Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Szergej Mihalkovicz amerikai kutató Doktor Aaron Smith amerikai tudós-doktor, aki 1949- ben eredménytelenül kutatott az Ararát-hegyen Noé bárkája után, kijelentette, hogy folytatja kutatásait. Smith doktor úgy nyilatkozott, hogy ez alkalommal helikoptert vesz igénybe. (A newyorki rádió november 29-i közleménye) Tudvalevő, magas hegyről A nagyvilág jobban látszik, Tágul annak szemhatára, Aki hegytetőre mászik. Doktor Smith, a nagy kutató Nyilván erre vágyik egyre, Ezért hág az Ararátra, A közismert ősi hegyre. Smith úr ártatlan pofával Nyilatkozza egyre-másra, Hogy a nagyszakállú Noé Rozzant bárkáját vadássza. Pedig szívét nem csiklandja A kimustrált vízihatár, Az csiklandja csak, hogy onnan jól látszik a szovjet határ. Balga Smith! Megmondtuk volna, Hogyha megkérdezi tőlünk: Kár az Ararátra mászni, Nem alszik a határestünk! (Fordította: g. m.) Új bevándorlási törvény (Beszélgetés a Fehér Házban) — December 24-én életbe lép az új amerikai bevándorlási törvény. — Nagyon helyes! — Ez az új törvény megszünteti a korlátozásokat a nácikkal, a fasisztákkal és a falarigistáikkal szemben! — Nagyom helyes! — Helyes, helyes, de azért. , — Mi az, hogy de azért?! Csak nincs a fasiszták ellen?! — Szó sincs róla! Sőt! Belőlem csak az önérzet beszél! Nem szorulunk mi importra! Az atlanti tanács párizsi ülésén Az angol delegátusok izgatottan összedugják a fejüket. — Vigyázzatok! — mondja a vezetőjük. — Amerikai javaslat jön! — Na és? — Esetleg olyan lesz, ami káros A agyintanniára nézve! Ha ilyen javaslat jön, ne felejtsétek el használni a fejeteket! — A fejünket? — kérdezte meghökkenve az egyik angol delegátus. — Igen! Bólintsatok vele! Mák ketten egymás közt — jónapot, A Szín Man úr! — Alázatos tiszteletem, Spellman érsek úr! Mi jót hozott abban a két nagy bőröndben? — Nem magának hoztam, hanem az amerikai katonáknak! — Ennivalót? — Ugyan kérem! Kit érdekel az ennivaló? — Az amerikai katonákat! — Azok bennünket nem érdekelnek! Húszezer érmecskét és ezerötszáz szentképet hoztam nekik! — Nagyszerű! Pont az hiányzott nekik! És kit ábrázolnak az érmecskék és a szentképek? — Páduai Szent Antalt, Assisi Szent Ferencet, Olajbafőtt Szent Jánost, Aquínói Szent Tamást. — Bocsánat, Mr Spellman, én nem ismerem ezeket az urakat, magyarázza már meg nekem, milyen kapcsolatuk van ezeknek az uraknak a koreai háborúval? — Micsoda kérdés az, hogy milyen kapcsolatuk van? Hát csak nem hozhattam olyan szentképeket, amelyeken Rockefeller, Morgan és DuPont van?... — Asszonyom, elhoztuk a Koreában elesett férje kitüntetését és kérjük, hogy ez alkalommal szóljon egy szót az amerikai rádióba . Takarodjanak! Az atlanti tanács értekezlete után két nyugati polgár beszélget Anglia. Miért éppen engem üt? Amerika: Mert maga a legerősebb szövetségesem . .. - Mondja kolléga, magának is olyan nyomasztó érzése van? SZERELMI LEVELEZÉS A munkaidő kellős közepén Sárika tollát rágta, s levelénekkövetkező fordulatán, töprengett. Előzőleg visszaidézte a tegnapi estét, mikor a méla holdfényiben némi közönnyel vált el Pistától, volt valami a fiú szemében, ami sehogy sem tetszett neki. Hát ebben az ügyben próbált most levélbeli magyarázatot kérni, s nagy gonddal latolgatta a fogalmazás lehetőségeit. „Nézze Pista, nem mondom azt, hogy köztünk mindennek vége, de ..." Nem, ez így nem jó, finomabban kell írni, hogy a fiú csak sejtse a végzetet, ám az egész levél hangja mégis földrengésszerűen rázza meg, egyben elvonuljon előtte, hogy mit veszít avval, ha Sárikát elveszíti. Tehát: „Kedves Pista, nem szokásom férfiaknak levelet írni, de bimbózó szerelmünk .. így ő sem helyes. Hiába, Sárika az elintézendő számlák tömegétől nem nyert semmiféleihletet. az eddig elrontott számtalan fogalmazvány tanúskodott Sárika szörnyű lelkiállapotáról. Első fogalmazványa még így kezdődött: „Drága, egyetlen Pistám! Tudom, hogy az élet nem folytonos tavasz, de azért ne felejtse el, mit ígért nekem azon a vadvirágos hajnalon Az osztályvezető siettette a számlákat, mire haragjábanilyeneket firkált: „Hallja Pista, ez mégis csak túlzás, hogy maga, miközben nekem udvarol, más perszónákra is szemet vet.. Mondom, Sárika boldogtalanul tusakodott lelkének kínos válságán, tenyerébe hajtott fejében a fájdalom kínja égett. Csak az vigasztalta, hogy túlóra is van a világon. A jó, áldott túlóra, amikor is majd behozza a szerelmi fogalmazás által előállt lemaradást. Ebben a válságos pillanatban lépett be Csokodi, az osztályvezető s visszatetsző módon szót kért, ami nem keltett jó benyomást Sárikában. Ismerte már. Megint a határidőkről fog fecsegni, vagy a túlórakérdést feszegeti. Kibírhatatlan. Nem is tévedett Sárika, mert. Csokodia következőket mondta: „Kartársak, mátólkezdve pediglen nincsen túlóra, ezért, ezért és ezért“. Jasszus! — tört fel a hang eleven erővel Sárika kebeléből smólabúsan jött rá, de hiszen ez döbbenetes. Ezután a rendes munkaidőben kell a munkát elvégeznie. Mint sértett fúria, gyűlölettel tekintett az elintézetlen számlatömegekre s megvolt a véleménye a dolgokról. Romlott világ ez, ájuldozott, s haragosan gondolt mindenkire, Pistára, Csokodira, az elintézetlen szárralákra. Hát essünk neki, lehelte, majd borúsan nyúlt a legfelső számla után. A levelezésre, Pistára nem is gondolt. Holnap megbeszéli vele személyesen az ügyet. Mi az ördögnek levelezne? Elvégre nem bolond Pistának szerelmeslevelet írni úgy, hogy még csak munkabért se kapjon érte. Nagy S. József