Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-22 / 4. szám
6 mmoímcismi Lefoglalták a község bikáját 1951 őszétől kezdve Naszály község szolgálatában állottam, mint mozigépész. 1952 március 16-án megszűnt munkaviszonyom a tanáccsal. 900 forintnyi munkabéremmel tartozik a tanács. Március óta harcolok a pénzért. Március 16-tól április 16-ig végigkilincseltem ügyem elintézése érdekében az összes hivatalokat, amelyektől orvoslást vártam. Feleségem is bekapcsolódott a pénz utáni hajszába. Felkereste a Mokép megyei kirendeltségét Esztergomban is — de hiába. Elment a megyei kultúrfelelős csoport vezetőjéhez is. Nem történt semmi. Meg kell említenem, hogy felmondási időm alatt islelkiismeretesen dolgoztam. Esőben, hóban, sárban jártam ki Tatáról kerékpáron, hogy a vetítésben ne legyen zavar. Sőt felmondásom után is három ízben segítettem ki őket az üzemzavarból, írásban vázoltam esetemet a megyei kultúrfelelős számára, de csak néma csend volt a „felelet". Április 16-án megjelentem a bírósági panasznapon és Nagy Miklós járásbíró elnök hivatali szobájában, ahol kérésemre jegyzőkönyvet vettek fel. Ebből a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Naszály községtanácsa a megszolgált és megdolgozott munkabért ismételt felhívás ellenére sem volt hajlandó megfizetni. Ezért kénytelen voltam pert indítani és keresettel fellépni. Kértem, hogy a járásbíróság fizetési meghagyást bocsásson ki s abban kötelezze Naszály község tanácsát, mint munkaadót, hogy a 900 forintot s annak kamatait, valamint költségeit 15 nap alatt fizesse meg. A panasznapi jegyzőkönyvet a járásbírósági elnök aláírta és bírósági pecséttel is ellátták. A tanács a fizetési meghagyást megkapta, de most sem válaszolt. Ezzel hivatalosan elismerte követelésemet — de nem fizetett. Ezért a törvény értelmében kértem a végrehajtás foganatosítását. Ez május 28-án megtörtént. Itt a végrehajtó hibát követett el, mert lefoglalta a községi tanács írógépét és a község hibáját. A végrehajtó tudhatta volna, hogy a község bikáját nem lehet elárverezni. A sikertelen végrehajtás után az én számlámat terhelte a végrehajtási költség is. Júliusban feleségem elkeseredett levelet írt a Komárom megyei Dolgozók Lapjának. A lap közölte esetünket. A naszályi tanács nem válaszolt és nem fizetett. A Komárom megyei újság azonban nem hagyta annyiban a dolgot és részleteket kért esetünkről. A lap egyik munkatársa megjelent Naszályon, nyomozni kezdett az ügyben Igyekeztek befeketíteni engem, de ez nem sikerült. Az újságírónő értekezletet hívott össze, amelyen a Mokép is megjelent. A jelenlevők belátták, hogy az ügyet el kell intézni. A Mokép vezetője megígérte, hogy intézkedik. Ismét nem történt semmi, írtam a megyei tanács elnökének, kiküldtek valakit vizsgálatra, megint ígéretet kaptam, de más semmit. Erre újra írtam az ügyemmel foglalkozó újságnak. Érintkezésbe léptek a megyei tanáccsal s azt a választ kapták, hogy most már sürgősen kivizsgálják az ügyet. Újból eltelt egy hónap, nem történt semmi. Követelésem már meghaladja az 1000 forintot. Egy év óta hiába várom az elintézést. Szeretnék végre megdolgozott munkabéremhez jutni. Bízom abban, hogy a Ludas Matyi talán felébreszti a naszályi tanácsot és intézkedni fognak. Egy év alatt rájöhettek volna arra, hogy a becsületesen megdolgozott munkáért fizetni kell. Menich Tibor mozigépész Tata Aminek nem szabadna lennie (Sok helyen építés közben változtatják a terveket.) — Főmérnök elvtárs, a kazán nem fér be az új épületbe! — Sebaj, akkor tegyük az épületet a kazánba ... Késő bánatb ebgondolat Ha ez a gépállomásvezető az őszi mélyszántást