Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-28 / 30. szám
Váratlan öröm az Englischer Gartenben 1. „Ki a síkra, emberek!" A közös öröm összehozza az embereket. Ám a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió munkatársai, mióta 1975 őszén össze kellett költözniük, nem voltak képesek összebarátkozni egymással. „Jimmy” Carter most összeboronálta őket. — Csoda! Csoda történt! — kiáltott fel a hír hallatán a Der Spiegel szerint a Szabad Európa Rádió egyik szerkesztője. S aztán hozzátette: — Közepes csoda ... (Igazi csoda számára ugyanis az lenne, ha ismét abban az országban állhatna mikrofon elé, ahonnan annak idején szökve távozott, s ahol emberemlékezet óta a Bródy Sándor utcában van a rádió szerkesztősége.) Újra több pénz a SZER-nek Der Spiegel. ..A rádióadók nagyrészt kelet-európai emigránsokból összeszedett személyzete a kelet-nyugati enyhülés jegyében inkább a két intézmény csendes leszerelésébe készült fel.” És mégis a hír szerint Carter elnök azt javasolta a kongresszusnak, hogy az Amerika Hangja rádióállomás mellett növelje a Münchenben működő Szabad Európa Rádió és Szabadság Rádió évi támogatását is. 28 kisebb-nagyobb hatósugarú adóberendezést építenek, amelyek közül 16 irányított sugárzással továbbítja majd adásait a „célországok” felé. A müncheni adók az eddigi 113 millió márka helyett a jövőben 245 millió márkát kapnak évente, s jelenlegi adókapacitásuk több mint felével növekedne. Carter indoklása: „Legfontosabb hallgatóink a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban vannak, ahol a cenzúra torzított és hamis képet ad a népeknek az Egyesült Államokról, valamint a hazájukban végbemenő döntő fontosságú eseményekről.” Az Egyesült Államok két müncheni adójának 973 szerkesztőségi alkalmazottja és 736 főnyi műszaki személyzete már egy ideje azt a nótát fújja, amelyre most Carter is rázendített. „Ballada az információk áramlásáról.” Jól öszszehangolt kórus ez: igaz, hogy tagjai közül kivétel nélkül mindenki hamisan énekel, de a kottát azért ismerik. Azt pedig New Yorkban írják, a Szabad Európa Rádió ottani központjában, Washingtonban, Langley-ban, a CIA, a Központi Hírszerző Ügynökség központjában pedig a hangot adják meg. Ma, az „információk szabad áramlásának” idején épp úgy, mint amikor a „felszabadítást” hordozták zászlajukon. A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió 1975 októbere óta közös müncheni épületén, az Englischer Garten 1. szám alatt a főbejárat mellett egy érctábla díszült a következő felirattal: „That this world under God Shall have a new birth of Freedom" Vagyis: Hogy istennek ezen a világon újjászülessen a szabadság. A tábla még abból a korszakból származik, amikor az adó megszületett, mint a CIA egyik rendkívül fontosnak tartott vállalkozása. Csak álcázásul szolgált Ma már senki nem tagadja, mert nem tagadhatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálata áll kezdettől fogva a társaság mögött, amely 1949. június 1-én ült először össze New Yorkban, az Empire State Building-ben, akkoriban még a világ legmagasabb épületében. Akkor és ott alakult meg a National Comittee for a Free Europe nevű szervezet, amely rövidesen Free Europe Comittee-ra, vagyis Szabad Európa bizottságra egyszerűsítette nevét. A díszes társaságban egy bizonyos Joseph C. Grew elnökölt. Ott volt Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok második világháborús hadvezére, későbbi elnöke, az időben a Columbia Egyetem elnöke; James B. Carey, a CIO nevű úgynevezett szakszervezet titkára; William Green, az AFL nevű, magát ugyancsak szakszervezetnek nevező társaság elnöke. Jelen volt a fiatalabbik Henry Ford, ott volt Nelson Rockefeller, a