Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 2. szám

dokumentumaiból: II. Pártgyű­lés angyalföldön 1945. JANUÁR 18. A szovjet hadi­jelentésből: „Budapesten a 2. Ukrán Hadsereg­csoport csapatai befejezték a város keleti részének (Pest) megtisztítását az ellenségtől, s körülbelül 5000 vá­rosi háztömböt elfoglalva elérték a Duna partját. Ilyen módon csupán a város kisebbik, nyugati fele (Buda) maradt az ellenség kezén. Előzetes adatok szerint a Budapesten bekerí­tett ellenséges csoport felszámolására irányuló harcok ideje alatt 1944. de­cember 28-tól 1945. január 18-ig a 2. Ukrán Hadseregcsoport csapatai fogságba ejtettek 59 390 német és magyar katonát és tisztet, s ebből 20 000-et január 18-án. A hadifoglyok között van a 10. magyar gyalogos hadosztály parancsnoka, törzskarával.'' Pest, a balparti városrész tehát fel­szabadult. A hitleristák és nyilas cinko­saik szörnyű pusztítást végeztek, mi­előtt átvonultak Budára, hogy ott foly­tassák a céltalan, értelmetlen ellenál­lást. A január 17-ről 18-ra virradó éj­szaka felrobbantották a főváros még épen maradt hídjait, a Boráros térit, az akkori Ferenc József hidat (ma Szabad­­ság-híd), az Erzsébet-hidat és a Lánc­hidat. A pesti elektromos műveket is tönkretették, robbantották, s a Vízmű­vek felrobbantását is csak azért nem hajtották végre, mert azt a szovjet csa­patok megakadályozták. A pestiek a felszabadulás első napjai­ban nemigen akartak kibújni a pincék­ből. Budáról lőtték az odaszorult fa­siszta csapatok Pestet, s különben is: annyira reménytelennek, kilátástalan­nak látszott minden. Nincs élelem. A házak romokban. Az épen maradt laká­sokon sincsen ablak, s nincs ablaküveg. Az üzletek kifosztva. Nincs villany, nincs víz. Nincs gyógyszer, a kórházak­ban üres levest adnak, azt is csak nap­jában egyszer, s az orvosok gyertya- és petróleumfény mellett operálnak, s nem tudják megröntgenezni a betegeket. Nincs tüzelő. A Tisza Kálmán téren (ma Köztársa­ság tér) azonban már Pest felszabadulá­sának napján felkerült az egyik házra, ahol azelőtt a Volksbund hazaáruló 5. hadoszlopos bandája székelt, egy tábla: „Magyar Kommunista Párt”. A NEGYEDSZÁZADOS ILLEGALI­TÁS után végre szabadon tevékenyke­dő kommunisták ebben a kilátástalan­nak látszó helyzetben sem veszítették el a fejüket. Megjelent az első kommunista röp­cédula. Kezdetleges nyomdatechnikával készül, de megmutatja Pest lakóinak, hogy most a legfontosabb: „Ha élni akarsz, költözz fel a pincéből, mosakodj, takaríts, dolgozz! Magyar Kommunista Párt”. És aztán a letépett, uszító fasiszta plakátoktól megtisztított hirdetőoszlo­pokon és házfalakon megjelent az első plakát: „Budapest népei Minden hálánk és köszönetünk a Vörös Hadseregé, amely felszabadított bennünket. A Vörös Hadsereg nem akarta elpusztítani fővárosunkat Nagy­lelkű ajánlatot tett Budapest védőrsé­­gének, amelyben szabad elvonulást biz­tosított minden magyar katona szá­mára. A németek válasza az volt hogy a hadtörténelemben is példátlanul ga­lád módon legyilkolták a fehér lobogós orosz parlamentereket Ekkor indult Bu­dapest igazi ostroma. A fasiszta bandi­ták, Szálasiék tették tönkre fővárosun­kat. Miattuk hever évtizedek munkája romokban. Nincs kenyér, nincs villany, sokunk legközelebbi hozzátartozóját si­ratja. Ily tragikus helyzetben, mint a miénk, nem volt még ország. De élni akarunk és élni fogunk, Budapest is­mét főváros lesz. A szabad, demokra­tikus, független Magyarország fő­városa. Hogy így legyen, könyörtelen harcot kell vívnunk a fasisztákkal. Meg kell valósítanunk a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban kiteljesedő leg­szorosabb nemzeti összefogást, és erőnk minden megfeszítésével kell dol­goznunk hazánk újjáépítésén. E felada­tok elvégzéséhez