Ludas Magazin, 1976 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

IPPEieM Mi^a MST o­o Eleinte én sem akartam el­hinni, hogy csodálatos képes­ségekkel rendelkezem. De most már biztos vagyok ben­ne, azért merek beszélni ró­la. Néhány hónappal ezelőtt kezdődött. Egy társaságban, véletlenül, hozzányúltam, hozzáértem a televízióhoz. Nem nyúltam bele, csak rá­tettem a kezem a készülékre és az azonnal sisteregni kez­dett és eltűnt a kép, a hang. — Hát ezt meg mi lette? — kérdezte izgatottan a televí­zió tulajdonosa. — Az előbb még semmi baja nem volt. A kérdésre nem tudtam felelni. Akkor még nem. Egy-két nappal később ke­zembe vettem egy vadonatúj zsebrádiót. Hangsúlyozom: a kezembe vettem, semmi több. S a rádió azonnal elnémult. Akkor már sejtettem vala­mit, de még magamnak sem mertem bevallani: csodálatos képességekkel rendelkezem. Amihez hozzányúlok: elrom­lik. Legyen az rádió, televí­zió vagy porszívó. Nekem mindegy. Mindegy, hogy régi típus vagy új típus, belföldi vagy külföldi gyártmány. Elég, ha ráteszem a kezem és kampec. Kézrátétellel mindent tönkre tudok tenni. Ez volt az a pillanat, ami­kor elhatároztam: felveszem a harcot a technika ellen. Én. Egyedül.­­ A technika századában élünk és a gépek hovatovább úrrá lesznek rajtunk. Nem ők szolgálnak minket, hanem mi őket. Nos, ennek vége. Meg­indítom a kereszteshadjára­tot a gépek ellen. Az ismerőseim akkor még nem gyanítottak semmit. Nem tudták, hogy milyen ti­tokzatos erő rejlik bennem. Elegendő volt megsimogat­nom egy autót és máris vi­hették a szervizbe. Felhúztam egy órát és az óra azonnal megállt. Rátettem a kezemet egy kakukkos­ órára és a ka­kukk soha többé nem jött ki kakukkolni a házikójából. Esküszöm, néha már én is féltem, magamtól.­ ­ Néztem a kezemet és azon tűnődtem: vajon mi rejlik benne? Mitől ez a csodálatos képesség? Borzongva néztem az ujjaimat: valami kisugár­zik belőlük, de­ honnan ez a sugárzás és mii a magyará­zata? Lehet, hogy erre nincs is tudományos magyarázat? A titok aranyira felizgatott, hogy muszáj volt rágyújta­nom egy cigarettára, azaz hogy csak rágyújtottam vol­na, de a vadonatúj öngyúj­tóm felmondta a szolgálatot. Ó, borzalom! 0 A későbbiek folyamán úgy döntöttem: ha már ilyen fan­tasztikus képességekkel ren­delkezem, akkor pénzt csi­nálok belőle. Produkálni fo­gom magamat. Hitetlenkedő barátaimat, ismerőseimet meghívtam egy játékboltba és közöltem ve­lük: — Hölgyeim és uraim! Az eladó most néhány kifogásta­lanul működő játékot tesz a pultra és ha ezekhez a kifo­gástalanul működő játékok­hoz én hozzányúlok, pillana­tok alatt tönkremennek. Az eladó kartársat arra kérem: ellenőrizze a játékokat, rendben vannak-e? Az eladó a pultra tett egy kisautót. A kisautó nem in­dult el. Kitett a pultra egy felhúzható mozdonyt. A moz­dony nem szuperált. Követ­kezett egy cammogó medve. A medve nem cammogott. S én még egy játékhoz se nyúltam hozzá ... A produkció végül is el­maradt. Úgy látszik, nemcsak én rendelkezem csodálatos képességekkel. Már a játék­gyárban is sokan vannak olyanok, akik meg tudják csinálni ezt a kunsztot. Csa­lódottan távoztam az üzlet­ből és csak az vigasztalt meg egy kicsit, hogy az ajtót nem tudtam kinyitni. Mások is próbálkoztak vele, de siker­telenül. Pedig én csak a kilincsre tettem a kezem .. . Mikes György

Next