multimilliomos politikus, Adolph A. Berle volt külügyi főtisztviselő, s nem utolsósorban Badell Smith tábornok, a CIA akkori igazgatója, s Allen W. Dulles, a helyettese. Dulles 1953-ban vette át a vezetést, s az ő irányítása alatt fejlődött páratlan méretűvé az amerikai kémszolgálat. Nem vitás, hogy a Szabad Európa is neki „köszönheti” a legtöbbet. Dullest, a kémkedés atyját és apostolát, nyugodtan tekinthetjük a Szabad Európa Bizottság atyjának is. Az első SZER-adásokra 1950 júliusában került sor cseh és szlovák nyelven, 1951. október 6-án pedig magyarul is szárnyaltak már az éterben a kémadó hazugságai. „Szabad" - vonzó fogalom Nem sokkal az első magyar adás elhangzása után, 1951. november 24-én, a New York Times riportere beszélgetést folytatott Münchenben Charles D. Jacksonnal, a Szabad Európa Bizottság elnökével: „Amit akarunk, az, hogy megteremtsük a belső zavargások előfeltételeit azokban az országokban, ahová leadásaink eljutnak” — mondta, s hozzátette: „Mi nem vagyunk olyan szerv amely katonai terveket készít elő. Azonfelül nem kívánunk esetleges katonai diktatúrák alapításához segítséget nyújtani. Hogy ilyesmire gondoljunk, annak az ideje akkor jön el, ha a népeknek a csatlós országokban sikerül hasznosítható katonai mozgalmat kezdeményezniük saját otthoni talajukon.” Más szóval: a SZER célja az volt, hogy megfelelő ürügyet teremtsen az amerikai katonai beavatkozásra azokban az országokban, ahol az USA „elvesztette a békét”, vagyis nem sikerült rájuk kényszeríteni az amerikai „szabadságot". Hozzá kell tenni: a reklámszakemberek döntötték el, hogy a „szabad világot” szabad világnak, a Szabad Európa Rádiót pedig Szabad Európa Rádiónak nevezzék el. Mondván: minden más fogalomnál jobban vonz a szabadság fogalma, s utaltak azokra az eredményes hirdetési kampányokra, amelyek az emberek szabadságvágyára épültek. És valóban: mindmáig a szabadság a legkelendőbb csalétek mindenfajta portéka eladására. Alig akad hirdetés, amely ne ezzel operálna. A méregdrága sportkocsiban 150 kilométeres tempóval száguldva, a tévéhirdetés hőse „szabadnak érzi magát”. A melltartó vagy a férfialsónadrág tökéletesen simul, de mégis „teljes szabadságot biztosít”. Egy bizonyos Griffith Nos, ez a „szabad rádió” kezdettől fogva nemcsak hamis információk terjesztésével, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség által kidolgozott stratégia szerinti propagandával foglalkozott, hanem hírszerzéssel, kémkedéssel is. Legszebb napjait a magyarországi ellenforradalom idején élte. Ekkoriban bukkant fel először William E. Griffith professzor neve, aki nem sokkal a magyarországi események előtt lépett a SZER szolgálatába mint politikai tanácsadó. A magyar adósok magyar származású fasisztákból, nyilasokból, kalandorokból toborzott személyzete örömmel és készséggel hajtotta végre utasításait. Elővették az idejét múlt hazafias frázisok egész kelléktárát. Dugovics Tituszt emlegették. Botondot, Zrínyi Miklós kirohanását, Dobó Katica hősiességét, a végvári vitézeket, a kurucok harci cseleit Petőfit szavaltak („Ki a síkra, emberek !’), s harsogott az induló: „Föl, föl vitézek a csatára !” Ők aztán még annyira sem voltak vitézek, hogy vállalták volna, amit az Englischer Garten I. szám alatti kényelmes, biztos stúdiókból tettek. Amikor megindult a vizsgálat a Szabad Európa Rádió szerepéről, egyszerűen letagadták a tényeket. És mindebben segítségükre voltak az amerikaiak és Adenauer, az akkori nyugatnémet kancellár. Griffith professzornak azonban nemsokára meg kellett válnia müncheni munkájától. Természetesen azért a „szakmában maradt”, a CIA-tól kapta továbbra is a fizetését. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk)