Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-01 / 1. szám
Búim ! . ^ Ne nézzenek rám ilyen csú- « “ nyán, hölgyeim; lehet, hogy * voltak közöttünk félreértések. S de most, a búcsú pillanatában, t vb próbáljanak meg egy kicsit ? g tárgyilagosak lenni. Nem vol v _ tam én olyan rossz, mint ami. $ & Igennek most kikiáltanak. ** Hiszen értem, már ott áll az X ajtóban az utódom, az a csinos g fiatal taknyos és rákacsintgat- W - nak. u Csak meg ne jáirják vele, \ ? hölgyeim., Az ilyen ,sokat ígérő ( y fiatalemberekkel mindig vig győzni kell. . S "• Nem szeretem az ilyen léhat A alakokat. Ez egy lokálban száta letett, pezsgősüvegek durrogam fása közben, piszkos dolog. . . Én egy pincében születtem i0 ma egy esztendeje. Az anyám, K 1944 vot, az apám pedig Szállasi Ferenc, akitül most majd a ' Q. népbírósági tárgyalásán mind- ’ f nyáján meghallhatják, hogy mi 1 $ igen rendes ember volt.; a saját is szájából hallhatják meg, és ös csak tudja. I ij Szálast nem sokat teketória, , - zott az anyámmal; nem akar í ?ják hozzáadni, mire ő egy i ’szerűen kijelentette, hogy 1944 ■j az övé, és úgy is tett. i Q így születtem én, a szegény is éhes 1945. § II ( p III. ) Lehet, hogy nem voltam túl- uságosan bőkezű, hölgyeim. Tény, jj * hogy bábbal, sült,tökkel és szó-ja jóval vendégeltem meg Magu~pikát, akiket duhaj, pazarló őseim, J k a kövér és gáláns Békeévek ka- , * viárral és tejszínhabbal kényesítettek el. 1 A Dékát vegyék tekintetbe, l j, hogy Szegény árvagyerek vol- j S taton; atnyám meghalt, amikor $ megszülettem, az apám pedig t 5 megszökött a következmények ! fi elöl. s | | TV. fj Q Az emberek igazságtalanok -f voltak velem szemben, kígyót- ? békát kiáltottak rám. $ De én hiszek a jövőben, az j3 idő engem fog igazolni. * ? hír így illik, hiszen én is \ M) igazoltam mindenkit * I ' í ’» V. $ í Isten velük, fájó szívvel ha- ^ ^ gyom egyedül Magukat ezzel jj * a léha, vad, felelőtlen suhanc- nj -/ cal, ezzel az 1946-tal. Ki tudja, U mit fog Magukkal csinálni f Jt & Én legalább nem csináltam T * semmit. m * De lei lát egy ilyen fiatal J | Évnek a veséjébe, vagy a má~jusábaf J VI. ^ Isten velük, ez bármennyit se szidnál el, hogy % én hoztam a Szabadság If «9.X. 1 7 És éppen ezért, ken Szeret- fj 5* niök, mert legalább hangosam, fl ^úton-útfélen tejeszájjal, jóízűen % g szidhattak. 2 (h Tudják, milyen nagy dolog m is ezt 2 S Próbálták volna az anyámat 2 * szidni, amíg élt... | GERGELY MIKLÓS $ Liba, cipő,50 pengő! Tömegével ontja a posta az ország minden részéből a rítegítéseket Ludas Matyi nagy karácsonyi rejtvénypályá- zatára. A megfejtések elbírálása és rendszerezése folyamat * ban van. Legközelebbi számunkban közöljük a sorsolás a részleteit. ' i m . é. k. rá - szól a rá S nem söpri a gangod Búét - szól a kalauz S szid, nem nézve rangúl ... De m egy, ki amit J é. meg is adja: JÜIKT MM pl MillYI ura (Ludas Matyi: Farkas Erzsébet, a Nemzeti szinnaz tagja.—Foto Arién.) 17 Kelemen vacsora után felolvassa az esti lapokat a feleségének. — Fiacskám, — mondja, — itt az áll, hogy az Elektromos Műveknek csak 2 napra elegendő szenük van ... Kelemenné felnéz a pasziánszkártyákból: — És hogyan állnak liszttel ? A látszat csal — Ez a NOT előszobája? — Ez hát» 4— Akkor itt valami tévedés van, mert különben ,hogy lehet, ugyj ezeket itt felakasztották? A három kis malac ' Újév reggelén a. I három kis malac » felébredt, valódi pi. t pereszappannal meg. ? mosakodtak, mert ilyesmire ma már csak a disznóknak telik és valami jó V programon gondol- J koztak. . — Én a népbíró-Z sági tárgyalásra szeretnék menni, — monda a Iegkisebb Ibik malac — mert f még egy kicsit álomos vagyok és ott tudok a legjobban haladni, ’ — Én a nagybá- tyánk sírjához me- __ » gyek, — mondta a középső malac. — Egy pesti vendéglőben van elte- i metve, de tévedésből azt írták a sírjára, hogy libapörkölt. . — Én itthon maradok. —- mondta a harmadik malac, a legokosabb a bíróm közül, — leosszak a közbiztonsági viszonyok. Tegnap is egyik barátom h éjfélkor jött haza a sötét erdőben és ha lett volna valami ruha rajta és találkozott volna egy rablóval, levetkőztették volna. Ekkor kopogtatott a farkas. — A boltos van itt, — mondta régi szokása szerint. A malacok gyorsan vizet akartak forralni, hogy leforrázzák, de a gáz nem működött. — Üssünk a fejére a bottal, — tanácsolta a középső malac. — Az utolsó botunkkal tegnap este fűtöttünk be. — Vágjuk le a fülét, — ajánlotta a legkisebbik malac. — Mivel, te buta? Az ollót tegnap cseréltük el kukoricára egy falusi disznóval. . . Tanácstalanul néztek egymásra. Akkor a legidősebbik malac, a legokosabb, kinézett az ablakon. És elkezdett nevetni, hogy a könnyei is csurogtak belé. — Mit ijedtek meg, ti buták? — hahotázta. — Valószínűleg rosszul hallottuk, nem kereskedő van itt, csak egy közönséges farkas... Szabotázs! LEGKÖZELEBBI SZÁMUNK JANUÁR 6-ÁN VASÁRNAP REGGEL JELENIK MEG — Ezt a nőt föl fogom jelenteni. [ — Miért? ' — Mert a bélyeget felragasztotta, de az árát nem szállította le. _