Lobogó, 1973. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-31 / 5. szám

A béke első napjai Az előzmények ismeretében, amikor­­először hallottuk, alig akartuk hinni a hírt: béke lesz Vietnamban! Ez a tamáskodás érthető volt, hiszen pár hónapja csak, hogy Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke, egyben elnök­jelöltje egyszer már felébresztette a világban a közeli béke reménységét. Akkor, októberben, a választások előestéjén - nem kétséges, hogy elsősorban belpolitikai meggondo­lásokból - a béke „karnyújtásnyira" volt, de még ez a képletes távolság is túlságosan nagy szakadéknak bizo­nyult a béke megteremtéséhez vezető úton. A fő akadály - mint azt Nixon újraválasztását követően láthattuk - a sajátosan amerikai hatalmi, politikai gondolkodásmódban rejlett. Abban az abszurd felfogásban, hogy az Egyesült Államok mindent megengedhet magának a számára tetsző béke kikényszerítése érdekében. A békeokmány, melyet Le Duc Tho, a VDK, és Henry Kissinger, az amerikai elnök főtanácsadója az USA képvi­seletében október végére kidolgozott, állítólag nem nyerte el az elnök — még valószínűbb, hogy vele együtt a hábo­rúban erősen érdekelt katonai és tőkés körök — tetszését. Ez az akadékoskodás utóbb, a máig megmagyarázhatat­lan tömeges terrortámadások felújításához vezetett a VDK ellen, jóllehet Washington a közel tíz éve folyó háború alatt már számtalanszor rájöhetett: a vietnami partnere­ket semmilyen eszközzel sem lehet odakényszeríteni a tár­gyalóasztalhoz, mint ahogy az USA — óriási hadipoten­ciálja ellenére sem — képes megnyerni ezt a háborút. Amerika azonban képes volt arra, hogy fokozza a szen­vedéseket A december 15-e után - minden várakozással ellentétben - felújított tömeges légitámadások az áldoza­tok újabb tízezreit követelték a VDK harcoló népétől, de csak fokozták az elszántságot, annak biztos tudatában, hogy az amerikai agresszor kétségbeesett erőfeszítései el­lenére sem érheti el zsaroló céljait. Mint a háború egész tartalma alatt, ezekben a nagyon nehéz napokban a szo­cialista közösség országai, valamint a világ haladó közvé­leménye teljes erejével a VDK mellé állva követelte az Egyesült Államoktól a barbár akciók mielőbbi beszünteté­sét, a már kész tűzszüneti egyezmény mielőbbi elfogadását. A békéért vívott sokéves harc végül is eredményre vezetett. Szívből örülünk vietnami elvtársaink és barátaink sike­rének, örülünk annak, hogy a súlyos anyagi és véráldoza­tok árán létrejött béke megteremtésének közvetve részese lehetett a többi szocialista ország, köztük hazánk népe is, amely mindenkor minden tőle elvárhatót megtett a harc támogatása érdekében. A siker felett érzett jogos örömünket csak fokozza annak tudata, hogy a Párizsban aláírt tűzszüneti és békemegál­lapodások lényegüket tekintve a VDK és a DIFK régen hangoztatott álláspontjának megfelelően rögzítenek olyan fontos kérdéseket, mint például: Vietnam területi egysége, a békés egyesítés szükségessége, a Dél-Vietnamban tény­legesen létező három politikai erő — ezen belül a DNFF és DIFK amerikai részről történő elismerése és így tovább. Külön öröm nekünk, magyaroknak, hogy hazánk képvi­selői részt vehetnek a vietnami béke helyreállítására és szavatolására hivatott nemzetközi ellenőrző bizottság mun­kájában. Hazánk felkérésében áttételesen annak elisme­rését fedezhetjük fel, hogy a magyar diplomácia a maga szerény eszközeivel mindvégig igyekezett a békés megoldás irányába terelni a vietnami eseményeket. Ma még sok minden tisztázatlan. A néhány napos béke még túl friss és törékeny ahhoz, hogy megmondhassuk: fennmarad-e, tartósnak bizonyul-e. A békemegállapodások egyelőre még csak holt betűk halmazai. Realizálásuk a jövő feladata, éppen ezért már a béke első pillanataiban is rengeteg a tennivaló, hogy a megállapodások betűje és szelleme egyaránt megvalósulhasson. Ehhez viszont el­engedhetetlen a konfliktus megoldásában közvetlenül ér­dekelt felek messzemenő jóindulata, együttműködési kész­sége, mert harminc év alatt sokszor volt rövidebb-hosszabb tűzszünet és fegyvernyugvás Vietnamban, de igazi béke nem! Talán most először, sikerül?! NÉMETH TIBOR Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kormány elnökhe­lyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisz­ter és Péter János külügyminiszter je­lenlétében búcsúz­tatta a magyar ta­gozat első utazó csoportját Esztergályos Ferenc, rendkívüli és meg­hatalmazott nagy­követ, a magyar ta­gozat vezetője bú­csúzik Hoang Cuong­­tól, a VDK buda­pesti nagykövetétől MTI Fotó VIGOVSZKI FERENC felvételei Búcsú a családtól _­ ­ A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának FELHÍVÁSA a szövetség megalakulása 25. évfordulójának megünneplésére Elvtársak! MHSZ-vezetők,­­klubtagok és -aktivisták! Huszonöt esztendővel ezelőtt, az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének századik évfordulója idején, a már korábban megalakult két szervezetnek, a Magyar Partizánok Szövetségének és a Magyar Partizánbarátok Szövetségének küldöttközgyű­lése úgy határozott, hogy a demokratikus erők