Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 2. szám
dokumentumaiból: II. Pártgyűlés angyalföldön 1945. JANUÁR 18. A szovjet hadijelentésből: „Budapesten a 2. Ukrán Hadseregcsoport csapatai befejezték a város keleti részének (Pest) megtisztítását az ellenségtől, s körülbelül 5000 városi háztömböt elfoglalva elérték a Duna partját. Ilyen módon csupán a város kisebbik, nyugati fele (Buda) maradt az ellenség kezén. Előzetes adatok szerint a Budapesten bekerített ellenséges csoport felszámolására irányuló harcok ideje alatt 1944. december 28-tól 1945. január 18-ig a 2. Ukrán Hadseregcsoport csapatai fogságba ejtettek 59 390 német és magyar katonát és tisztet, s ebből 20 000-et január 18-án. A hadifoglyok között van a 10. magyar gyalogos hadosztály parancsnoka, törzskarával.'' Pest, a balparti városrész tehát felszabadult. A hitleristák és nyilas cinkosaik szörnyű pusztítást végeztek, mielőtt átvonultak Budára, hogy ott folytassák a céltalan, értelmetlen ellenállást. A január 17-ről 18-ra virradó éjszaka felrobbantották a főváros még épen maradt hídjait, a Boráros térit, az akkori Ferenc József hidat (ma Szabadság-híd), az Erzsébet-hidat és a Lánchidat. A pesti elektromos műveket is tönkretették, robbantották, s a Vízművek felrobbantását is csak azért nem hajtották végre, mert azt a szovjet csapatok megakadályozták. A pestiek a felszabadulás első napjaiban nemigen akartak kibújni a pincékből. Budáról lőtték az odaszorult fasiszta csapatok Pestet, s különben is: annyira reménytelennek, kilátástalannak látszott minden. Nincs élelem. A házak romokban. Az épen maradt lakásokon sincsen ablak, s nincs ablaküveg. Az üzletek kifosztva. Nincs villany, nincs víz. Nincs gyógyszer, a kórházakban üres levest adnak, azt is csak napjában egyszer, s az orvosok gyertya- és petróleumfény mellett operálnak, s nem tudják megröntgenezni a betegeket. Nincs tüzelő. A Tisza Kálmán téren (ma Köztársaság tér) azonban már Pest felszabadulásának napján felkerült az egyik házra, ahol azelőtt a Volksbund hazaáruló 5. hadoszlopos bandája székelt, egy tábla: „Magyar Kommunista Párt”. A NEGYEDSZÁZADOS ILLEGALITÁS után végre szabadon tevékenykedő kommunisták ebben a kilátástalannak látszó helyzetben sem veszítették el a fejüket. Megjelent az első kommunista röpcédula. Kezdetleges nyomdatechnikával készül, de megmutatja Pest lakóinak, hogy most a legfontosabb: „Ha élni akarsz, költözz fel a pincéből, mosakodj, takaríts, dolgozz! Magyar Kommunista Párt”. És aztán a letépett, uszító fasiszta plakátoktól megtisztított hirdetőoszlopokon és házfalakon megjelent az első plakát: „Budapest népei Minden hálánk és köszönetünk a Vörös Hadseregé, amely felszabadított bennünket. A Vörös Hadsereg nem akarta elpusztítani fővárosunkat Nagylelkű ajánlatot tett Budapest védőrségének, amelyben szabad elvonulást biztosított minden magyar katona számára. A németek válasza az volt hogy a hadtörténelemben is példátlanul galád módon legyilkolták a fehér lobogós orosz parlamentereket Ekkor indult Budapest igazi ostroma. A fasiszta banditák, Szálasiék tették tönkre fővárosunkat. Miattuk hever évtizedek munkája romokban. Nincs kenyér, nincs villany, sokunk legközelebbi hozzátartozóját siratja. Ily tragikus helyzetben, mint a miénk, nem volt még ország. De élni akarunk és élni fogunk, Budapest ismét főváros lesz. A szabad, demokratikus, független Magyarország fővárosa. Hogy így legyen, könyörtelen harcot kell vívnunk a fasisztákkal. Meg kell valósítanunk a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban kiteljesedő legszorosabb nemzeti összefogást, és erőnk minden megfeszítésével kell dolgoznunk hazánk újjáépítésén. E feladatok elvégzéséhez hív harcba minden igaz magyart a Magyar Kommunista Párt” Január 19-én pedig megjelent a Szabadság, az első budapesti demokratikus napilap. Szedőgép híján a nyomdászoknak maguknak kellett forgatniuk a kezdetleges nyomdagép kerekét. De az újság mégis megjelent. Első oldalán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front nyilatkozatával: „Hálával és szeretettel köszöntjük fővárosunkban a felszabadító Vörös Hadsereget, amely a náci horda leverésével megszabadított bennünket az elnyomatás és rabság minden borzalmától és lehetővé tette számunkra, hogy végre szabadon kezünkbe vehessük sorsunk intézését. Soha nem felejtjük el, hogy a Vörös Hadsereg vérét áldozta a mi népünk szabadságáért is, ágyúinak pusztító tüzével szétverte a szabadszerető népek bestiális ellenségét, a fasiszta reakciót és ezzel szabad utat nyitott azoknak a demokratikus népi erőknek, amelyeknek kibontakozása és megerősítése lesz az egyetlen biztos záloga a független, szabad Magyarországnak." AZ ANGYALFÖLDI KOMMUNISTÁK már január 18-án meghirdették az első pártgyűlést a Váci út 50. szám alatti párthelyiségben, amely azelőtt az egyik jobboldali párté volt, s amelyet az angyalföldi kommunisták lefoglaltak. A Váci úti párthelyiség előtt már másnap hosszú sor kígyózott. A kerületi pártszervezet ugyanis, hogy a környék lakosságának legalább egy tál meleg leves jusson, konyhát állított fel a Váci út 50-ben. Néhány elvtárs végezte a hozzávalók megszerzését. Az éhes emberek árgus szemekkel vizsgálták, hogy minden adagnál a kanál egyforma mélyen merüljön a fazékba. Egy diáklány, amikor az edényét odanyújtotta, halkan megemlítette, hogy Fehér Lipótnak viszi az ételt. Az ebédosztó elvtársnő ismerte a világhírű matematikust, akit ez a diáklány bújtatott hetekig a fasiszták vandalizmusa elől, s dupla porbó levest mért a lánynak. Ilyen lehetőség volt akkor a tudomány megbecsülésére. Nyefedov elvtárs, a Vörös Hadsereg Budapest Észak-területi parancsnoka a Britannia (ma Béke) szállóban székelt. Magához kérette a kerületi pártitkárt és a rendőrkapitányt. Mindkettő a kommunisták sorából került ki, mert addig a többi párt emberei még nem kezdték meg tevékenységüket. Nyefedov tájékoztatást kért, aztán rögtön egy teherautó lisztet utaltatott ki a kerület lakosai számára. Kérésére másnap nyolcszáz embert szerveztek romeltakarításhoz, majd az Elektromos Műveknél megindították az áramszolgáltatást. A Lipótvárosi pályaudvarról egy vagon szenet csak úgy emberi erővel betoltak az Elektromos Művek kazánházához, az Elektromos Művek munkásai még aznap hozzáláttak néhány fontos épület villanyvezetékének helyreállításához, s másnapra már kigyulladt a fény ezekben az épületekben. A MÁR FELSZABADULT budapesti kerületekben sorra alakultak meg a kerületi pártszervezetek. Január 22-én, Pest felszabadulása után négy nappal minden kerületben működött már kommunista pártszervezet. A VIII. kerületi pártszervezet alakuló gyűléséről a résztvevők egyike a következőképpen számolt be: „Máig sem tudom, milyen csatornákon keresztül jutott le az emberekhez a hír a pártszervezet alakuló ülésének idejéről, akkor, amikor olyan zűrzavar volt. Az utcán életveszélyes volt járni... Ilyen körülmények között egy nap a Vasas Otthonban 400—500 ember jött össze. Az egyik sarokban megkezdtük a párttagok öszeírását. Nagyon nagy volt a nyomás. Kordont kellett közénk vonni, de a rendet így sem tudtuk fenntartani. Ezért felfüggesztettük a beiratkozást, megállapodtunk, hogy a párt helyisége a Tavaszmező utcában lesz s ott fogjuk felvenni a párttagokat.” A Szabadság című lap útján a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front felszólította a főváros már felszabadult népét: „Minden külön intézkedés, a hivatalos szervek rendeleteinek bevárása nélkül, haladéktalanul jöjjön ki a pincékből, hozza lakható állapotba otthonait, takarítsa el a romokat A rablók és fosztogatók, a fasiszta bűnözők ellen szervezzen házőrséget és vegye őket őrizetbe. A vízvezeték- és villanyszerelők kezdjék meg nyomban a víz-, a villany- és telefonvezetékek kijavítását, az orvosok és gyógyszerészek azonnal szervezzék meg a közegészségügyi ellátást." A főváros balparti része már újra éledni kezdett, ízlelgette az új élet ízeit, de a hitleristáknak még mindig nem volt elég az értelmetlen pusztításból. Budán tovább védekeztek a katlanba szorított hitleristák. Hitler új tervet kovácsolt, miután Komárom környékén indított ellentámadását feladni kényszerült. A következő támadáshoz a Balatontól északkeletre csoportosította erőit. Az előkészületek nagy titokban folytak. A nácik, hogy a szovjet felderítést megtévesszék, Komáromban bevagonírozták csapataikat, kivitték őket Ausztriába, ahonnan a jugoszláv határon át kanyarodtak vissza a Balaton partjára. Az újév után megindult támadások során nagy veszteségeket szenvedett Halálfejes és Viking hadosztályokat ismét kiegészítették, s más SS-hadosztályokat is erre a frontszakaszra irányítottak, öt páncélos hadosztályt szedtek össze, amelyek támogatására nagy rohamlöveg erőket, erős tüzérséget, jelentős gyalogságot és légierőt vontak össze. Azt tervezték, hogy Székesfehérvárt elfoglalják, kijutnak a Dunához, s a szovjet védelmet kettévágva délről közelítik meg Budapestet, s úgy egyesülnek a bekerített csapatokkal. A támadás január 18-án kezdődött. A BALATON ÉS A VELENCEI TÓ KÖZÖTT tombolt a csata. A hitleristák itt ugyan túlerőben voltak, de óriási veszteségeket szenvedtek. A német katonai vezetés Hitler személyes kívánságára tovább erőszakolta a támadást. Három napos elkeseredett harc után Dunapentelénél elérték a Dunát. A hitleristák örömmámorban úsztak, hiszen a betört német páncélos éknek sikerült kettévágni a szovjet védelmet. A náci harckocsik északnak fordultak és Buda felé törtek. A budapesti katlanba szorult hitleristák és nyilasok főparancsnoksága már terveket szőtt a felmentő csapatokkal való találkozáshoz. Elhatározták, hogy a győzelmi díszszemlét a Vérmezőn tartják. És aztán ... Adonytól északra a fasiszta páncélosok előretörése megakadt a szovjet gyalogság és tüzérség szilárd helytállásán. A támadó ellenség felmorzsolása megkezdődött. A hitleristák a kudarcok után előbb lemondtak áttörési kísérleteikről, aztán védelembe mentek át. Néhány nap múlva a szovjet csapatok ismét támadásba lendültek, visszaállították a külső bekerítő gyűrűt Budapest körül. Közben, január 20-án Moszkvában aláírták a szovjet—magyar fegyverszüneti egyezményt. A Pravdának a fegyverszüneti egyezményről írt cikke megállapította: „A MAGYARORSZÁGGAL KÖTÖTT fegyverszüneti szerződés nagy megelégedést fog kelteni a szabadságszerető népek és mindazok körében, akik őszintén kívánják a hitleri Németország vereségét. Egy független Magyarország véget vet a balkáni és Duna-medencei hitleri bűnös politikának és szilárd egyensúlyi helyzetet teremt Európa e rendkívüli fontos részében.” KÖVETKEZIK: „Fogjon fegyvert minden magyar” Dunába roskadt hídroncsok jelezték: így pusztított a fasiszta vandalizmus. Sorra pusztultak el gyönyörű hídjaink az értelmetlen pusztítás őrületében, s elszakadt minden kapocs a főváros két része: Pest és Buda között. A felszabadult nép alkotóereje azóta újjáteremtette valamennyi hidunkat, sőt eggyel többet is épített. Utolsóként a szépséges Erzsébet-híd (képünkön) roncsai helyén, avattuk fel a múlt év novemberében a korszerű, gyönyörű új hidat, a modern Erzsébetet...