hív harcba minden igaz magyart a Magyar Kommunista Párt” Január 19-én pedig megjelent a Sza­badság, az első budapesti demokratikus napilap. Szedőgép híján a nyomdászok­nak maguknak kellett forgatniuk a kez­detleges nyomdagép kerekét. De az új­ság mégis megjelent. Első oldalán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front nyilatkozatával: „Hálával és szeretettel köszöntjük fő­városunkban a felszabadító Vörös Had­sereget, amely a náci horda leverésé­vel megszabadított bennünket az elnyo­matás és rabság minden borzalmától és lehetővé tette számunkra, hogy végre szabadon kezünkbe vehessük sorsunk intézését. Soha nem felejtjük el, hogy a Vörös Hadsereg vérét ál­dozta a mi népünk szabadságáért is, ágyúinak pusztító tüzével szétverte a szabadszerető népek bestiális ellensé­gét, a fasiszta reakciót és ezzel szabad utat nyitott azoknak a demokratikus népi erőknek, amelyeknek kibontako­zása és megerősítése lesz az egyetlen biztos záloga a független, szabad Ma­gyarországnak." AZ ANGYALFÖLDI KOMMUNISTÁK már január 18-án meghirdették az első pártgyűlést a Váci út 50. szám alatti párthelyiségben, amely azelőtt az egyik jobboldali párté volt, s amelyet az an­gyalföldi kommunisták lefoglaltak. A Váci úti párthelyiség előtt már másnap hosszú sor kígyózott. A kerületi pártszervezet ugyanis, hogy a környék lakosságának legalább egy tál meleg le­ves jusson, konyhát állított fel a Váci út 50-ben. Néhány elvtárs végezte a hozzá­valók megszerzését. Az éhes emberek árgus szemekkel vizsgálták, hogy minden adagnál a ka­nál egyforma mélyen merüljön a fa­zékba. Egy diáklány, amikor az edényét odanyújtotta, halkan megemlítette, hogy Fehér Lipótnak viszi az ételt. Az ebédosztó elvtársnő ismerte a világhírű matematikust, akit ez a diáklány bújta­tott hetekig a fasiszták vandalizmusa elől, s dupla porb­ó levest mért a lány­nak. Ilyen lehetőség volt akkor a tudo­mány megbecsülésére. Nyefedov elvtárs, a Vörös Hadsereg Budapest Észak-területi parancsnoka a Britannia (ma Béke) szállóban székelt. Magához kérette a kerületi párti­tkárt és a rendőrkapitányt. Mindkettő a kommunisták sorából került ki, mert addig a többi párt emberei még nem kezdték meg tevékenységüket. Nyefe­dov tájékoztatást kért, aztán rögtön egy teherautó lisztet utaltatott ki a kerület lakosai számára. Kérésére másnap nyolcszáz embert szerveztek romeltaka­rításhoz, majd az Elektromos Műveknél megindították az áramszolgáltatást. A Lipótvárosi pályaudvarról egy vagon szenet csak úgy emberi erővel betoltak az Elektromos Művek kazánházához, az Elektromos Művek munkásai még az­nap hozzáláttak néhány fontos épület villanyvezetékének helyreállításához, s másnapra már kigyulladt a fény ezek­ben az épületekben. A MÁR FELSZABADULT budapesti kerületekben sorra alakultak meg a ke­rületi pártszervezetek. Január 22-én, Pest felszabadulása után négy nappal minden kerületben működött már kom­munista pártszervezet. A­ VIII. kerületi pártszervezet alakuló gyűléséről a részt­vevők egyike a következőképpen szá­molt be: „Máig sem tudom, milyen csatorná­kon keresztül jutott le az emberekhez a hír a pártszervezet alakuló ülésének idejéről, akkor, amikor olyan zűrzavar volt. Az utcán életveszélyes volt jár­ni... Ilyen körülmények között egy nap a Vasas Otthonban 400—500 ember jött össze. Az egyik sarokban megkezdtük a párttagok öszeírását. Nagyon nagy volt a nyomás. Kordont kellett közénk von­ni, de a rendet így sem tudtuk fenn­tartani. Ezért felfüggesztettük a beirat­kozást, megállapodtunk, hogy a párt helyisége a Tavaszmező utcában lesz s ott fogjuk felvenni a párttagokat.” A Szabadság című lap útján a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front fel­szólította a főváros már felszabadult népét: „Minden külön intézkedés, a hivata­los szervek rendeleteinek bevárása nél­kül, haladéktalanul jöjjön ki a pincék­ből, hozza lakható állapotba otthonait, takarítsa el a romokat A rablók és fosztogatók, a fasiszta bűnözők ellen szervezzen házőrséget és vegye őket őrizetbe. A vízvezeték- és villanyszerelők kezdjék meg nyomban a víz-, a villany- és telefonvezetékek kijavítását, az or­vosok és gyógyszerészek azonnal szer­vezzék meg a közegészségügyi ellátást." A főváros balparti része már újra éledni kezdett, ízlelgette az új élet ízeit, de a hitleristáknak még mindig nem volt elég az értelmetlen pusztításból. Budán tovább védekeztek a katlanba szorított hitleristák. Hitler új tervet kovácsolt, miután Ko­márom környékén indított ellentámadá­sát feladni kényszerült. A következő támadáshoz a Balatontól északkeletre csoportosította erőit. Az előkészületek nagy titokban folytak. A nácik, hogy a szovjet felderítést megtévesszék, Komá­romban bevagonírozták csapataikat, ki­vitték őket Ausztriába, ahonnan a jugo­szláv határon át kanyarodtak vissza a Balaton partjára. Az újév után megin­dult támadások során nagy vesztesége­ket szenvedett Halálfejes és Viking hadosztályokat ismét kiegészítették, s más SS-hadosztályokat is erre a front­szakaszra irányítottak, öt páncélos hadosztályt szedtek össze, amelyek tá­mogatására nagy rohamlöveg erőket, erős tüzérséget, jelentős gyalogságot és légierőt vontak össze. Azt tervezték, hogy Székesfehérvárt elfoglalják, kijut­nak a Dunához, s a szovjet védelmet kettévágva délről közelítik meg Buda­pestet, s úgy egyesülnek a bekerített csapatokkal. A támadás január 18-án kezdődött. A BALATON ÉS A VELENCEI TÓ KÖZÖTT tombolt a csata. A hitleristák itt ugyan túlerőben voltak, de óriási veszteségeket szenvedtek. A német ka­tonai vezetés Hitler személyes kívánsá­gára tovább erőszakolta a támadást. Három napos elkeseredett harc után Dunapentelénél elérték a Dunát. A hit­leristák örömmámorban úsztak, hiszen a betört német páncélos éknek sikerült kettévágni a szovjet védelmet. A náci harckocsik északnak fordultak és Buda felé törtek. A budapesti katlanba szo­rult hitleristák és nyilasok főparancs­noksága már terveket szőtt a felmentő csapatokkal való találkozáshoz. Elhatá­rozták, hogy a győzelmi díszszemlét a Vérmezőn tartják. És aztán ... Adonytól északra a fa­siszta páncélosok előretörése megakadt a szovjet gyalogság és tüzérség szilárd helytállásán. A támadó ellenség fel­morzsolása megkezdődött. A hitleristák a kudarcok után előbb lemondtak át­törési kísérleteikről, aztán védelembe mentek át. Néhány nap múlva a szov­jet csapatok ismét támadásba lendül­tek, visszaállították a külső bekerítő gyűrűt Budapest körül. Közben, január 20-án Moszkvában aláírták a szovjet—magyar fegyverszü­neti egyezményt. A Pravdának a fegy­verszüneti egyezményről írt cikke meg­állapította: „A MAGYARORSZÁGGAL KÖTÖTT fegyverszüneti szerződés nagy megelé­gedést fog kelteni a szabadságszerető népek és mindazok körében, akik őszin­tén kívánják a hitleri Németország ve­reségét. Egy független Magyarország véget vet a balkáni és Duna-medencei hitleri bűnös politikának és szilárd egyensúlyi helyzetet teremt Európa e rendkívüli fontos részében.” KÖVETKEZIK: „Fogjon fegyvert minden magyar” Dunába roskadt hídroncsok jelezték: így pusztított a fasiszta vandalizmus. Sorra pusztultak el gyönyörű hídjaink az értel­metlen pusztítás őrületében, s elszakadt minden kapocs a főváros két része: Pest és Buda között. A felszabadult nép alkotó­ereje azóta újjáteremtette valamennyi hidunkat, sőt eggyel többet is épített. Utolsóként a szépséges Erzsébet-híd (képün­kön) roncsai helyén, avattuk fel a múlt év novemberében a korszerű, gyönyörű új hidat, a modern Erzsébetet...

Next