Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-04-01 / Mutatványszám
2 0.■ Ne is tartsuk az árvántul, Ámde becsét megismerve — A mint kérik a Lajthán túl, Ne gsefteljük el hitelre. A fináncz és a finánczminiszter. (Alkotmányos tréfás igaz história.) Két barát Bécsben lakó ismerősére várván a pesti indóház előcsarnokában, beszédjük tárgyát az épen e napon kinevezett magyar felelős minisztérium örömhíre képezé. Az egyik barát észrevéve, hogy egy folyvást kötelekben szagláló fináncz két fülét egészen kihegyezvén lesi a szót, gondold magában, megállj fináncz, mindjárt megtréfállak én a mai nap emlékére, s úgy tőn, mintha a finánczot észre sem vette volna, azonban egyszerre elkezd hangosan beszélni barátjához: „No pajtás! én nem hiszem, hogy igaz volna, — de ha csakugyan úgy van, most hoz nekem Lónyai bácsi kétezer darab külföldi szivart Bécsből, száz darab ezennel a tied belőle.“ E szavak után persze a fináncz is úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, távolabb ment a beszélőktől s azon édes tudat érzetében, hogy minő pompás gsejtet fog már ma csinálni, fütyörészni kezdett. Néhány percz múlva egy hoszszantartó élesfütty jelenté, hogy a vonat megérkezett. A két barát a finánczot, a fináncz pedig a két barátot szemelte figyelemmel. Egész illemmel közelit a fináncz egy úri egyéniséghez, ki az ajtó közelében szivarozgatott s lassít hangon igy szólítja meg: „Ugyan kérem, nem tetszik ismerni a hervon Lónyait ?“ „De igen is ismerem.“ Lesz szives nekem uraságod megmutatni ? szeretném látni magam is. „Szívesen, hiszen épen reá várakozom, épen itt jőni . . . Servus Menyus! tudtam hogy megérkezel . . . üdvözöllek az uj pályán. A fináncz majd kiugrott örömében a waffennokból, sasszemekkel tekintgete szét, hol a pakktáska vagy a vászonkuffer ? parázs tűz égett a talpa alatt... aképen most czipel mellette a vasúti hordár egy kuliért, rá van ragasztva „aus Wien nach Pest.“ Halt. .. megállj ... fel kell a ládát nyitni . . . kiált a fináncz ... De ugyan miért barátom, hiszen a láda a Lónyai úré ... „Épen azért, mivel a Lónyai úré . . . ebben a kufferben kétezer külföldi szivar van,. .. érzem a szagát.“ „Ugyan menjen a pokolba, ne csináljon itt scandalumot, — hiszen, ez a láda a finánezminiszter úré. „Fi . .. fi . . . finánezminiszter úré?“ Persze, hogy azé, a magyar pénzügyminiszteré, akit épen ön akart látni .. . A fináncz e szavakra azt se tudta, kihúzza-e a gyiklosát és a koffer előtt úgy szalutáljon, vagy a sapkát kapja le és queraust kiáltson, nagyon nagy zavarban lehetett szegény. Zavarát még inkább nevelé azon háta megött álló két ifjú jóizű kaczagása, kik a hallgatódzó finánczot igy rászedték s boszszusan is fordult hozzájuk, fogai közt mormogva ,: „tegyék az urak máskor az apjokat lóvá.“ • c-vk_____ Tisztúyitási pattantyuk. Vidacs-e vagy Szentkirályi! Ugyancsak nagyban korteskedünk, mind a kettő mellett, kötéllel fogdossuk a választókat s ha sikerült egyet hurokra kerítenünk, nem eresztjük ki körmeink közül, mig reversalist nem ad magáról, hogy Szentkirályira adja a voksát, kinek igy hangzik a kortesnótája : „Szentkirályi ám a doktor, Nem kell neki soha kámfor Nem fog rajta a kolera . .. Olyan fene egy ember a . . .“ Azt mondják, hogy ezt a pompás nótát Török patikás csinálta? Büszke lehet rá a Terézváros. Hanem a Józsefvárosnak is van ám patikássa, ott van Sztupa! csupa Vidacsista! Ő még azt dúdolja : „Polgármester szép állomás, Vidacs való erre nem más. Becsülete három próbás.. Nekünk bizony nem is kell más.“ Éljen hát V ida cs ! A Ferenczváros ? no ide ne tegye be a lábát halandó, aki nem tudja a fentebbi nótát. Vida cs mellett itt még — teszek egyre tizet — Deák is megbuknék. Legnagyobb bizonysága ennek azon furcsa kis történet, hogy a más pártiak egy 25 tagból álló bizottmányt akarván alakítani, 24 tagnál többet öszve nem tudtak bankolni, pedig még Soroksárról is behívtak vagy harmincz svábot. Itt annyira megy a Vidacs-kázi ragaszkodás, hogy egy halálos ágyon siülödő becsületes csizmadia, akinek pedig orvosi recept szerint ezelőtt már két héttel meg kellett volna halnia,) fo Ne mondja a gonosz világ, Azért tesszük mert nehánynak, Petifárnak udvarában . . . Zsíros konczot dobnak, hánynak. Legyen az ellen, vagy barát, A ki minket hajit követ, Ne áruljunk zsákban macskát . . . Hajlítsuk vissza menykövet. ------------------------------------------------------LUDAS MATYI.