Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-28 / 30. szám

Váratlan öröm az Englischer Gartenben 1. „Ki a síkra, emberek!" A közös öröm összehozza az embereket. Ám a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió munka­társai, mióta 1975 őszén össze kellett költözniük, nem voltak képesek­­ összebarátkozni egy­mással. „Jimmy” Carter most összeboronálta őket. — Csoda! Csoda történt! — kiáltott fel a hír hallatán a Der Spiegel szerint a Szabad Európa Rádió egyik szerkesz­tője. S aztán hozzátette: — Közepes csoda ... (Igazi csoda számára ugyan­is az lenne, ha ismét abban az országban állhatna mikro­fon elé, ahonnan annak idején szökve távozott, s ahol ember­­emlékezet óta a Bródy Sándor utcában van a rádió szerkesz­tősége.) Újra több pénz a SZER-nek Der Spiegel. ..A rádióadók nagyrészt kelet-európai emig­ránsokból összeszedett sze­mélyzete a kelet-nyugati eny­hülés jegyében inkább a két intézmény csendes leszerelésé­be készült fel.” És mégis a hír szerint Car­ter elnök azt javasolta a kong­resszusnak, hogy az Amerika Hangja rádióállomás mellett növelje a Münchenben műkö­dő Szabad Európa Rádió és Szabadság Rádió évi támoga­tását is. 28 kisebb-nagyobb hatósugarú adóberendezést építenek, amelyek közül 16 irányított sugárzással továb­bítja majd adásait a „célor­­szágok” felé. A müncheni adók az eddigi 113 millió már­ka helyett a jövőben 245 mil­lió márkát kapnak évente, s jelenlegi adókapacitásuk több mint felével növekedne. Carter indoklása: „Legfon­tosabb hallgatóink a Szovjet­unióban és a kelet-európai országokban vannak, ahol a cenzúra torzított és hamis képet ad a népeknek az Egye­sült Államokról, valamint a hazájukban végbemenő döntő fontosságú eseményekről.” Az Egyesült Államok két müncheni adójának 973 szer­kesztőségi alkalmazottja és 736 főnyi műszaki személy­zete már egy ideje azt a nótát fújja, amelyre most Carter is rázendített. „Ballada az infor­mációk áramlásáról.” Jól ösz­szehangolt kórus ez: igaz, hogy tagjai közül kivétel nél­kül mindenki hamisan éne­kel, de a kottát azért ismerik. Azt pedig New Yorkban írják, a Szabad Európa Rádió ottani központjában, Washingtonban, Langley-ban, a CIA, a Köz­ponti Hírszerző Ügynökség központjában pedig a hangot adják meg. Ma, az „informá­ciók szabad áramlásának” idején épp úgy, mint amikor a „felszabadítást” hordozták zászlajukon. A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió 1975 októ­bere óta közös müncheni épü­letén, az Englischer Garten 1. szám alatt a főbejárat mellett egy érctábla díszült a követ­kező felirattal: „That this world under God Shall have a new birth of Freedom" Vagyis: Hogy istennek ezen a világon újjászülessen a sza­badság. A tábla még abból a korszakból származik, amikor az adó megszületett, mint a CIA egyik rendkívül fontos­nak tartott vállalkozása. Csak álcázásul szolgált Ma már senki nem tagadja, mert nem tagadhatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálata áll kezdettől fogva a társaság mögött, amely 1949. június 1-én ült először össze New Yorkban, az Empire State Building-ben, akkoriban még a világ legma­gasabb épületében. Akkor és ott alakult meg a National Comittee for a Free Europe nevű szervezet, amely rövide­sen Free Europe Comittee-ra, vagyis Szabad Európa bizott­ságra egyszerűsítette nevét. A díszes társaságban egy bizonyos Joseph C. Grew el­nökölt. Ott volt Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Ál­lamok második világháborús hadvezére, későbbi elnöke, az időben a Columbia Egyetem elnöke; James B. Carey, a CIO nevű úgynevezett szak­­szervezet titkára; William Green, az AFL nevű, magát ugyancsak szakszervezetnek nevező társaság elnöke. Jelen volt a fiatalabbik Henry Ford, ott volt Nelson Rockefeller, a multimilliomos politikus, Adolph A. Berle volt külügyi főtisztviselő, s nem utolsósor­ban Badell­ Smith tábornok, a CIA akkori igazgatója, s Al­len W. Dulles, a helyettese. Dulles 1953-ban vette át a ve­zetést, s az ő irányítása alatt fejlődött páratlan méretűvé az amerikai kémszolgálat. Nem vitás, hogy a Szabad Európa is neki „köszönheti” a legtöbbet. Dullest, a kémkedés atyját és apostolát, nyugodtan tekinthetjük a Szabad Európa Bizottság atyjának is. Az első SZER-adásokra 1950 júliusában került sor cseh és szlovák nyelven, 1951. október 6-án pedig magyarul is szárnyaltak már az éterben a kémadó hazugságai. „Szabad" - vonzó fogalom Nem sokkal az első magyar adás elhangzása után, 1951. no­vember 24-én, a New York Ti­mes riportere beszélgetést folytatott Münchenben Charles D. Jacksonnal, a Szabad Euró­pa Bizottság elnökével: „Amit akarunk, az, hogy megteremt­sük a belső zavargások előfel­tételeit azokban az országok­ban, ahová leadásaink eljut­nak” — mondta, s hozzátette: „Mi nem vagyunk olyan szerv amely katonai terveket készít elő. Azonfelül nem kívánunk esetleges katonai diktatúrák alapításához segítséget nyújta­ni. Hogy ilyesmire gondol­junk, annak az ideje akkor jön el, ha a népeknek a csat­lós országokban sikerül hasz­nosítható katonai mozgalmat kezdeményezniük saját ottho­ni talajukon.” Más szóval: a SZER célja az volt, hogy megfelelő ürü­gyet teremtsen az amerikai katonai beavatkozásra azok­ban az országokban, ahol az USA „elvesztette a békét”, vagyis nem sikerült rájuk kényszeríteni az amerikai „szabadságot". Hozzá kell tenni: a reklám­­szakemberek döntötték el, hogy a „szabad világot” sza­bad világnak, a Szabad Euró­pa Rádiót pedig Szabad Euró­pa Rádiónak nevezzék el. Mondván: minden más fo­galomnál jobban vonz a sza­badság fogalma, s utaltak azokra az eredményes hirde­tési kampányokra, amelyek az emberek szabadságvágyára épültek. És valóban: mind­máig a szabadság a legkelen­dőbb csalétek mindenfajta portéka eladására. Alig akad hirdetés, amely ne ezzel ope­rálna. A méregdrága sportko­csiban 150 kilométeres tempó­val száguldva, a tévéhirdetés hőse „szabadnak érzi magát”. A melltartó vagy a férfialsó­nadrág tökéletesen simul, de mégis „teljes szabadságot biz­tosít”. Egy bizonyos Griffith Nos, ez a „szabad rádió” kezdettől fogva nemcsak ha­mis információk terjesztésé­vel, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség által ki­dolgozott stratégia szerinti propagandával foglalkozott, hanem hírszerzéssel, kémke­déssel is. Legszebb napjait a magyarországi ellenforradalom idején élte. Ekkoriban buk­kant fel először William E. Griffith professzor neve, aki nem sokkal a magyarországi események előtt lépett a SZER szolgálatába mint politikai tanácsadó. A magyar adósok magyar származású fasiszták­ból, nyilasokból, kalandorok­ból toborzott személyzete örömmel és készséggel hajtot­ta végre utasításait. Elővették az idejét múlt hazafias frázisok egész kellék­tárát. Dugovics Tituszt emle­gették. Botondot, Zrínyi Mik­lós kirohanását, Dobó Katica hősiességét, a végvári vitéze­ket, a kurucok harci cseleit Petőfit szavaltak („Ki a síkra, emberek !’), s harsogott az in­duló: „Föl, föl vitézek a csa­tára !” Ők aztán még annyira sem voltak vitézek, hogy vállalták volna, amit az Englischer Garten I. szám alatti kényel­mes, biztos stúdiókból tettek. Amikor megindult a vizsgálat a Szabad Európa Rádió szere­péről, egyszerűen letagadták a tényeket. És mindebben se­gítségükre voltak az ameri­kaiak és Adenauer, az akkori nyugatnémet kancellár. Griffith professzornak azon­ban nemsokára meg kellett válnia müncheni munkájától. Természetesen azért a „szak­mában maradt”, a CIA-tól kapta továbbra is a fizetését. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk)

Next