Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-03 / 1. szám

Már a madár is megsokalja - A gólya: Hallja öregem, a vándor­madár én vagyok! Maga ne vándoroljon minden héten más üzembe! Mai probléma az őslénytárban — Mit gondolsz, ha ezt a sok öreg csontot bevinném a Lim-lom boltba, meg­kapnám érte azt a szép korcsolyát? — Tudja meg barátom, h°gy ebben az irodában én végzek minden komoly munkát! — De hiszen láttam, hogy ma egész nap nem csinált semmit! — Na igen, mert ma egész nap nem Darvas Szilárd: Egy igazgató, aki bírja a kritikát A Guta­ utcai Citronád V. (Cirokseprő, Trombita és Nádpálca Vállalat) díszterme gyönyörűen kidekorálva fogadta az érkező­ket. A rendkívüli értekezletet az igazgató, Kanya Lajos hívta egybe, miért is több más, ugyanebben az időben tartott értekezlet fel­oszlott s mint a mellékfolyók a Dunába, beleömlöttek a jelzett fóértekezletbe. Az em­berek csaknem kicsaptak medrükből. — Szaktársak — mondta Kanya Lajos — immár egy esztendeje állok a vállalat élén és még egyetlen valamirevaló kritikát sem kaptam a szaktársaktól. Szaktársak, ez így nem helyes. Én nem hiszem, hogy olyan tökéletes ember lennék, miszerint működé­semben ne lenne kivetnivaló. Épp ezért most megkérem a szaktársakat, hogy mondjanak erős, meg nem alkuvó, a gyereket nevén nevező bírálatot rólam. Dermedt csend követte a szavakat. Kanga bátorítóan nézett körül. Ekkor felállott Csip­­csák bácsi, mert találkozott az igazgató te­kintetével s az teljesen megzavarta őt. — Én nem helyeslem — mondotta — hogy az igazgató szaktárs mindig félórával ké­sőbb jár be, mint a többiek. Ezzel leült, viszont felemelkedett Kanya Lajos s miután röviden közölte, hogy min­den egyes felszólalásra egyenként válaszol, hozzákezdett az elsőhöz. — Nem nehéz Csipcsák szaktárs szavai­ban felfedeznem azt a kispolgári demagó­giát — dörögte igen határozott hangon —, amely munkájára is rányomja a bélyeget. Sűrű sötét csend állott be. Csipcsák bácsi magába roskadtan ült és nekilátott önfény­képezni magát, nehogy mégegyszer hasonló hibát kövessen el. — Ejnye, szaktársak — ingatta fejét az igazgató — hát ilyen nehezen indul ez a kis értekezlet. Törjék csak a fejüket, van énne­kem hibám bőven. Ekkor felállott Doromb Jenő és kifejtette, hogy Kanya Lajosban sűrűn fellelhetők a diktátori allűrök, általában nem tűri, hogy kritizálják és ha valaki ezt megkísérli, azt képes lefasisztázni. Mondókáját azonban nem tudta végigmondani, mert Kanya Lajos túltéve magát minden demokratikus külsősé­gen, rárivallt, hogy aki ilyet mond róla, az utolsó aljas gaz fasiszta, jobboldali szoc­­­dem, baloldali elhajló, titkos szabotőr és jó lenne, ha Doromb szaktárs ideológiailag ké­pezné magát. Megint csend lett, az emberek feszengtek és inaikban az odaszállt bátorság némán hallgatott, amibe azonban Kanga nem nyu­godott bele. — Bizonyisten, szégyelem magam, szak­társak — mondta. — Jól tudom én, hogy nem vagyok földreszállt angyal, de hogyan vessem le a hibáim, ha a szaktársak nem mutatnak rá? Ekkor felállott Tünde Alajos. — Én úgy vélem... — kezdte, de csak idáig jutott, mert Kanya Lajos elhatározta, hogy meggyorsítja az értekezletet és azon­nal válaszolt neki: — Tünde szaktárs azt mondja, hogy ő úgy véli... Én pedig úgy vélem, hogy nem ártana végre felhagyni azzal a hányaveti modorral, amely mint az ő múltjának csöke­­vénye az egész kollektívánk munkáját hát­ráltatja. Mindez nem lenne, ha Tünde szak­társ képezné magát ideológiailag. Csodálatosképpen több felszólaló nem akadt, pedig az igazgató a végén már tér­­den csúszva és összekulcsolt kezekkel könyör­­gött egy kis kritikáért, úgy, hogy noha az értekezlet mutatott némi eredményt, sike­rültnek mégsem volt nevezhető és Kanya Lajos zárszavában meg is jegyezte, misze­rint a terem nyilvánvalóan nem alkalmas hasonló célokra.• Befejezésül hadd szögezzük le: tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen vállalat, ilyen igazgató és ilyen kollektíva nem létezik. Beszámolónk megírásában azonban az a Aminek nem szabadna lennie X X — Szólni kellene neki, hogy kapálja meg a — Édes egy komám mégiscsak szólni kellett kukoricát. De disznó létemre én figyelmeztessem? volna...­ ­ Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Szerkesztőség: VII., Lenín-krt. 9-11. Telefon: 222-271, 221-233. Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt 9—11 Telefon: 221-285 Hirdetési osztály: VII., Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—285. Előfizetési ügyek: Posta Központi Hírlap Irodája, V.. József nádor­­tér I. Telefon: 180-850 Személyes ügyfélszolgálat: V. Roosevelt-tér 5—6 Budapesti Szikra Nyomda, V., Honvéd­ utca 10 Felelős vezető: Radnóti Károly­­ A svéd külügyminiszter egyéni véleményét hangoztatta az ENSZ-ben ! Acheson: Küldje be a svéd követet! Megindult a repülőgéppel történő baromfiszállítás ........ 'f1 — Hogy maga milyen maradt, varjú kartárs! Még mindig a saját szárnyaival repül! Nincs ok az izgalomra! (ENSz-bizottság vizsgálja a választási körülményeket Nyugatnémet­országban.) ENSz-küldött: Nyugalom, tábornok úr! Csak a nácik lesznek rajta SS-tábornok. Rajta lesznek a nácik is a választási listán? Kölcsönös biztonság Truman a híres kémtörvénynek azt a nevet adta, hogy kölcsönös biztonsági törvény. Ez tisztára ízlés dolga; adhatta volna azt a nevet is ennek a törvénynek, hogy alkonyi táj tehenekkel, vagy szalonnásrán­­totta, mert ennek a törvénynek pon­tosan annyi köze van a biztonság­hoz, mint az alkonyi tájhoz tehenek­kel vagy a szalonnásrántottához; ő azonban kölcsönös biztonsági tör­vénynek nevezte el, nyilván azért, mert ha azt a címet adja neki, hogy alkonyi táj tehenekkel, akkor azt hi­szik, hogy kép, pedig képtelenség. De azért, ha jól meggondoljuk, valami halvány köze mégis csak van ennek a törvénynek a kölcsönös biz­tonsághoz. A nyilasok ugyanis biz­tonságban vannak Truman felől, hogy nem adja ki őket, Truman pedig biztonságban van a nyilasok felől hogy ennek fejében nem ütik agyon a­j IBIM­-KRT. 0- ti

Next