Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-08-04 / 32. szám

Levesszűrő a Gellért-fürdőben Kovács doktort kérik a telefonhoz! Jelentkezzék, hadd halászom ki! I 4 OTI-tagok lettek a diákok • — Mit nevetsz, fiam? — Náthát kaptam — És ezen nevetsz? — Azon nevetek, hogy mekkorát fog nézni az a nátha, ha megtudja, hogy OTI-tag vagyok... — Ludas Matyi: Gratulálok druszám és ha látja Szabettét, adja át neki is üdvözletemet.­ ­ A jó munkának kettős haszna van A „Ludas Matyi” és a „Szabóné” sikere a Karlovy-varyi filmfesztiválon Amerikában, mint olvasom. s van már atomcigaretta is. Ami nyilván nem , azt jelenti,­­ hogy ha az ember egy ilyen ci­­garettára rágyújt, akkor lepke-­ hálóval szaladhat a feje után,­ hanem azt jelenti, hogy az ame­rikai cigarettagyárosoknak és a publikumuknak van hallásuk, lá­tásuk, tapintásuk és szaglásuk, viszont ízlésük nincs. Az atom ugyanis Amerikában — ezt még tán a cigarettagyá­rosok is tudják — gyilkos fegy­ver, amelytől a jóérzésű emberek undorral fordulnak el. Én nem tudom elképzelni, hogy épízlésű ember bemenjen egy trafikba és azt mondja: — Kisasszony, adjon tíz ato­mot. Vagy ha ezt már el is tudom valahogy képzelni, azt semmi­esetre se tudom elképzelni, hogy a kisasszony, akinek a bátyja el­esett a világháborúban, és a vő­legényét átküldte Koreába egy Truman nevű huncut öregúr, jól szájon ne vágja az illetőt. A magam részéről ■nem cso­dálkoznék, ha hamarosan meg­jelenne Amerikában a Halálhör­­gés-cigaretta, a Leprabacillus-pipadohány és a Töm­eggyilkos­­szivar is. Ezek persze kevésbbé hatásosak és izgalmasak, mint az atomcigaretta, dehát ilyen öt­let egyszer tíz esztendőben szü­letik. Amikor az atombombát feltalálták, Truman valószínűleg megölelte a feltalálót: —Kitűnő dolog! Két legyet egy csapásra!• Tömeggyilkos­ságra is jó, meg cigaretta­­reklámra is. Nincs hát mit csodálkozni rajta, hogy az atom-cigaretta is­kolát csinált Amerikában. Van már atom-kávédaráló, atom­képkeret, atom-whisky és atom­melltartó, amelyeknek semmi közük az atombombához. És van egy atom­elnök, akinek semmi köze az amerikai néphez. (.«■ m) Hónom alatt egy hatalmas lavórral éppen hazafelé igye­keztem zuglói egyszoba félkom­fortos kemencémbe, amikor valaki a Ferenciek­ terén hátba­­vágott. ) — Szerbusz egykomám! Mi a­­fenét akarsz azzal a lavórral? Bodolai volt. Tizenöt éve nem találkoztunk, de tudtam, hogy­­ csakis ő lehet, aki így, kapásból eltalálja leégett vállamat. — Hazaviszem, he-he — próbáltam kedélyeskedni, — hogy legyen mibe beleolvadnom. — Ugyan, mit affektáltok azzal a kis meleggel. Idesliss — mutatta meg kézitáskájának belsejét. — Most viszem be az otthon található utolsó pullóvert a munkahelyemre. Már mindent behordtam, ami csak felvehető. Ijedten néztem rá, aztán nagyon hirtelen helye­selni kezdtem. Szegény Bodolai! Hallottam már ilyes­miről, hogy egyesek nem bírják a nagy meleget, egyszerűen beleőrülnek. De ő nem sok időt hagyott a gondolkozásra. Az égető nap felé fordította arcát, úgy beszélt tovább: — Majd csak kibírom valahogy ezeket a heteket. Anyósom is megígérte, hogy a télen elhunyt apósom Jéger­ alsóneműjét elhozza. Csak már itt terme. Kéz alatt vettem egy jéghokkifelszerelést, az egy darabig megvéd az embertelen hideg­ek­en. Szegény jó Bodolai — gondoltam meghatottam — Milyen is a sors. Itt ez a derék, jófelépítésű, rendes fiú. Az iskolában a legjobb fejszámoló volt és a futballcsapatban a környék legjobb balösszekötőjé­nek tartották. Most pedig itt áll, árnyékban a 0 fok fölött 35 fokban és arról beszél,­ hogy már nem tud mit magára venni, hogy ne fázzék. Meg kell a szív­nek szakadni. Nem tudtam tovább nézni ezt a szen­vedést. — Élj boldogul — búcsúztam, de leginkább úgy köszöntem volna el, hogy „tiszta szívből jobbulást kívánok!”. — Szervusz — rázta meg barátságosan a kezemet. Megindult a 15-ös autóbusz felé. A lépcsőről vissza­szólt: — Hívj egyszer telefonon, elmegyünk valahova­­forraltbort inni ... — Hol dolgozol? — kérdeztem csupa udvariasság­ból. Tudtam, hogy Bodolaival én már csak a Lipót­­mezőn találkozhatott­. — A MIRELIT-nél Csepelen f ordított vissza. Az autóbusz már megindult, de ő túlharsogta a motor zúgását. — Hívtad csak a MIRELIT csepeli telepét és kérd Bodolait a mélyhűtőből. Ha személyesen jössz, öltözz fel jól. Odalent 24 fokos hideg van... V. J. . ..

Next