már elvégezte volna nem a homlokát szántanák a mély barázdák... Hol az igazgató, hol az oktató? A debreceni Járóműjavító Ü. V. vasesztergályos tanulói vagyunk. Baj van szakmai kiképzésünkkel. Július óta nincs iskolánknak vezető igazgatója. Üzemünk, mint bázisvállalat, az iskolával kötött szerződés értelmében két szakmai oktatót biztosít kiképzésünkre. A terv szerint a kiképzés két műszakban történne, mert hat esztergapadunk van és tizenketten vagyunk. Sajnos, csak tíz napig tudtunk dolgozni két műszakban két oktatóval, mert az egyik oktató elvtársat visszaadták a nagyüzemnek, azzal az indokolással, hogy nincsen rá béralap. Az oktatás 1952 augusztusában kezdődött, azóta intézkedhettek volna a béralap ügyében. Többször fordultunk illetékesekhez, de eddig eredmény nélkül. A Járóműjavító II. éves ipari tanulói A Budapesten jártsehszlovák filmdelegáció EZ NEM EGYÜTTMŰKÖDÉS! — Elvtársak, a termelőszövetkezet arra kéri a gépállomást, hogy küldjenek... — Nem küldünk! — Hadd mondjam végig .. Küldjenek egy kis pipadohányt, mert ha már traktor nélkül nem tudunk dolgozni, hát legalább pipázni szeretnénk Barátságos mérkőzésekkel megkezdődött a futballévad Ez a barátságtalan játékos mindenkibe belerúg a „barátságos“ mérkőzésen, mert nem lehet tudni, hogy kinél van a labda. Borivoj Zeman filmrendező Jiri Marek író Milyen minisztérium a Helyiipari Minisztérium? A Központi Adóhivatal (V. József nádor tér 2—4.) végzést küldött címünkre, a Helyiipari Minisztérium laboratóriumába. A végzés szószerinti tartalma a következő volt: „Felhívja a Központi Adóhivatal, hogy ennek a végzésnek a kézhezvételétől számított 3 napon belül közölje, hogy a vállalat felügyelőszerve melyik minisztérium?” Kétszer is elolvastuk a levelet, de nem volt semmi kétség, a Helyiipari Minisztériumtól megkérdezték, hogy melyik minisztériumhoz tartozik. Felhívtuk telefonon Németh Kálmán előadót, aki a levelet aláírta, de nem volt a szobájában. Házon kívül volt. Mi viszont magunkon kívül voltunk, de azért nyugodtan megkérdeztük a szobájában lévő kartárstól, hogy mi értelme volt a levélnek. Az illető közölte, hogy a levél szövegével ellentétben nem arra kiváncsiak, hogy a Helyiipari Minisztérium melyik minisztériumhoz tartozik, hanem arra, hogy hányféle adót fizet a laboratórium. Ezek után felmerült a kérdés, hogy ha a Központi Adóhivatal arra kíváncsi, hogy a Helyiipari Minisztérium egyik szerve hányféle adót fizet, akkor miért nem ezt kérdezi? És miért küldenek végzést, amelyben arra kíváncsiak, hogy milyen minisztérium a Helyiipari Minisztérium? , A Helyiipari Minisztérium laboratóriumának dolgozói Kassáné csökönyös Az SZTK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alközpontja 1952 augusztusában levélben felszólította a hernádvécsei földművesszövetkezetet, hogy jelentse be Rozmann Györgyné volt ügyvezető munkaviszonyának megszűnését. A földművesszövetkezet válaszában közölte az alközponttal, hogy Rozmannét már régen kijelentette. Az alközpont ezt 1952 május 8-i kelettel vissza is igazolta. A visszaigazolás, melyen az alközpont elismeri a munkaviszony megszűnésének bejelentését, a földművesszövetkezet birtokában van. Azt hittük, hogy ezzel az ügy most már végleg elintéződött. De nem számítottunk az SZTK alközpontjának biokráciájára. Október 16-án újabb levelet kaptunk tőlük, amelyben — mintha nem is történt volna köztünk levélváltás — ismét Rozmann Györgyné kijelentését követelték. Gulyás Jenő, szövetkezetünk ügyvezetője még mindig nem vesztette el türelmét és újból megírta a Rozmanné-ügyet. Az alközpont azonban, úgy látszik, gyűjti, mégpedig