Ludas Matyi, 1945 (1. évfolyam, 1-33. szám)
1945-05-20 / 1. szám
— Kend, János gazda azt kérdi, miképpen van az, hogy egyes fasisz-ták, akik egy hónapja még reszkető etek a lelepleztetéstől, ma hangosabbak, mint valaha? Ne várjon, majd mindjárt megmagyarázom: — Defterovics és Fischer a vonaton ülnek. Fischernek nincs jegye. — Mi lesz veled a kiszállásnál, ha kérik a jegyedet — aggódik Defterovics. — Nyugalom — inti le hűvösen Fischer. — Add csak ide a jegyedet. Ráírja a nevét a jegyre és visszaadja. A vonat megérkezik, előbb Defterovics megy ki, bedobja a jegyet az urnába, utána billeg Fischer. De a portás megállítja: — Hohó, hol a jegy? — Bedobtam — mondja Fischer hanyag eleganciával. — Nem dobott maga be semmit! — így a portás. — Rendőr. — Kérem — mondja Fischer. — A portás részeg. A jegyet bedobtam. Nézzük csak meg, még a nevem is fel volt írva rá. Megnézik, hát csakugyan. A portás ijedten hebegi. — Bocsánat, nagyságos uram, tévedtem. Rendben van ez, de nagyon. — Egy frászt van rendben! — üvölti Fischer. — Kérem a panaszkönyvet! — Maga szaktárs nem érti, hogy miért nem hitték el a németek senkinek, hogy elvesztették a háborút. Hát ezt is megmagyarázom. Pesti ember falun az öreg gazdánéval beszélget. — Milyen idő lesz, nénike? — Zuhogni fog az eső, édes lelkem. Erre odalép a gazda, aki eddig az ásójára támaszkodva igencsak hallgatott: — Ne hallgasson már erre az asszonra az úr, bolond ez égiszen. — Hát nem lesz eső? — Lenni lesz, csakhogy nem azér, mert mongya, hanem az ír, mer én mondom. — A reakció fel jogokat adni a népnek. Miért? — Az iskola előtt keservesen bőg egy kislány. Arra megy egy jószívű néni, sajnálkozva szólítja meg: — Miért sírsz, kislányom? — Mert kijönnek a gyerekek az iskolából és meg fognak engem verni. •— Már miért vernének meg? — Mert én csúfolni fogom őket. A szerencsétlen flottás Utolsó fényképfelvétel Dönitz tengernagyról, amint a német hajóhaddal elindul, hogy végzetes csapást mérjen a szövetségesekre. (Csillaggal jelölt a német flotta.) A KÖLTŐ Mint magányos budai vándort, Pestre hozták Lisztet, a Nándort, Aki rigmust oly sokat ira , úgy hívta őket, hogy: szatíra Tegzében vala nyilasok, De nem lőtt rátok, nyilasok. Most Pestre hozták és hiába Menekült szanatóriába, Ahol jól játssza most a hisztit. Bravó! Elírtál Ma egy kis Liszt itt. NÓTI KÁROLY Szószerint Cepelkát, a levitézlett és nyakoncsípett nyilast rendőr kíséri az őrszoba felé. Szembejön vele valami régi ismerőse. — Hogy vagy? — kiált ez oda a lehangolt testvérhez. Az szomorúan feleli: — Sajnos, megvagyok. A kifutó kevés a villamosjáratok száma, nehéz dolga van a kifutónak is. Az utak nagyrészét gyalog kell megtennie. Főnöke összeszidja: — Nagyon lassú vagy te gyerek. Lassan mozogsz, lassan jársz, lassan gondolkozol. Hát semmiben sem vagy gyors ? — De igen, főnök úr, gyorsan elfáradok. VÁLTOZÓ IDŐK Bujdosó nyilasok beszélgetnek: — Igaz, hogy kinyitottad a textilüzleteidet ? — Pszt! Igaz, de strómannal dolgozom. — Ki az? —Valami Grünwald. De nagyon rendes ember. „KORSZERŰ’* TÁBLÁK A lift 1—3-ig nem működik Süssünk, főzzünk gázzal! Zóna egész napon át nagypörkölt 80 fillér kispörkölt 50 „ kisfröccs 18 „ És láttunk egy egészen időszerűtlen táblát. Ez állott rajba: Jobbra tarts' Szép Kis színház — A férjem a mestersége áldozata lett, öt évre ítélték. — Mivel foglalkozott?— Súgó volt. ■«— Milyen súgó? *— Besúgó.