Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-01 / 1. szám

Fortéllyát rét közt, Csökmő nem tudja mi légyen. Sárkány helyt kötelet kötvén ki rekettye bokorra Hogy lakosokkal majd sorral huzatja ki sorra. Egy nagy üres kantát a széltorkára meresztett, A melly a fáról szájára csuda hangot eresztett. A húzóknak száma egész huszonöt­re telik ki.. Hogy bokrot húznak huszann meg öten se lelik ki. Szól Csaba, megkötözöm már a nagy bestia sárkányt, Melly tett itt sok kárt és szájám­ tűzkarikát hányt. Kintskereső hívek! kapjunk ne kötélre legények ! A sárkánt húzzák, ne legyünk jobbára szegények, Húzzátok hát, nem jön, kötelünket rántja devissza, Halga miként bömböl vérünket még ma meg issza ? Húzzátok ! nem jön, jön már, de feleszik,tte harag A köteleim lévő tisztátalanokra hadakszik . .. Mert ki sokat vétett, megrontván más feleségét, Azt szét tépi be nyelvén mindjárt mint eleségét, Mond vala a biró ! Törvényt teszek a szaladásra Elhagyom a kötelet, nincs kedvem itt maradásra.. Mind valakik tudjuk tettünket, utánna ne fussunk Hogy ránk esmervén menyke agyára ne jussunk ! Szólt Csuba húzókhoz, hát kentek mind haza mégyen ? Vesd el aló magadat, szaladás jaj mennyire szégyen .. Még annál jobban lódulnak futva, haladva . . Hogy rókát nyúlat foghattak volna szaladva. OtHj^aSt'egy'effibör,'^szaTaTTOtTTT férfi niuszoffTTCgy, Mond Csuha néki, legény! merthogy magad is haza nem mégy? Én a sárkánytól mond, mint egy szikra se félek, Más feleségével mert nem közös életet élek .. Itt vagyon a rét már, mellyben Csaba kötni bemégyen.

Next