Ludas Magazin, 1987 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
PETERDI PÁL: •— Nyugodtan rámbízhatja, Müller túr. Nem ez az első kufferos ügyem. Maga idead ötvenezer márkát s örökre megszabadul a kisnaccsámtól. A biztonság kedvéért minden esetre idehívtam Maigret felügyelőt. A maga nevében. A milliomossal megfordult a világ. — Orchideás, maga megőrült ... Végem van . . . Finálé ... — Maga ehhez nem ért Müller úr Ez az én speciális trükköm. Az ember mutat valamit a hekusnak, aztán bebizonyítja, hogy nem azt látta, amit nézett. Így aztán, ha a dolog megismétlődik, a hekus nehogy még egyszer blamálja magát, még azt is elhiszi, hogy nem azt nézte, amit látott. Duplacsavar, érti? A gengszter ezzel el is tűnt a baloldali ajtó mögött. Müller úr feje még akkor is kóválygott, amikor Maigret vaskos alakja feltűnt a kertkapuban. — Üdvözlöm, Müller úr, ön hivatott. — ööö ... eee ... én csak ...izé ... Többre nem volt szükség. Nyílt a baloldali ajtó, Orchideás tolta át a hatalmas bőröndöt a szobán. A bőröndből egy tűrhető női láb lógott ki. Müller úr szókincséből ezúttal is csak renyhe leégetésekre futotta, de szeme legalább annyira kijött üregéből, mint a felügyelőé. — Nicsak, Orchideás, — Maigret régi ismerősként köszöntötte a gengsztert, aztán belekeményített —, kinyitná egy pillanatra azt az érdekes bőröndöt? — Na de felügyelő úr — sugárzott a gengszter —, csak természetes. Az ön kedvéért mindig mindent. Kinyitotta a bőröndöt, Müller úr eltakarta a szemét. A kofferben azonban csak egy pucér kirakatbaba hevert visszataszító pózban. — Úgy látszik tévedtem — mondta a felügyelő. — Nos, rendben van, Orchideás. Nem tudom Müller úr megkínálna-e egy pohárka konyakkal a nagy ijedelemre? Átsétáltak a bárba. Orchideás pedig egyenest a bal oldali ajtóhoz húzta a koffert és bekopogott. Női alak jelent meg a küszöbön, érdekes vonalú sapkában. Orchideás áthúzta a bőröndöt a küszöbön és becsukta maga után az ajtót. Maigret és Müller úr karonfogva jött vissza a bárból. Beszélgették. — És hol tölti a szabadságát, Müller úr? A válaszra nem volt idő. Nyílt a bal oldali ajtó, Orchideás jött a kofferral. A bőröndből ismét kilógott egy selyemharisnyás láb. — Mi az, Orchideás — szólt oda félvállról a felügyelő. — Maga még mindig azzal a kofferral vacakol? Hát én búcsúzom is, Müller úr. De előbb tiszteletemet teszem felesége őnagyságánál. — Azt... azt... nem lehet ... — a milliomos számára ez a nagy hebegések napja volt. — A feleségem ... izé... nincs itthon ... — Már hogyne volna, Müller úr. Maigret bekopogott, Müllerné kilépett az ajtón, mint egy üde barackVirág. A milliomos a szívéhez kapott. A gengszter is. — A jóistenit, Müller úr — ordított Orchideás. — Ez a mágia felesége?Akkor ki az ördög van a kofferban? — Természetesen én! — kiáltott Lucas és úgy lépett ki a kofferból, mint egy nőiruhás Poseidon a tenger hullámaiból. Földhözvágta a kalapját, a bádoggal bélelt holmi csengve pattogott a padlón. — A duplacsavar, mi, Orchideás? Ócska trükk. Na, jöjjenek szépen. Megbilincselte őket, lógó orral indult előtte a millomos is, a gengszter is. A csinos Müllerné kipirulva kiáltott utánuk. — Légy türelmes, Baltazár, én várni fogok rád. — Elment az eszed, Arabella — fordult vissza az elcsigázott milliomos —, én nem vagyok Baltazár. — Tegye magát takarékra, Müller úr — szólt a gengszter. — Én Baltazár vagyok. MIGRETÉS A DUPLACSAVAR z Igazgató feltűnően csinos titkárnőjéhez berobog az igazgató felesége. Maga a múltkor megesküdött nekem, hogy békét hagy a férjemnek! — Én mondtam neki védekezik a titkárnő —, hogy vége köztünk mindennek ... — Akkor miért járnak szállodába azóta is? — A férje ragaszkodik hozzá, hogy letöltsem a két hónap felmondási időt...