okmányok és térképek fölé görnyedt, Párizsban ünnepélyesen fogadták Souphamaker tábornokot, a SEATO thaiföldi főtitkárát. Souphamaker Washingtonon és Londonon át érkezett. A veszettek „totális megoldást”” követelnek Ezek az események az amerikai elnökválasztási küzdelem fokozódásával párhuzamosan zajlanak. A délkelet-ázsiai csődtömeg egyre inkább a legfontosabb fegyverré válik a Johnson-kormányzat megbuktatására törő republikánusok, a „Goldwater szenátort elnökkért mozgalom, a veszettek mozgalma kezében. Miután a kormány elveti az egyetlen járható utat, a békés megoldás útját, a szélsőséges erők nyomása egyre nő. Ők „totális megoldást” követelnek: taktikai atomfegyverek bevetését, hadjáratot Észak-Vietnam ellen. Goldwater receptje például: „alkalmazzon az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket a dzsungelén keresztül vezető ösvények menti fák lombtalanítására” és „hagyományos fegyvereket északvietnami hidak, utak és vasutak szétrombolására". Hanson Baldwin, a New York Times katonai szakértője felfedte: ez nemcsak egy demagóg politikus lázálma, hanem voltaképpen befolyásos katonai személyiségek ötlete. 1960-ban az „Air University Quarterly Review” című, s a légierők hivatalos folyóirataként ismert lapban Frederic H. Smith tábornok, az USA Európában állomásozó légierőinek akkori főparancsnoka hosszasan fejtegette, hogyan lehetne nukleáris fegyvereket felhasználni „hegyeken, völgyeken, mocsarakon átvezető utak lezárására”. Szerinte egy 20 000 tonnás nukleáris bomba lezúdításával 8000 láb körzetben az erdőség teljesen kiirtható. És ez még olcsó is! Mert: „ha hasonló hatást akarunk napalmmal elérni, ahhoz F—100-as vadászbombázóknak 8 ezer felszállásra lenne szükségük és mindegyik alkalommal négy, 120 gallonos ledobható tartályt kellene magukkal vinniük. Nemcsak, hogy 32 000 tartályt kellene a hadműveletek helyére számtani, hanem 12,5 millió kilogramm napalmra is szükség lenne, a 8 ezer felszálláshoz szükséges üzemanyagon kívül.. ” Ebben az okfejtésben nem az az érdekes, hogy 1960-ban megjelent, hanem az, hogy 1964 közepén úgy idézik, mint napjainkban megfontolás alatt álló javaslatot. Visszatérés a szakadékpolitikához A Pentagonhoz közel álló források szerint a vezérkar jelentős körei is a kalandor tervek mögé állnak. És számítani lehet rá, hogy a szélsőséges erők, a „veszettek” nyomása most még keményebbé válik. Az USA egyik legfontosabb államában, a fegyverkezési ipar központjában, a hradi megrendelések listáján, első helyen álló Kaliforniában ugyanis Goldwater nyerte a republikánusok próbaválasztását, nagy ugrást téve ezzel a párt elnökjelöltségének megnyerése felé. Ennek az eredménynek elsősorban pszichológiai következményei lesznek: a „veszettek” máris azt hirdetik, hogy „az amerikai nemzet nagyarányú támogatását élvezik”, amikor követelik a visszatérést a „szakadékpolitikához”, sőt, amikor magát a szakadékba ugrást sürgetik. Johnson elnök a napokban szükségesnek látta, hogy gyorsan reagáljon Melvin Laird köztársasági párti képviselő nyilatkozatára, amely egy nappal előbb hangzott el, s amely szerint: „A kormánynak az az álláspontja, hogy Észak-Vietnam ellen vonuljon és mi most már hozzáfogtunk az előkészületekhez. Ezek az előkészületek már néhány hónapja tartanak ...” Az elnök cáfolja ezt és az olyan híreszteléseket, hogy a kormánynak ilyen szándékai lennének. Mindenesetre a következő hetek, hónapok megmutatják majd, hogy Johnson elnök és kormánya tud-e és akar-e ellenállni ennek a nyomásnak , vagy pedig a zsákutcából úgy akar kijutni, mint az egyszeri gépkocsivezető, aki nem fordult meg, hanem nekirohant a zsákutca végén meredő falnak... Magyari Pál ezredes, Haditanács Honoluluban Dél-vietnami lég- Hrc védelmisták harca HH amerikai repülő- Ml gépek ellen ... SH katonai kommentátora írja: SHfiuK» E Huu^trej no-n | -Quoj jjmiiazoA n g •^oiuoq^j jo]í-bx g S3 J3jZSTU[Ulá3n g -peq BjeuivtsPiv g Amihez az amerikaiak segédkezet, irányítást nyújtanak: tűz, pusztulás, nyomor... A felszabadító ■ mozgalom katonái itt az erdőből tü Kelnek egy ameri- Hkai H—21 típusú ■ helikopterre .