Lobogó, 1974. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-16 / 3. szám
itkára. HE .ítése a fővárosi MHSZ életében MHSZ budapesti titkárát, jának első esztendeje. Minkenységünk - így az 1974-es saját területünkön való köcsitsük a 'Honvédelmi elő- éservezeti, anyagi és technikai ellátására. idei. De hallhatnánk néhány hozzuk V. ötéves tervünk helges feltételeket. Tovább lésen megvalósítjuk a X. ketícióját. Megtörténik a huni épület felépítése. Bázisáénak hatékonyabb végrecélszerű foglalkoztatására, ilami és társadalmi szerkített kapcsolatunk, elvtársi rnacionalista szellemű nevealakulattal fennálló, már felévíj ! iktatásának 25. évfordulójt nevelő és mozgalmi miniszi Honvédelmi Napnak is.fordulóját ünnepeljük. Az iása, köztük a nagyszabású ügy bizakodással tekintsünk - fejezte be a Lobogónak között fiatalos gondolatok lelnek maguknak otthont. A legjobbak között Az iskola repülőmodellezői 1951-ben hallattak először magukról. Megjavították a környék négy óvodájának játékszereit, társadalmi munkában. Erről köszönőlevél tanúskodik. A honvédelmi szövetség keretében szervezett modellezőélet 1962-ben indult meg, 30 tanuló részvételével. Az első háziversenyen két papírmodellel, a Sirállyal és a Vércsével nevezhettek a pajtások. A hagyomány tiszteletben tartandó, a centenáriumi modellezőversenyt szintén papírmodellekkel rendezték meg a Medve utcában. Hat általános iskola legjobbjai indultak. De továbbá a múltról. Kétszer, 1968-ban és 1970-ben elnyerték a Pajtás Kupát, négyszer a Gólya Kupát. Megszerezték két ízben a Schwachulay Kupát is. A lövészetért Hat éve két légpuskát vásároltak, egy tantermet átalakítottak ideiglenesen lőtérré, s tehetségkutató versenyt rendeztek a felső tagozatosok között. 314 pajtás indult, közülük a legjobbakból megalakult a lövészszakkör. A nagy érdeklődés miatt két csoportot kellett alakítaniuk, két csoportban tartják az edzéseket ma is. Az csak természetes, hogy a jubileum alkalmából lövészversenyt is rendeztek, több általános iskola válogatottjainak részvételével. Honvédelmi verseny Az iskola válogatottja minden évben indul az Úttörő Honvédelmi Versenyen. Eredményeikről oklevelek tanúskodnak. Az elmúlt években egy első, két második és két harmadik helyet szereztek. Egyszer budapesti versenyen is dobogóra kerültek. Néhány éve pedig csapatuk aranyérmet nyert a Budapesti Ijúsági Napok keretében rendezett járőrversenyen. Az úttörőmozgalmon belül a honvédelmi sportokban elért sikereknek is köszönhető, hogy a Medve utcai általános iskola úttörőcsapatát 1967- ben a KISZ KB Vörös Selyemzászlóval tüntette ki. MÓNUS MIKLÓS LÖVÉSZVERSENY EGY PILLANATA SOÓS LAJOS felvételei AZ ÜNNEPI CSAPATGYŰLÉSEN KISDOBOSAVATÓT IS TARTOTTAK. A PAJTÁSOK NYAKKENDŐIT RÉGI „MEDVÉSEK" KÖTÖTTÉK FEL Autók a hokedlin Deizik Béla csinált egy Mercedest. Meg egy Maserattit. Az előbbi precíz típusjele C 111 túraversenykocsi, amelyet a Benz-gyár hosszú évek kísérletei után hozott ki a piacra. A hófehér színű, áramvonalas kocsi 300 kilométeres végsebességgel képes futni. V alakú, nyolchengeres motorja benzin befecskendezései, szervofékjei, rugózása és biztonsági berendezései úgyszólván tökéletesek. Reszik Béla mindezt 600—800 munkaóra alatt készítette el, ősszel hozzáfogott, és a nyári szezonban már futott is a kocsi. A Mercedes gyár szupertechnikájával, a tökéletes futószalaggal, a számítógépvezérlésű forgácsoló- és szerszámgépekkel persze nem vetekedhet korszerűségben az a néhány tűreszelő, amerikánőr, csavarhúzó és kalapács, amellyel Reszik Béla ezt a csodaautót elkészítette. A konyhai hokedli sem hasonlítható a pazar szerelőcsarnokokhoz, amelyekben fehér kezeslábasban dolgoznak a munkások. A két autó között mégsincs semmi különbség. Azaz csupán egy apróság: Reizik Béla a Mercedest a hóna alatt hozta fel a hatodik emeletre. Nyolcszor kisebb, mint az autósztrádán futó társa. Modell: Reizik Béla pedig modellező. Immár 20 éve. MHSZ tagsági könyvében az 1954-es dátum olvasható a belépés rubrikában. Készített már hajót, vitorlást, repülőgépet, és most néhány esztendeje csodaautókat gyárt. Foglalkozása gépésztechnikus, de afféle „technikai polihisztor", ezermester. Minden géphez, szerszámhoz ért. Az anyag olyan engedelmes a kezében, mint szobrászéban az agyag. Hisz ez is egy kicsit művészet. Ezt vallják mindazok, akik a Magyar Honvédelmi Szövetség kiállításain és bemutatóin gyönyörködhetnek ezekben a pompás és töletes autómodellekben. Ő maga a Magyar Pamutipar modellezőklubjától kapja a segítséget, hisz nem lenne olcsó passzió „saját zsebből" dolgozni. Messze van már az az idő, amikor, még 10 évesen, használt cipőpertliből, gázcsőből, csúzligumiból gőzgépet készített. Ma már nemcsak az igazi, hanem a modell autók is drágák. Ám a legdrágább a munka, amelybe most már villamosipari mérnöknek készülő fia is besegít. Esténként ilyen módon válik tervezőirodává és autógyárrá Reizikék egyébként sokkal prózaibb célokat szolgáló konyhája ... ■ h . hh| | ■ mm Tulajdonképpen semmi különösebb esemény nem történt a Híradástechnikai Gépgyár lágymányosi üzemében. Mégis, amikor belemelegedtünk Gombár Ferenc MHSZ-titkárral és Lénárd Ferenc tartalékosklub-titkárral a beszélgetésbe, sok mindent érdemes volt feljegyezni. Mindenekelőtt azt, hogy az MHSZ-nek tekintélye van az üzemben. Természetesen ezt a rangot nem „ingyen” szerezték. Nagyon sok mindent kellett tenni azért, hogy az MHSZ-titkárnak ma már nincs olyan kérése, amelyet a vállalat politikai és gazdasági vezetői ne támogatnának. — Nemcsak az előírt programot teljesítjük — mondja a titkár —, hanem színessé, változatossá igyekszünk tenni munkánkat. Így aztán nálunk nem okoz gondot, hogy növeljük taglétszámunkat. Ha valamilyen rendezvényt tervezünk, akkor 80—100 részvevőre biztosan számíthatunk. Tekintélyük van az üzemben . Persze igyekszünk összekötni a hasznosat a kellemessel. Szándékosan idézem fordítva a mondást, mert mindenekelőtt a cél a fontos. De például szívesebben jönnek tartalékosaink a foglalkozásokra, ha azt egybekötjük laktanyalátogatással. Ez nálunk rendszeres. De gyakori vendégei vagyunk a filmgyárnak is, író—olvasó találkozókat rendezünk. Az ilyen programokon természetesen nemcsak az MHSZ-tagok vesznek részt, hanem szép számmal vannak „civilek” is közöttünk. — De nemcsak azért van tekintélye az MHSZ- nek nálunk, mert rendszeresen foglalkozunk az elő- és utóképzéssel — veszi át a szót Lénárd Ferenc klubtitkár —, hanem azért is, mert az MHSZ-tagok a termelésben is megállják a helyüket. Elém tesz egy javaslatot, amelyet a szakszervezeti bizottság elé terjesztettek. „Javasoljuk, hogy a szocialista brigádok értékelésénél vegyék figyelembe a honvédelmi tevékenységet is.” — Jelentsen ez is jó pontot a brigádoknál. — Az üzemben dolgozik-e MHSZ-brigád? — kérdeztem. Ráhibáztam, mert a „Gazdaságosság” szocialista brigádnak éppen Lénárd Ferenc a vezetője. — Kilencen vagyunk. Négy nő van közöttünk, és ők is lelkiismeretesen részt vesznek minden foglalkozáson. Sokszor gondot okoz számukra, hogy a családi életből „ellopjanak” néhány órát, de ha látják, hogy nem felesleges időtöltésről van szó, szívesen jönnek. De ez jellemző az egész tagságra. Nálunk nem kell senkit agitálni. Gombár Ferenc még megtoldja a brigádvezető szavait: — Mi — ahogyan ezt most divatosan mondják — nem akarunk „villogni”. Viszont jó érzés számunkra, hogy a vállalat vezetői külön jutalmazzák az MHSZ-ben végzett jó munkát. Az is jó érzés, hogy a KISZ-szervezetnél kiemelkedő programot jelent a Honvédelmi Kupa Lövészverseny vagy az ÖHV. Tehát ha jó eredményekről tudunk beszámolni, az közös munka gyümölcse. P. R. Együtt az MHSZ-brigád Lénárd Ferenc klubtitkár és brigádvezető Körmendi Lászlóra mindig számíthat a titkár