felbontatlanul gyűjti szövetkezetünk leveleit, mert november 26-án újra felszólítottak minket, hogy jelentsük be Rozmann Györgyné munkaviszonyának megszűnését. Most már negyedszer írtuk meg, hogy Rozmanné kilépését már 1952 áprilisában bejelentettük. Fogadásokat kötöttünk, hogy az alközpont megint kérni fogja a Rozmanné-féle bejelentést. Akik erre fogadtak, nyertek. December 19-én az alközpont ismét levelesdit játszott és felszólított bennünket, stb. Erre már nem válaszoltunk. Viszont levelet írtunk a szövetkezetünk felettes szervének, a Megyei Szövetkezetek Szövetségének Miskolcra. Ebben a levelünkben kifejtettük, hogy már több izben bejelentettük Rozmanné kilépését és semmi reményünk nincs arra, hogy az SZTK alközpontja ezt a kijelentést elismerje. Erre a levélre kedvező választ kaptunk. Közölték, hogy eljárnak az alközpontban a hanyagságot elkövető dolgozó, felelősségrevonása ügyében. Boldogan sóhajtottunk fel. No végre! Az öröm azonban korai volt, mert néhány perccel később a postás úr levelet hozott az alközponttól, amelyben szóról-szóra a következő állt: „Az alközpont tudomása szerint a hernádvécsei F. m. sz. által bejelentett Rozmann Györgyné munkaviszonya már régebben megszűnt, de a szövetkezet négyszeri sürgetés ellenére a mai napig sem jelentette ki. Szíveskedjék megállapítani, hogy nevezett munkaviszonya valóban mikor szűnt meg s kérem azt az alközponttal mielőbb közölni. Kassáné s. k. előadó ” Ez volt az a pillanat, amikor a Ludas Matyi jutott az eszünkbe . . . Koós Pál MESzÖV-ellenőr, Encs Fürödjön Veszprémben! Nem hiszem, hogy sikere lenne egy ilyen feliratú falragasznak. De nem akarok elébevágni panaszomnak. Elölről kezdem. Vakmerő elhatározással a veszprémi városi fürdőbe indultam. Nagy nehezen megtaláltam a fürdő ajtaját, amely legalább olyan kicsi volt, mint egy falusi ház kamrájának ajtaja. A pénztárnál nem volt senki. Hosszú várakozás után előkerült a pénztárosnő, akiről a későbbiek folyamán kiderült, hogy idejét főként kazánfűtés és jegykiadás között osztja meg. Ő a fürdő egyetlen alkalmazottja. A tisztítás munkáját is neki kell végeznie. Megtudtam tőle, hogy csak egy 300 literes kazánjuk van, amely nehezen tudja a fürdő öt kádját melegvízzel ellátni. Ezért sokáig kell várakozni. Megkért, hogy menjek fel a fürdőbe , és várjak. A fürdő keskeny folyosóból áll, amelyből öt ajtó nyílik a kádakhoz. A folyosó zsúfolva volt várakozókkal. Azok a „szerencsések", akik már a fürdőkádhoz jutottak, dühösen követelték a melegvizet. A szidalmakból könnyű volt megállapítani, hogy már három órája várnak a fürdőzésre. Mire sorra kerültek, elfogyott a melegvíz. Egy helyzettel ismerős fürdőző azt tanácsolta, menjek be a városba, intézzem el ügyeimet és jöjjek vissza egy-két óra múlva — még akkor is várnom kell. Másfél óra múlva visszajöttem, a helyzet változatlan volt. Még egy óra hosszát vártam, amíg a kádhoz jutottam. Veszprémnek több mint tízezer lakosa van. A veszprémi Tanács gondoskodhatna jobb fürdési lehetőségről. Paksi József Veszprém Ludas Matyi elintézte A „Talpas cséve" című cikkel kapcsolatban közöljük, hogy a keresett küldeményt megtaláltuk. Intézkedésünkre a küldeményt azonnal Kispest rendeltetési helyre továbbították, ahol a címzett átvette. A mulasztás elkövetői ellen eljártunk. Közlekedésügyi Minisztérium vasúti főosztálya . A ,,Tegnap vettem“ című közlemény alapján megindult vizsgálat megállapította, hogy a cikkben kifogásolt giccses lapokat az eladó még magánszektor korában árusította. Időközben a Dohányzók Boltja az árudát átvette és azóta ilyen lapokat nem árusítanak. Budapest Városi Tanács V. B.