Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1867-04-01 / Mutatványszám

2­ 0.■ Ne is tartsuk az árvántul, Ámde becsét megismerve — A mint kérik a Lajthán túl, Ne gsefteljü­k el hitelre. A fináncz és a finánczminiszter. (Alkotmányos tréfás igaz história.) Két barát Bécsben lakó ismerősére várván a pesti indóház előcsarnokában, beszédjük tárgyát az épen e napon kinevezett magyar felelős minisztérium örömhíre képezé. Az egyik barát észrevéve, hogy egy folyvást kö­­telekben szagláló fináncz két fülét egészen kihegyezvén lesi a szót, gondold magában, megállj fináncz, mindjárt megtréfállak én a mai nap emlékére, s úgy tőn, mintha a finánczot észre sem vette volna, azonban egyszerre el­kezd hangosan beszélni barátjához: „No pajtás! én nem hiszem, hogy igaz volna, — de ha csakugyan úgy van, most hoz nekem Lónyai bácsi kétezer darab külföldi szivart Bécsből, száz darab ezennel a tied belőle.“ E szavak után persze a fináncz is úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, távolabb ment a beszélőktől s azon édes tudat érzetében, hogy minő pompás gsejtet fog már ma csinálni, fü­työrészni kezdett. Néhány percz múlva egy hoszszantartó élesfütty jelenté, hogy a vonat megérkezett. A két barát a finánczot, a fináncz pedig a két ba­rátot szemelte figyelemmel. Egész illemmel közelit a fináncz egy úri egyéni­séghez, ki az ajtó közelében szivarozgatott s lassít han­gon igy szólítja meg: „Ugyan kérem, nem tetszik is­merni a her­von Lónyait ?“ „De igen is ismerem.“ Lesz szives nekem uraságod megmutatni ? szeret­ném látni magam is. „Szívesen, hiszen épen reá várakozom, épen itt jő­ni . . . Servus Menyus! tudtam hogy megérkezel . . . üdvözöllek az uj pályán. A fináncz majd kiugrott örömében a waffennokból, sasszemekkel tekintgete szét, hol a pakktáska vagy a vászonkuffer ? parázs tűz égett a talpa alatt... ak­­­épen most czipel mellette a vasúti hordár egy kuliért, rá van ragasztva „aus Wien nach Pest.“ Halt. .. megállj ... fel kell a ládát nyitni . . . kiált a fináncz ... De ugyan miért barátom, hiszen a láda a Lónyai úré ... „Épen azért, mivel a Lónyai úré . . . ebben a kuf­­ferben két­ezer külföldi szivar van,. .. érzem a szagát.“ „Ugyan menjen a pokolba, ne csináljon itt scan­­dalumot, —­ hiszen, ez a láda a finánezminiszter úré. „Fi . .. fi . . . finánezminiszter úré?“ Persze, hogy azé, a magyar pénzügyminiszteré, a­kit épen ön akart látni .. . A fináncz e szavakra azt se tudta, kihúzza-e a gyiklosát és a koffer előtt úgy szalutáljon, vagy a sap­kát kapja le és queraust kiáltson, nagyon nagy zavar­ban lehetett szegény. Zavarát még inkább nevelé azon háta megött álló két ifjú jóizű kaczagása, kik a hallgatódzó finánczot igy rászedték s boszszusan is fordult hozzájuk, fogai közt mormogva ,: „tegyék az urak máskor az apjokat lóvá.“ •­ c-vk_____ Tisztúyitási pattantyuk. Vidacs-e vagy Szentkirályi! Ugyancsak nagyban korteskedünk, mind a kettő mellett, kötéllel fogd­ossuk a választókat s h­a sikerült egyet hurokra kerítenünk, nem ereszt­jük ki körmeink közül, mig re­versalist nem ad magáról, hogy Szentkirályira adja a vok­­sát, kinek igy hangzik a kortesnótája : „Szentkirályi ám a doktor, Nem kell neki soha kámfor Nem fog rajta a kolera . .. Olyan fene egy ember a . . .“ Azt mondják, hogy ezt a pompás nótát T­ö­­rök patikás csinálta? Büszke lehet rá a Teréz­város. Hanem a Józsefvárosnak is van ám pati­­kássa, ott van S­z­t­u­p­a! csupa Vidacsista! Ő még azt dúdolja : „Polgármester szép állomás, V­i­d­a­c­s való erre nem más. Becsülete három próbás.. Nekünk bizony nem is kell más.“ Éljen hát V i­d­a c­s ! A Ferenczváros ? no ide ne tegye be a lábát halandó, a­ki nem tudja a fentebbi nótát. Vi­da c­s mellett itt még — teszek egyre tizet — Deák is megbuknék. Legnagyobb bizonysága ennek azon furcsa kis történet, hogy a más pártiak egy 25 tagból álló bizottmányt akarván alakítani, 24 tagnál többet öszve nem tudtak bankolni, pedig még Soroksárról is behívtak vagy h­armincz svábot. Itt annyira megy a V­i­d­a­c­s-k­ázi ragaszko­dás, hogy egy halálos ágyon siülödő becsületes csizmadia, akinek pedig orvosi recept szerint ez­előtt már két héttel meg kellett volna halnia,) fo­ Ne mondja a gonosz világ, Azért tesszük mert nehánynak, Petifárnak udvarában . . . Zsíros konczot dobnak, hánynak. Legyen az ellen, vagy barát, A ki minket hajit követ, Ne áruljunk zsákban macskát . . . Hajlítsuk vissza menykövet. ------------------------------------------------------­LUDAS MATYI.

Next