Ludas Magazin, 1986 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
MIKES GYÖRGY: Amikor a hetvenéves író kilépett a televízió kapuján — portréfilmet készítettek róla születésnapja alkalmából —, bement egy könyvesboltba és megrendelte a Nagy Révai Lexikon reprint, hasonmás kiadását. Igaz, hogy a legutolsó kötet valamikor a húszas évek végén jelent meg, de még mindig a nagy lexikonok közé tartozik. Az írónak rengeteg könyve volt, a feleségétől is azért vált el, mert az asszony már nem fért el a lakásában. A Révaija nem volt meg, talán az ostrom alatt tűnt el, sok más könyvével együtt, pedig nagyon szerette a lexikonokat, enciklopédiákat. Szépirodalmat már keveset olvasott, a fiatal írókat nem kedvelte, nem is nagyon értette őket, de örömmel olvasott esténként, lefekvés előtt, szócikkeket valamelyik lexikonból. Legutóbb például azt olvasta nagy élvezettel, hogy mi az a klasszikus vagy Boltzmann statisztika. (Benne van a Természettudományi Kisenciklopédiában. Aki kíváncsi rá, hogy mi az, nézzen utána.) Hazafelé baktatva, odalépett hozzá egy fiatalember és így szólt: — Szervusz! Az író nem tudta, ki lehet az illető, bár valahonnan ismerős volt, már látta volna valahol, de hol? — Szervusz... — felelte, aztán hozzátette: — Bocsáss meg, de nem tudom, hogy hová tegyelek. Ki vagy te? — Én te vagyok. Én vagyok a te hasonmás, vagy másképpen reprint kiadásod 1936-ból. „Igen, ez én vagyok — gondolta magában az író —, húszéves koromban. Cingár legényke, dús, barna hajjal, szemüveg és pocak nélkül. Fantasztikus dolgokra képes a tudomány! Emberek reprint kiadásban! Ilyesmiről még a Deltában sem volt szó, ez valami egészen új.” Aztán hazavitte a fiút, aki ő volt, húszéves korában. A beszélgetés nehezen indult meg közöttük (ötven év korkülönbség!), de azért hamar összebarátkoztak. — Mi van veled? Illetve velem. Már teljesen össze vagyok zavarodva ... — Semmi különös. Azt hallottad, hogy Mussolini, Gömbös és Schuschnigg találkozott Rómában? — Mi van? Mi történt? — Gömbös Gyulának az a célja, hogy távoltartsa Ausztriát a kisantanttól és arra vegye rá a többieket, hogy csatlakozzanak Németországhoz. Hát te nem tudsz semmit? — kérdezte az író ötven évvel ezelőtti reprint kiadása. — Lehet, hogy tudtam, de már elfelejtettem. — Szenilis vagy? — Lehet. De azért vannak itt a lexikonok, történelemkönyvek ... — De arról tudsz, hogy Horthy meglátogatta Miklas osztrák szövetségi elnököt? — Valamikor tudtam, de... — mondta az író. — Majd utánanézek... A reprint kiadásban levő húszéves író gúnyosan mosolygott idős önmagára. — Ki a miniszterelnök? — Lázár György. — Tévedsz. Darányi Kálmán. 1936 október tizenkettedikén alakított kormányt. — Na, most már hagyd abba — mondta idegesen az író. — Hagyjuk abba. Hagyjam abba. Nem tudom hogy kinek az ötlete volt, hogy kiadják az ötven évvel ezelőtti hasonmás kiadásomat ... Azóta eltelt néhány évtized. Megöregedtem. A történelemmel együtt. Tudod, mi történt azóta, reprint? — Mi? — Hát kérlek szépen volt egy világháború, a régi rendszert felszámoltuk, volt infláció, volt Rákosi-rendszer, volt ellenforradalom, aztán mindent kezdtünk elölről... Te erről semmit sem tudsz ... Mihez kezdjek veled, velem, velünk? Az író megoldotta a problémát: vett egy könyvszekrényt és abba belerakta öt évtizeddel előbbi reprint, hasonmás kiadását, s ha kíváncsi volt arra, hogy mi történt 1926-ban, előszedte, miután előbb lefújta róla a port. Sajnos, nem sok hasznát vette ifjú önmagának. Később el is cserélte gróf Gustav von Lederhose emlékirataira. Megjelent 1786- ban. Természetesen reprint, hasonmás kiadásban.