Lobogó, 1973. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-31 / 5. szám
A béke első napjai Az előzmények ismeretében, amikorelőször hallottuk, alig akartuk hinni a hírt: béke lesz Vietnamban! Ez a tamáskodás érthető volt, hiszen pár hónapja csak, hogy Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke, egyben elnökjelöltje egyszer már felébresztette a világban a közeli béke reménységét. Akkor, októberben, a választások előestéjén - nem kétséges, hogy elsősorban belpolitikai meggondolásokból - a béke „karnyújtásnyira" volt, de még ez a képletes távolság is túlságosan nagy szakadéknak bizonyult a béke megteremtéséhez vezető úton. A fő akadály - mint azt Nixon újraválasztását követően láthattuk - a sajátosan amerikai hatalmi, politikai gondolkodásmódban rejlett. Abban az abszurd felfogásban, hogy az Egyesült Államok mindent megengedhet magának a számára tetsző béke kikényszerítése érdekében. A békeokmány, melyet Le Duc Tho, a VDK, és Henry Kissinger, az amerikai elnök főtanácsadója az USA képviseletében október végére kidolgozott, állítólag nem nyerte el az elnök — még valószínűbb, hogy vele együtt a háborúban erősen érdekelt katonai és tőkés körök — tetszését. Ez az akadékoskodás utóbb, a máig megmagyarázhatatlan tömeges terrortámadások felújításához vezetett a VDK ellen, jóllehet Washington a közel tíz éve folyó háború alatt már számtalanszor rájöhetett: a vietnami partnereket semmilyen eszközzel sem lehet odakényszeríteni a tárgyalóasztalhoz, mint ahogy az USA — óriási hadipotenciálja ellenére sem — képes megnyerni ezt a háborút. Amerika azonban képes volt arra, hogy fokozza a szenvedéseket A december 15-e után - minden várakozással ellentétben - felújított tömeges légitámadások az áldozatok újabb tízezreit követelték a VDK harcoló népétől, de csak fokozták az elszántságot, annak biztos tudatában, hogy az amerikai agresszor kétségbeesett erőfeszítései ellenére sem érheti el zsaroló céljait. Mint a háború egész tartalma alatt, ezekben a nagyon nehéz napokban a szocialista közösség országai, valamint a világ haladó közvéleménye teljes erejével a VDK mellé állva követelte az Egyesült Államoktól a barbár akciók mielőbbi beszüntetését, a már kész tűzszüneti egyezmény mielőbbi elfogadását. A békéért vívott sokéves harc végül is eredményre vezetett. Szívből örülünk vietnami elvtársaink és barátaink sikerének, örülünk annak, hogy a súlyos anyagi és véráldozatok árán létrejött béke megteremtésének közvetve részese lehetett a többi szocialista ország, köztük hazánk népe is, amely mindenkor minden tőle elvárhatót megtett a harc támogatása érdekében. A siker felett érzett jogos örömünket csak fokozza annak tudata, hogy a Párizsban aláírt tűzszüneti és békemegállapodások lényegüket tekintve a VDK és a DIFK régen hangoztatott álláspontjának megfelelően rögzítenek olyan fontos kérdéseket, mint például: Vietnam területi egysége, a békés egyesítés szükségessége, a Dél-Vietnamban ténylegesen létező három politikai erő — ezen belül a DNFF és DIFK amerikai részről történő elismerése és így tovább. Külön öröm nekünk, magyaroknak, hogy hazánk képviselői részt vehetnek a vietnami béke helyreállítására és szavatolására hivatott nemzetközi ellenőrző bizottság munkájában. Hazánk felkérésében áttételesen annak elismerését fedezhetjük fel, hogy a magyar diplomácia a maga szerény eszközeivel mindvégig igyekezett a békés megoldás irányába terelni a vietnami eseményeket. Ma még sok minden tisztázatlan. A néhány napos béke még túl friss és törékeny ahhoz, hogy megmondhassuk: fennmarad-e, tartósnak bizonyul-e. A békemegállapodások egyelőre még csak holt betűk halmazai. Realizálásuk a jövő feladata, éppen ezért már a béke első pillanataiban is rengeteg a tennivaló, hogy a megállapodások betűje és szelleme egyaránt megvalósulhasson. Ehhez viszont elengedhetetlen a konfliktus megoldásában közvetlenül érdekelt felek messzemenő jóindulata, együttműködési készsége, mert harminc év alatt sokszor volt rövidebb-hosszabb tűzszünet és fegyvernyugvás Vietnamban, de igazi béke nem! Talán most először, sikerül?! NÉMETH TIBOR Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és Péter János külügyminiszter jelenlétében búcsúztatta a magyar tagozat első utazó csoportját Esztergályos Ferenc, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a magyar tagozat vezetője búcsúzik Hoang Cuongtól, a VDK budapesti nagykövetétől MTI Fotó VIGOVSZKI FERENC felvételei Búcsú a családtól _ A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának FELHÍVÁSA a szövetség megalakulása 25. évfordulójának megünneplésére Elvtársak! MHSZ-vezetők,klubtagok és -aktivisták! Huszonöt esztendővel ezelőtt, az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének századik évfordulója idején, a már korábban megalakult két szervezetnek, a Magyar Partizánok Szövetségének és a Magyar Partizánbarátok Szövetségének küldöttközgyűlése úgy határozott, hogy a demokratikus erők egyesítése, a hazafias honvédelmi nevelő munka fokozása, a Magyar Kommunista Párt honvédelmi politikájának megvalósítása érdekében a két szövetség egyesítésével létrehozza a Magyar Szabadságharcos Szövetséget. Az eltelt negyedszázad alatt — ami történelmileg rövid idő — dolgozó népünk, pártunk vezetésével lerakta hazánkban a szocializmus alapjait, és ma is annak teljes felépítésén munkálkodik. A szocializmus építése és védelme egymástól elválaszthatatlan. Ez utóbbi feladatra felkészíteni hazánk lakosságát, ezen belül az ifjúságot, a huszonötödik évfordulóját ünneplő Magyar Honvédelmi Szövetség minden dolgozójának megtisztelő kötelessége, valamennyi társadalmi munkásának önként vállalt feladata. Az elmúlt évek eredményei bizonyították, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség, a párt határozatai alapján — az állami és társadalmi szervekkel, köztük elsősorban a KISZ-szel és a fegyveres testületekkel szorosan együttműködve — mindig teljesítette kötelezettségeit, évről évre mind magasabb színvonalon végezte munkáját, amellyel megbecsülést és tekintélyt vívott ki magának. Eredményeink, sikereink egyik legfontosabb záloga a fáradtságot nem ismerő, a szocialista haza védelmét mindig szem előtt tartó társadalmi aktivisták lelkes munkája, a fegyveres erők tagjainak segítő tevékenysége. _____________________________________________________________________ Az évfordulót, továbbá a honvédelmi nevelés és felkészítés ügyét méltató rendezvénysorozat, a szövetség alakuló kongresszusának színhelyén, a Zeneakadémia nagytermében 1973. március 1-én ünnepi megemlékezéssel veszi kezdetét, amit a budapesti, a megyei megemlékezések és jubileumi klubközgyűlések követnek. Az évforduló jegyében rendezzük meg a honvédelmi napokat és vetélkedőket, a sportversenyeket. Ezek ünnepélyessé tételéhez szövetségünk minden vezetője, klubtagja és társadalmi aktivistája a maga tetteivel járuljon hozzá. Elvtársak! MHSZ-vezetők,klubtagok és -aktivisták! Most, amikor szövetségünk fennállásának huszonötödik évfordulójához közeledünk, az ünnepi megemlékezés abban juthat igazán kifejezésre, ha az elmúlt negyedszázad eredményeire alapozva, pártunk honvédelmi politikájából és a társadalmi munkamegosztásból fakadó feladatainkat még magasabb színvonalon, az eddigieknél is nagyobb hatékonysággal végezzük. Szövetségünk valamennyi aktivistája minden erejével azon legyen, hogy a jubileum évében, a honvédelmi technikai sportok során jelentkező feladatait az eddigieknél is magasabb szinten teljesítve, még szilárdabb alapokat teremtsen az elkövetkező évek munkájához. Köszöntsük ez alkalommal szocialista hazánk, népünk békés építőmunkájának védelmezőit, fegyveres erőink tagjait, növeljük termékenységünkkel az idősebb és ifjabb nemzedékben az irántuk érzett szeretetet és őszinte megbecsülést, a haza védelméért érzett felelősséget és készséget. Növeljük a honvédelmi nevelő és felkészítő tevékenység aktivistáinak számít. Tisztelettel köszöntsük és vonjuk be munkánkba ismét szövetségünk alapító, valamint egykori tagjait, azokat is, akiket időközben más munkaterületre szólított az élet. Úgy ünnepeljük a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának huszonötödik évfordulóját, hogy eredményeink és sikereink bizonyítják: méltó utódaiagyunk azoknak, akik a magyar nép szabadságáért, szebb és boldogabb jövőjéért küzdöttek. Mindenkor készen állunk a szocialista haza védelmi képességének növelését elősegíteni azzal, hogy a jövő nemzedékét, ifjúságunkat a szocialista tábor népei és hazánk forró szeretetre, védelme iránt érzett felelősségre neveljük és készítjük fel. KISS LAJOS vezérőrnagy _______________________________________________________| A MAGYAR NÉPHADSEREG vezérkari főnökévé nevezte ki a Minisztertanács Oláh István vezérőrnagyot, miniszterhelyettest, Csémi Károly altábornagyot, a miniszter első helyettesét, eddigi vezérkari főnököt - első helyettesi tisztségének érintetlenül hagyása mellett — felmentette vezérkari főnöki tisztségéből. A Minisztertanács új miniszterhelyetteseket is kinevezett Kálazi József és Pacsek József vezérőrnagyok személyében. Kaszás Ferenc vezérőrnagyot, saját kérésére - megrendült egészségi állapotára való tekintettel - érdemei elismerése mellett felmentették miniszterhelyettesi tisztségéből. LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. Főszerkesztő: SZEBESKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, kép- és tördelőszerkesztő: KOMLÓS TIBOR, honvédelmi szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentátor: MAGYAR PÁL, főmunkatárs: GÁL ZOLTÁN, fotórovat-vezető: NAGY Z. IMRE. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz utca 16. Telefon: IT- 780. — Kiadja a Zrínyi Katonai Kiadó. Felelős kiadó: a Zrínyi Katonai Kiadó parancsnoka. KIADÓHIVATAL: Budapest XIII., Dózsa György út 49. Telefon: 409-550. — 73.2335/2-5 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. INDEX: 25 503.