egyesítése, a hazafias­ honvédelmi ne­velő munka fokozása, a Magyar Kommunista Párt honvédelmi politikájának meg­valósítása érdekében a két szövetség egyesítésével létrehozza a Magyar Szabadság­­harcos Szövetséget. Az eltelt negyedszázad alatt — ami történelmileg rövid idő — dolgozó népünk, pártunk vezetésével lerakta hazánkban a szocializmus alapjait, és ma is annak teljes felépítésén munkálkodik. A szocializmus építése és védelme egymástól elválaszthatatlan. Ez utóbbi fel­adatra felkészíteni hazánk lakosságát, ezen belül az ifjúságot, a huszonötödik évfor­dulóját ünneplő Magyar Honvédelmi Szövetség minden dolgozójának megtisztelő kö­telessége, valamennyi társadalmi munkásának önként vállalt feladata. Az elmúlt évek eredményei bizonyították, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség, a párt határozatai alapján — az állami és társadalmi szervekkel, köztük elsősorban a KISZ-szel és a fegyveres testületekkel szorosan együttműködve — mindig teljesí­tette kötelezettségeit, évről évre mind magasabb színvonalon végezte munkáját, amellyel megbecsülést és tekintélyt vívott ki magának. Eredményeink, sikereink egyik legfontosabb záloga a fáradtságot nem ismerő, a szocialista haza védelmét mindig szem előtt tartó társadalmi aktivisták lelkes mun­kája, a fegyveres erők tagjainak segítő tevékenysége. _____________________________________________________________________­­­ Az évfordulót, továbbá a honvédelmi nevelés és felkészítés ügyét méltató rendez­vénysorozat, a szövetség alakuló kongresszusának színhelyén, a Zeneakadémia nagy­termében 1973. március 1-én ünnepi megemlékezéssel veszi kezdetét, amit a buda­pesti, a megyei megemlékezések és jubileumi klubközgyűlések követnek. Az évforduló jegyében rendezzük meg a honvédelmi napokat és vetélkedőket, a sportversenyeket. Ezek ünnepélyessé tételéhez szövetségünk minden vezetője, klubtagja és társadalmi aktivistája a maga tetteivel járuljon hozzá. Elvtársak! MHSZ-vezetők,­­klubtagok és -aktivisták! Most, amikor szövetségünk fennállásának huszonötödik évfordulójához közele­dünk, az ünnepi megemlékezés abban juthat igazán kifejezésre, ha az elmúlt negyed­század eredményeire alapozva, pártunk honvédelmi politikájából és a társadalmi munkamegosztásból fakadó feladatainkat még magasabb színvonalon, az eddigieknél is nagyobb hatékonysággal végezzük. Szövetségünk valamennyi aktivistája minden erejével azon legyen, hogy a jubi­leum évében, a honvédelmi technikai sportok során jelentkező feladatait az eddigiek­nél is magasabb szinten teljesítve, még szilárdabb alapokat teremtsen az elkövetkező évek munkájához. Köszöntsük ez alkalommal szocialista hazánk, népünk békés építőmunkájának vé­delmezőit, fegyveres erőink tagjait, növeljük termékenységünkkel az idősebb és ifjabb nemzedékben az irántuk érzett szeretetet és őszinte megbecsülést, a haza védelméért érzett felelősséget és készséget. Növeljük a honvédelmi nevelő és felkészítő tevékenység aktivistáinak számít. Tisztelettel köszöntsük és vonjuk be munkánkba ismét szövetségünk alapító, valamint egykori tagjait, azokat is, akiket időközben más munkaterületre szólított az élet. Úgy ünnepeljük a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának huszonötödik évfordulóját, hogy eredményeink és sikereink bizonyítják: méltó utódai­­­agyunk azoknak, akik a magyar nép szabadságáért, szebb és boldogabb jövőjéért küzdöttek. Mindenkor készen állunk a szocialista haza védelmi képességének növelését előse­gíteni azzal, hogy a jövő nemzedékét, ifjúságunkat a szocialista tábor népei és ha­zánk forró szeretetre, védelme iránt érzett felelősségre neveljük és készítjük fel. KISS LAJOS vezérőrnagy _____________­__________________________________________|­ ­A MAGYAR NÉP­HADSEREG vezérkari főnökévé nevezte ki a Minisztertanács Oláh István vezérőrnagyot, miniszterhelyettest, Csémi Károly altábor­nagyot, a miniszter el­ső helyettesét, eddigi vezérkari főnököt - el­ső helyettesi tisztségé­nek érintetlenül hagyá­sa mellett — felmentet­te vezérkari főnöki tisztségéből. A Minisz­tertanács új miniszter­helyetteseket is kine­vezett Kálazi József és Pacsek József vezérőr­nagyok személyében. Kaszás Ferenc vezér­őrnagyot, saját kérésé­re - megrendült egész­ségi állapotára való tekintettel - érde­mei elismerése mel­lett felmentették mi­niszterhelyettesi tisztsé­géből. LOBOGÓ, a­ Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. Főszerkesztő: SZEBESKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, kép- és tördelőszerkesztő: KOMLÓS TIBOR, honvédelmi szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kom­mentátor: MAGYAR­ PÁL, főmunkatárs: GÁL ZOLTÁN, fotórovat-vezető: NAGY Z. IMRE. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz utca 16. Telefon: IT- 780. — Kiadja a Zrínyi Katonai Kiadó. Felelős kiadó: a Zrínyi Katonai Kiadó parancsnoka. KIADÓHIVATAL: Budapest XIII., Dózsa György út 49. Telefon: 409-550. — 73.2335/2-5 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatal­nál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. INDEX: 25 503.

Next